Tengeri horgászat vajdasági szemmel (9. rész)
Bojniczky György
2016.01.17.
LXXI. évf. 2. szám
Tengeri horgászat vajdasági szemmel (9. rész)

De miért a Kanári-szigetek, miért éppen Tenerife, mikor oly messze van?! Ennek is megvan a maga miértje. Tenerife ugyanis egész évben horgászható, mert a víz hőmérséklete a klímának köszönhetően folyamatosan +20 ºC-os.

Tenerife, Atlanti-óceán

„Egész életre szóló, felejthetetlen élmény. Igazi erőt, kitartást igénylő sporthorgászat az Atlanti-óceán azúrkék vizein. Életükért a végletekig harcoló nagy halak, blue marlin, csíkos hasú tonhal, germon, dorádó.” Vagy: „Ha valakit érdekel az óceánon való horgászás (mondjuk, éppen Tenerifén), 70 000 Ft a jegy oda-vissza adóval, illetékkel/fő, és a szállást ingyen adom!” (Ez természetesen a kishajós horgászatra vonatkozik.) Sok magyarországi utazási iroda ajánlatai közt szerepelnek efféle hirdetések.   

   De miért a Kanári-szigetek, miért éppen Tenerife, mikor oly messze van?! Ennek is megvan a maga miértje. Tenerife ugyanis egész évben horgászható, mert a víz hőmérséklete a klímának köszönhetően folyamatosan +20 ºC-os.

   Valóban ilyen könnyű lenne ide eljutni?! Lehet, hogy Magyarországról igen, de mi nem onnan mentünk. Elmondhatom, hogy az egész út nem volt előre megtervezve, úgy adódott a lehetőség. Kár lett volna kihagyni, mert végül is egy egész életre szóló élményt nyújtott.


Müncheni repülőtér

   Először is a feleségem kapott egy telefonhívást, tudatták vele, hogy egy egyhetes utazást nyert valamely mediterrán országba, majd nemsokára anyósom is kapott egy utazással kapcsolatos ajánlatot. Ezen már érdemes volt elgondolkodni, egy hét kevés lett volna, hogy messzire menjünk, de két hét az már nem semmi, már ha össze lehet vonni a kétszer egy hetet. Lehetett! Természetesen nem kis utánajárást követelt az ügy, mert a voucherekért kétszer is le kellett utazni Újvidékre, és minden alkalommal végig kellett hallgatni egy többórás turisztikai előadást is. De ami a legfontosabb, sikerült a két utat összekötni egy tizenöt napos tenerifei ott-tartózkodáshoz. A voucherek már a kezünkben voltak, de az utazáshoz kellett még schengeni vízum, melyet végül meg is szereztünk.

   Azért nem kell azt hinni, hogy maga az út aztán már zökkenőmentes volt, mert annak ellenére, hogy a turisztikai irodák mindent előreláttak, a müncheni repülőcsatlakozást az idő rövidsége miatt már lekéstük. A feleségem perfekt angoltudásának köszönhetően gyorsan át lettünk irányítva Barcelona irányába, ahonnan pedig már a Tenerifére induló gépre szállhattunk fel. Mindez azzal járt, hogy nem a betervezett délelőttön értünk a szigetre, hanem este, és nem is a déli Reina Sofia reptérre, hanem az északi Los Rodeosra, a sziget túlsó oldalára. A déli reptérről 10 euróért busz vitt volna el a szálláshelyünkig, innen viszont csak taxival (80 euróért) juthattunk volna el Los Cristianosig. A reptéren még világos volt, amikor este 9 órakor odaértünk, de mire eljutottunk a Los Claveles nevet viselő hotelunkig, már sötétedett, éppen „záróra” előtt érkeztünk. 

   Visszafelé az út simább volt, a déli tenerifei reptérről indultunk, a Madrid—Frankfurt—Belgrád vonalon. Hajnalban érkeztünk Belgrádba. Csupán annyi volt a gond, hogy a szabadkai taxisunk, aki annak rendje-módja szerint ott várt bennünket a reptéren, annyira álmos volt, hogy Szabadkáig állandóan ébresztgetni kellett. Szerencsére az úton nem volt nagy a forgalom...

   Ne vágjunk azonban a dolgok elébe! Tenerifén a majd tizennégy órás alvás után tudtuk csak kipihenni az út fáradalmait. Az ámulat csak azután kezdődhetett.


A Los Claveles hotel


Marokkói stílusú apartman

   Mint már említettem, Los Cristianosban, Tenerife egyik gyöngyszemében, a Los Claveles hotelkomplexumban voltunk elszállásolva. A színes virágokba borult, hófehér épületcsodák között a pálmafákkal körülvett, kéklő medence vizét fodrozta a mediterrán szellő. A távolban az Atlanti-óceán ködbe vesző horizontja vibrált. Lakosztályunk a marokkói stílus jegyeit viselte magán, ami nem csoda, hiszen Afrika tőszomszédságában voltunk. Az utcára lépve lenyűgöző látvány fogadja a turistát, buja növényzet, pálmákkal szegélyezett, tükörsima aszfalt szinte mindenütt a szigeten. Engem különösképpen a rengeteg sokszínű virág látványa ragadott meg.


Virág mindenhol

Az utakon sehol egy porszem, kivéve azokat a csillogó kis homokszemcséket, amelyek meg-megroppantak lábunk alatt, és amelyeket a szél meg az eső kristállyá mosva hoz át a közeli Afrikából. Gondosan parkosított utcák, az útszegélyek mindenütt apró, színes, vulkanikus eredetű kövecskékkel borítva, szigorú összhangban a növényzettel. A különleges alakúra formált fák, a színes közlekedési jelek sokasága még csak fokozta a környezet nyújtotta látványt. Nem akartam hinni a szememnek, amikor egy gyalogátkelőhely mellé tévedtem, és abban a pillanatban szinte megbénult a közlekedés: autó, motorkerékpár, de még az autóbusz is megállt. Addig el sem indultak, amíg az ember át nem kelt az átjárón. Én is ezt tettem, habár nem akartam, de szégyelltem csak úgy másfelé elsomfordálni.


Ilyenek az utak

Első utam természetesen a tengerpartra vezetett, ezúttal az Atlanti-óceán partjára.

(Folytatjuk) 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Villantó rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..