- Szabó Attila felvétele

Dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi titkár nyilatkozik lapunknak Vajdaság készülő statútumáról. Véleménye szerint ellenzőinek alkotmányossági érve ezer sebből vérzik, ráadásul ebben a kérdésben egyedül az Alkotmánybíróság hivatott állást foglalni. Korhecz nem tagadja, hogy ez az autonómia voltaképpen csak részbeni, azaz ,,félautonómia”, mivel a jelenlegi szerb Alkotmány csak ennyit tesz lehetővé. Meglátása szerint tizennyolc év után először sikerül konkrétan definiálni Vajdaság tulajdonképpeni önállóságát, és ez mindenképpen mérföldkő az eddigiekhez viszonyítva. Nemcsak az egészségügyben, az oktatásban vagy a kultúrában hoz majd előrelépést, hanem a gazdaságban is.
* Ez idő szerint pro és kontra véleményeket lehet hallani Vajdaság új statútumával kapcsolatban. Némelyek szerint túl kevés, mások szerint túl sok. Korhecz Tamás, az alapszabály kidolgozóinak egyike ezt hogyan látja?
- A pártpolitikai csatározás még az alaptörvény szövegének nyilvánosságra hozatala előtt elkezdődött. Elsősorban nem is a dokumentummal, illetve annak alkotmányosságával összefüggésben, hanem azzal, hogy ebből a politikai témából mindenki a maga módján tőkét próbált kovácsolni. Ezt felhasználva a Radikális Párt, illetve a Szerb Demokrata Párt súlyos vádakkal csapkod, mivel újra a szerbség veszélyeztettségét hangsúlyozhatja. Ezzel voltaképpen a félművelt, tájékozatlan választópolgárokat kívánják a hírhedt Memorandum mezsgyéjén mozgósítani. Hozzátenném azonban, hogy ezek az erők Vajdaságban immár nyolc éve nem tudnak labdába rúgni, sőt a befolyásukat is fokozatosan veszítik. Éppen ezért Vajdasággal szembehelyezkedve ebbe a témába kapaszkodva akarnak ismételten szavazatokhoz jutni a Belgrádtól délre eső területeken. Érveik helytállóságával nem nagyon érdemes szakmailag foglalkozni. Két megjegyzésem azért volna: ez az egész rágalomhadjárat azon az előítéleten alapul, mely szerint egyedül a központosított állam az állam, illetve a központosított állam lehet csak erős és hatékony. Ez olyannyira téves felfogás, hogy az Európai Unió leggyorsabban fejlődő demokráciái kivétel nélkül szövetségi, decentralizált államok. Sőt, egyiket-másikat éppen a decentralizáció mentette meg a széteséstől. Ami az alkotmányellenességet illeti, szintén nevetséges érv, hiszen a statútumhoz a Szerb Köztársaság parlamentjének kell az áldását adnia. Tulajdonképpen csak részbeni autonómiáról beszélhetünk, mivel ha valóban autonóm lenne a tartomány, akkor már az alkotmány alapján lenne az, s nem szólhatna bele ezekbe a dolgokba a központi hatalom. Arról nem is beszélve, hogy annak megítélése: valami alkotmányellenes-e vagy sem, kizárólag az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Persze, igaz az is, hogy egyesek még a másik oldalról támadják a statútumot. Elsősorban a Szociáldemokrata Liga és a Liberális Demokrata Párt. Megítélésem szerint alábecsülik ennek az alapszabálynak a jelentőségét. Azzal magam is egyetértek, hogy az autonómia tekintetében nem ezt tartják a legmegfelelőbb szintnek. Az adott alkotmány keretei között viszont - véleményem szerint - addig tágítottuk a hatásköröket, ameddig lehetett. Megpróbáltuk maximálisan úgy ,,belakni” ezt az alkotmányos keretet, hogy a vajdasági polgárok közvetlenül érezzék a hatását a decentralizációnak. Ha sikerül az alaptörvényt elfogadni, akkor Vajdaság az élet sok területén jelentős mértékű önállósággal fog rendelkezni, és ennek a mindennapi életben is meglesz az eredménye.
* Sokat beszélnek magáról a statútumról, a lényegéről azonban nem. Miben is lesz nagyobb Vajdaság önállósága?
- A politikában kevesen foglalkoznak a lényeggel. Mondok egy merész dolgot: 1990 óta Vajdaság a szerbiai jogrendből is ki van rekesztve! Vajdaságnak a jogban nincs meg a saját helye és szerepe. Az autonómia alkotmány által behatárolt területeiből voltaképpen kizárták a tartományt. Példának okáért: az egészségügy még a régi alkotmány szerint is Vajdaság autonóm hatáskörébe tartozott. Az alkotmány azt is kimondja, hogy egy másik törvény szabja meg, hogy Vajdaság miben is autonóm tulajdonképpen. Amikor aztán meghozták az egészségügyi törvényt, Vajdaságot, úgy, ahogy van, kihagyták belőle. Magyarán: Vajdaságnak az egészségügy területén úgyszólván semmilyen autonómiája nem volt. De ugyanez jutott érvényre minden szinten. Visszatérve az egészségügyre: mindettől függetlenül a tartománynak volt egészségügyi tikársága, miként számos más hivatalos szerve is, melyek az önálló határozatok végrehajtására lettek volna hivatottak, miközben ilyen önállóságuk a gyakorlatban nem volt. Ez a kirekesztettség mindmáig tart. Igaz, hogy az omnibusztörvénnyel Vajdaság némi pénzhez és végrehajtó, közigazgatási hatalomhoz jutott - többek között az egészségügyben is. Viszont azóta sem lett meghatározva, hogy egészen pontosan mely területeken miben is önálló, mi az, amit önállóan szabályoz. Mert az önállóság nem abból áll, hogy Belgrád helyett a tartományi tikár nevezi ki a kórházigazgatókat. Ez mindössze a hatalom megosztásának a gyakorlása. Az önállóság lényege abban áll - hogy ennél a példánál maradjak -: az egészségügy ellátásáról Vajdaság hoz törvényt. Belgrád törvényei ebben a vonatkozásban nem érvényesek. Tehát itt szabályozzák, itt hozzák meg, s természetesen itteni szervek hajtják végre a törvényeket. A statútum tehát ezeket a kérdéses területeket pontosítja. Persze, ez nem old meg minden gondot, hiszen az alapszabályt törvényeknek is kísérniük kell. Ha viszont már bekerül a dokumentumba, akkor az ezt követő törvényekben is szerepelni fog. A statútum tulajdonképpen húsz év után arra tesz kísérletet, hogy definiálja: Vajdaság mely területeken rendelkezik önállóan, mivel kapcsolatban hozhat törvényjellegű jogszabályokat. Ez a lényegbeli újdonság. Hadd tegyem ezt egy példával még világosabbá: a diákotthonok működésének és fenntartásának a szabályozása a tartomány hatáskörébe kerül majd. Ebben Belgrád illetékessége ezentúl érvénytelenné válik. Vajdaság fogja szabályozni a diákok ellátásának, az otthonok biztosításának módját, hogy milyen lesz a participációs rendszer, mely normatívumok alapján történik majd a támogatás, de a kisebbségi kultúra vonatkozásában a közérdek megállapítása is a tartomány jogkörébe tartozik majd. A kisebbségek kultúrájának megőrzése, fejlődése, ennek szabályozása, pénzelése kizárólag a tartomány kompetenciája lesz majd. Az viszont, hogy sok téren Belgrádnak többé nem lesz beleszólása a dolgokba, egyszersmind nagyobb felelősséget is ró a tartományra, hiszen többé nem lehet a felmerülő problémákért őt hibáztatni. Tizennyolc év után tehát most először próbálunk meg tiszta vizet önteni a pohárba: hogy miben vagyunk mi önállóak, illetve mi az, amiben a köztársaság viseli a felelősséget.
* Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja: a polgárokat elsősorban az anyagi biztonság érdekli, illetve hogy az alapszabály gazdasági értelemben milyen változást hoz.
- Csalódott vagyok, amiért ennyire egysíkú az életminőségről vallott felfogás. Nagyon sok olyan szempont válik másod- vagy harmadrendűvé, amely, mély meggyőződésem szerint, közvetlenül befolyásolja az életminőségünket. Ettől függetlenül tény és való: a polgárok elsöprő többségének az az első és legfőbb álláspontja, hogy a fogyasztói társadalom szempontjából fontos javakat birtokolhassa. Szerintem ebből a szemszögből is pozitív változást hoz Vajdaság autonómiája. Ezt a kijelentésemet elsősorban arra alapozom, hogy ha elemezzük azt az időszakot, amikor a vajdasági hatóságoktól függött a beruházások végrehajtása, az adó megfizettetése, az oktatás megszervezése stb., azt látjuk, hogy Vajdaság jóval dinamikusabban fejlődött, mint Szerbia, illetve az akkori ország más része. Amikor viszont megfosztották az autonómiától, Vajdaság jobban lemaradt, mint az ország más területe. Vagyis, nem volt elég, hogy az egész állam hanyatlott, pusztult, Vajdaság még nagyobb mértékben pusztult. A hatáskörök legtöbb része szorosan összefügg a gazdasággal, illetve az infrastruktúrával: közlekedés, vasút, úthálózat, kisipar, turizmus... A decentralizáció tehát várhatólag meglódítja majd az itteni gazdaságot. A tapasztalatok ugyanis azt is tanúsítják, hogy azokon a területeken, ahol Vajdaság már átvette a hatásköröket Szerbiától, nagymértékű fejlődés mutatkozik meg. Ennek legragyogóbb példája a Vajdaság Erdei Közvállalat. Ez a cég régebben csak úgy halmozta a veszteséget, dolgozói létbizonytalanságban éltek. Elfolyt belőle a pénz, szétlopták a céget. Amióta a tartomány hatáskörébe tartozik, azóta az egyik legnyereségesebb közvállalattá vált. A másik ilyen példa az elmúlt időszakban létrehozott vajdasági fejlesztési alapok példája, a mezőgazdasági, illetve a nagyberuházási alapoké. Beigazolódott, hogy a tartomány tud élni ezekkel a lehetőségekkel, s ha a jövőben több távlata nyílik, akkor a gazdasági élet több területén is beszámolhatunk majd hasonló eredményekről. Összegezve: az autonómia egyszersmind gazdasági és infrastrukturális fejlődést is hoz minden itt élő polgár számára.