Dr. Sági Zoltán legújabb könyve életkortól függetlenül bárki számára segítséget nyújthat a mindennapi életben, a traumák oldásában, a megoldás keresésében. A szerző a pozitív érzelmeknek is helyet adott a legújabb, sorrendben tizenegyedik könyvében, mely az Életjel Kiadó gondozásában jelent meg. A szabadkai neuropszichiáter folyamatosan ír, újabb kiadványokat tervez.

Dr. Sági Zoltán

Az Életjel Kiadóval egyébként hosszú ideje együttműködik a szerző, eddig hat közös projektumuk volt. A Korlátok hozadéka — A traumától az életértelemig című kötetet, akárcsak a korábbi könyveket, Kerekes Sándor illusztrálta. A könyvbemutatónak a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ adott otthont.

— Az elmúlt két, két és fél évet úgy éltük meg, hogy külső korlátok közé kényszerültünk. Ez terelte a gondolatot abba az irányba, hogy folyamatosan korlátok léteznek a mindennapjainkban. Ezek a korlátok azért tudnak létezni, mert van bennük olyan mozzanat is, amely megtartja őket. A megtartóerő mindig pozitív, mindig valami plusz, nem a rossz, hanem a jó tart meg, és a trauma, a mindennapi stressz az, ami ér bennünket. A stresszel való kontaktusba kerülés mindig lelki traumatizálódás. A trauma negatív vagy fájdalmat okozó része azonban hoz nekünk olyat is, ami nem csak negatív, hanem pozitív előjelű is, a traumákból ugyanis tanulunk, tapasztalatot szerzünk. Beviszünk egy plusztapasztalatot, melyet nem volt alkalmunk megélni, átélni, vagyis a traumából tapasztalunk. Ez hozzájárul ahhoz, hogy átgondoljuk, átrendezzük azokat a részeket magunkban, amelyek az életünk céljai, értelme — magyarázta dr. Sági Zoltán.

Kerekes Sándor, a könyv illusztrátora, Sziráczky Katalin színművész, dr. Sági Zoltán és Pap Ágota pszichológus

Pozitív és negatív érzések

— Mindannyian megtapasztaltuk, hogy amikor súlyosabban traumatizálódunk, valamilyen katasztrófa, tragédia ér bennünket, utána spontán leülünk, és átgondoljuk a továbbiakat, hogy hogyan, mit tegyünk, mi a cél. Mi lehet az egésznek az értelme? Mi az értelme a mindennapi életünknek a továbbiakban? Ez az, ami összefoglalja a könyvet, vagyis ez a könyvem vázlata. Rengeteg olyan szituációban fordulunk meg a mindennapi életünk során, amely kedves vagy nem kedves nekünk, és nyilván az, ami kedves, ami jó, ami örömet hoz, azzal nem foglalkozunk különösebben, hiszen valahol természetesnek vesszük. Több tennivalónk van a negatív résszel, mely a fájdalmat okozza, mely traumatizál bennünket. Én azokkal a történésekkel foglalkozom, amelyekkel találkozunk a mindennapi életünkben. Ilyen az információáradat, a teher, melyet elviselünk a tonnányi reklámoktól, melyek mindezt ránk zúdítják, a meggyőzhetőségünkkel kapcsolatos attitűdjeink. Melyek azok a gyenge pontok, amelyeket ezek eltalálnak, és traumatizálnak bennünket, ők pedig profitálnak belőle. Beszélek én a pozitív érzésekről is, a háláról, a boldogságkeresésről, de az irigységről is. Nem is tudjuk, nem is vesszük észre, hogy egy-egy reakciónkat a negatív érzések is befolyásolják. Arról is szót ejtek, hogy bármennyire próbáljuk is a realitások talaján megélni az életünket, azért vannak illúziók, melyeket táplálunk, felépítünk, vagy azok táplálnak bennünket. Ezek időnként eltérítenek a valóságtól, nem tudunk nélkülük élni. Nekem nagyon nagy segítség, hogy azzal foglalkozom, amit még mindig a hivatásomnak tartok. Sok emberrel találkozom, akiben nagyon sok bölcsesség van, akár egy-egy mondatban is, és ez alkalmazható, hasznosítható. Megpróbáltam úgy írni, hogy az olvasó megütközzön, megálljon egy pillanatra, és elgondolkozzon, hogy ez mit jelent.

Összetettebb mindennapok

* A könyv kinek ajánlott? A traumák feldolgozásában bárkinek a segítségére lehet?

— Igen. A könyvnek nincs megcélzott generációja, mindenki hasznosítani tudja. A gyermekkortól, ameddig az élet tart, mindenki át tudja nézni, és elgondolkozhat a benne leírtakon.

* Mi minden bizonnyal stresszesebb életet élünk, mint felmenőink, amihez a minket érő mindennapi hatások, valamint az információ gyors áramlása is hozzájárul.

— Mindenképp. A civilizáció szerveződésével egy időben válik bonyolultabbá, komplikáltabbá az emberi kapcsolatrendszerünk. Ennek a követése, integrálása önmagunkba egy nagyobb feszültségszintet eredményez. A modern korban szorongásban élünk. Rengeteg alkalmazkodási mozzanatot igényel, amire néhány évtizeddel vagy akár csak néhány évvel korábban nem volt szükség. Óhatatlanul összetettebbé válnak a mindennapjaink. Félelem születik, mely lehet egzisztenciális vagy félelem a mindennapoktól, melyhez megvannak a reális történések akár most is, akár néhány évtizedre visszamenőleg. Megesnek olyan dolgok, amelyek meghaladják az addig kifejlesztett alkalmazkodási adaptációs készletünket. Újra neki kell menni és alkalmazkodni. Az ismeretlen megismerése mindig feszültségcsökkentő, félelemcsökkentő, szorongáscsökkentő hatással is bír.

* Tervezi már a tizenkettedik könyvét?

— Igen, én folyamatosan írok. Azzal a vezérelvvel szeretném folytatni, hogy a mindennapi életünk megélése a mi részünk — olyan számunkra az élet, ahogyan megéljük. Azt üzenve: tehetek arról, hogy az életem milyen minőségű. Az az elvem, hogy minden körülmények között lehet olyan minőséget előteremteni, összerakni, összeállítani, amelyben elég jól tudjuk érezni magunkat. Ezeket a gondolatokat szeretném folytatni a következő könyvemben is, mely lassan születik. Arra mindig vigyázok, hogy a magyar nyelv elvárásainak, szabályainak megfelelően írjak, és az a célom, hogy akik elolvassák, azok kapjanak is valamit.

A könyvbemutató közönsége (a Népkör Magyar Művelődési Központ felvételei)