Az esemény házigazdája a 2024-ben fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Ady Endre Művelődési Központ Tarka Virág kézimunkacsoportja volt. A megjelenteket — Kustán Melinda textiltervező iparművészt, tanárt, Bán Andrea néprajzkutatót, a törökszentmiklósi Kézműves Örökség Egyesület elnökét, Bander Hajnalkát, a Nemzeti Színház gazdasági titkárát, Hajvert Ákost, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának művelődéssel megbízott tagját, Papp Lászlót és Méhes Bélát, Bácskossuthfalva Helyi Közössége Tanácsának elnökét és alelnökét, valamint a hímzőket — Timár Gabriella, a művelődési központ elnöke köszöntötte.

Együtt a csapat — a hímző asszonyok Tímár Gabriellával (a kép bal szélén) és Kustán Melindával (balról a negyedik)

— Ez a nagy család vajdasági részének a találkozója, hiszen Kárpát-medence-szerte hímzők dolgoznak ennek a függönynek a létrehozásán, ami messze túlmutat azon, hogy egy csodálatos alkotás jött létre, hiszen a magyar összetartozást hivatott képviselni. Megtisztelő, hogy Bácskossuthfalváról, Bácsfeketehegyről, Kishegyesről, Horgosról és Magyarkanizsáról 11 vajdasági hímző kézjegye került rá erre a kárpitra, mely a szépségnek és a kitartásnak a diadala — mondta az elnök, és hozzátette, a Tarka Virág kézimunkacsoport 2010-ben kezdett a kun hímzéssel foglalkozni. Bán Andrea érdeme, hogy ők is részesei lehettek ennek a nagyszerű kezdeményezésnek, hiszen huzamosabb ideje barátságot ápol a két egyesület, és ők is a Kunhímző Közösségbe tartoznak.

Kasza Szilvia helyi hímző arról beszélt, hogy neki a nagykunsági minta jutott, Tóth Harangozó Vera bácsfeketehegyi hímző pedig nyírségi szűrmintán dolgozott 47 napig. 

A budapesti Nemzeti Színház nagyszínpadának új függönye Kustán Melinda győri textiltervező iparművész elképzelését tükrözi, mely szerint az új díszfüggönynek mind mintázatában, mind technikai megvalósításában az összetartozást kell közvetítenie. Az anyagot egy Bécs melletti textilüzemben szőtték oly módon, hogy megfeleljen a speciális színházi elvárásoknak, mint a lángállóság, füstgázterjedés. A bársonyanyag színét is Melinda instrukciói alapján keverték ki, mely középbordó, enyhén kékes árnyalattal. A függöny 162 négyzetméteres, 520 kilogrammot nyomó textil, melyet 12 különböző méretű életfa fog díszíteni. Az alkotói folyamatról dokumentumfilmet és könyvet is készítenek, melyet majd Szabó Béla fotóművész fényképei illusztrálnak.

Kustán Melinda elmesélte, 2019-ben kapott megbízást arra, hogy gondoljon ki egy koncepciót a Nemzeti Színház nagyszínpadi díszfüggönyére, azzal a kéréssel, hogy valami olyan legyen, ami még nem volt.

— Azt találtam ki, hogy a Kárpát-medence egész területét gazdaságföldrajzi szempontból 60 tájegységre osztottam fel, és mindegyiknek a népművészeti mintakincsét megkutatva kezdtem el kialakítani a mintákat. Tizenkét életfát terveztem, ezek különböző korúak, a kis magonctól a nagy, érett példányokig. A fáknak a törzse a honfoglalás kori mintákból alakult, tehát tarsolylemez-motívumokat dolgoztam föl, a lombjaik pedig ennek a 60 tájegységnek a mintakincséből állnak össze. Minden hímző 60 × 80 centiméteres felületen alkotott. Felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági kézi hímzők dolgoztak a magyarországiak mellett, összesen 94 csodálatos asszony, akik közül a legfiatalabb huszonhárom éves, a legidősebb pedig nyolcvankettő. Azt szerettem volna, ha minden mintát az adott tájegységen élő vagy onnan elszármazott asszony hímezne, és ez 80 százalékban sikerült is. A hagyományos színekhez viszont nem tudtam alkalmazkodni, hiszen ha valaki felidézi magában, milyenek a magyarlakta területek hímzésmintái, akkor egy óriási színkavalkád — kék, fehér, piros, fekete, lila, sárga stb. — tárul elé. Ha mindezt egyetlen kárpitra szeretnénk fölrakni, akkor abból egy eklektikus, kibogozhatatlan sokféleség keletkezne. Ezért létrehoztam egy színpalettát, és az összalkotás szempontjából határoztam meg a színeket. Sok minta esetében kerámiamotívumokat, fafaragásokat dolgoztam fel, vagy szabadrajzú hímzésekké alakítottam a keresztszemeseket. És nagyon örültem, hogy amikor megmutattam az általam kreált mintákat az adott tájegységen élőknek, ők a sajátjuknak érezték. Nagyon sok minden zajlott ebben az ezer évben a magyarok történetében, és én azt gondoltam, ha asszonyokat kérek föl, akik csöndesen, szívósan szépségeket tudnak létrehozni, akkor lesz egy olyan alkotás, amely politikamentes, és semmi másról nem szól, mint arról, hogy mi összetartozunk, és figyelünk egymásra. A munka a világjárvány miatt nem tudott azonnal elindulni, de most valóban a végén vagyunk, a nyáron fogjuk összeállítani azt a 12 tekercset vagy sávot, amely körbejárt a Kárpát-medencében, és október a tervezett átadási határidő. Elképzelem, ahogy a néző az előadás előtt egy kicsit felfokozott állapotban, az élményre várakozva bemegy a nézőtérre, és meglátja a függönyt a magyar tájegységek mintáival. Remélem, sokan arra gondolnak majd, hogy ők és a családjuk honnan származik, megkeresik a saját mintájukat, és így egy kicsit tanítássá meg a beszélgetések témájává válik az, ami a szemük elé tárul — ismertette Kustán Melinda, és kiemelte Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója nevét, aki a projektum mögé állt, hiszen elkötelezetten dolgozik azért, hogy az összetartozás érzése mindanyiunkban élő maradjon.

Az Ady Endre Művelődési Központ felvételei