home 2024. június 26., János napja
Online előfizetés
Tánc… tánc… tánc, és a Kozmix
PÁSZTOR Natália
2013.01.16.
LXVIII. évf. 3. szám
Tánc… tánc… tánc, és a Kozmix

Azt mindenki tudja, hogy sportolni egészséges. Azt viszont már kevesebben, hogy a tánc is a sport világába sorolható. A szerbiai sportközpont vezetősége által kidolgozott szabályzat értelmében a táncklubok edzőinek olyan képesítéssel kell rendelkezniük, amelynek birtokában könnyűszerrel meg tudják tanítani a táncok mozgásrendjét, koreográfiáját a táncolni vágyó fiataloknak. Előnynek számít, ha valakinek pontozási engedélye is van, mert úgy táncbíróként is működhet a versenyeken belföldön és külföldön egyaránt. A csantavéri Kozma Éva mindkét oklevelet megszerezte, hogy a Kozmix táncklub vezetője lehessen.

— Honnan ered a táncklubot alapításának ötlete?
— A 2003-ban Csantavéren először megszervezett Tátika versenyen a lányom, Kozma Violetta közönségdíjas lett. Úgy gondoltuk, ezzel a produkcióval érdemes lesz Magyarkanizsán is részt venni egy fesztiválon. Ott ismerkedtem meg Sóti Erzsébettel, a szerbiai táncbajnokságokat rendező VMTSZ-nek (Vajdasági Modern Tánc Szövetség) a vezetőjével. A köztünk kialakult barátság erősített meg abban a döntésemben, hogy táncklubot alapítsak. Így jött létre 2004. október 10-én a Kozmix.
— Milyen volt a kezdet?
— A gyerekeket azonnal bedobtuk a mélyvízbe. Megalakulása után alig pár hónapra — még a VMTSZ tagjaként — egy Magyarországon megrendezett bajnokságon vett részt az akkor harmincfős csapat. Az első bajnokságukon Hip Hop Small Group Youth csoportban szerzett harmadik helynek jobban örültünk, mint mások az elsőnek. Ezután versenyek sorozatára jelentkeztünk, és a gyerekek mindegyiken szép eredményeket értek el.
— Mi volt az igazi áttörés?
— Mivel a VMTSZ bejegyzett és működő testületként van nyilvántartva, 2005-ben kijuthattunk az IDF (Intrnational Dance Federation) által szervezett világbajnokságra, és onnan a Funky Small Group Youth kategóriában kiváló eredményekkel tértünk haza, és sikerünk a gyerekeknek nagy lendületet adott. Ettől kezdve még nagyobb terveket szövögettünk, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy céljainkat sikerült is elérnünk.
— Az elkövetkező években milyen díjakat nyertek a táncosok?
— 2006-ban Budván, a Mediterán Cupon Kozma Violetta a Hip Hop Solo Youth bajnoka lett, 2007-ben pedig Dürenben a Hip Hop Formation csoportunk európai bronzérmes lett. 2008-ban Kozma Violetta már világbajnoki címet érdemelt ki a Horvátországban megtartott Hip Hop Solo Junior versenyen. 2009-ben sajnos anyagi okok miatt nem jutottunk el külföldre, de belföldön sikereket értünk el továbbra is. A 2010-ben Nagykanizsán megtartott világbajnokságon a Disco Dance Duo Mini és a Hip Hop Duo Mini csoportban Szügyi Emese és Katona Fanni párosunk bronzérmes lett, a Hip Hop Duo Adult csoportban Kozma Violetta és Bojtos Brigitta is bronzérmet szerzett, a Hip Hop csoportunknak pedig ezüstérem lett a jutalma. 2011-ben újabb anyagi problémák miatt csak belföldön versenyezhettünk, de ez nem szegte kedvünk, ellenkezőleg: megerősített bennünket, és megnyertük a Magyarkanizsán megtartott Euro Show Dance Festen a legjobb táncklubnak járó vándorserleget, melyet Miroslav Batak—Micko emlékére készítettek. Ez a serleg — mely kizárólag annak a táncklubnak jár, melynek minden felnőtt korosztályú csapata első díjat szerez — egy évig volt a birtokunkban. Tehát magától értetődik, hogy sikert sikerre halmoztunk az elmúlt évben!
— Mi a helyzet az idei évvel?
— Elégedettek lehetünk, mert ezt az évet is jól fogjuk zárni, hiszen számos díjat is begyűjtöttünk. Az idén Szlovákiában jártunk, és a Disco Formation Youth csoportban egy aranyéremmel gazdagítottuk a gyűjteményünket, Kozma Violetta és Kecsenovics Nóra pedig Fantasy Duo Adultban bronzérmes lett. Az elmúlt hetekben Magyarkanizsa adott otthont az I. European Championship versenynek. Itt hét arany, négy ezüst és két bronzérem a mérleg. Ez a kiváló eredmény a gyerekek kemény munkájának a gyümölcse, és azt gondolom, nem is kell ennél több!
— Elégedett vagy a gyerekeknek a tánchoz való viszonyulásával?
— Nagy lelkesedéssel járnak az edzésekre. Minden alkalommal egy kis szórakozást is becsempészek a munkába. Így jobban megismerjük egymást, bensőségesebb a viszony közöttünk, melegebb a hangulat, és nagyobb a fegyelem is. Tudják, mi a követelmény, és ennek megfelelően a legtöbbet adják ki magukból, és érzik a felelősségük súlyát. Kijelenthetem, hogy büszkébb már nem is lehetnék rájuk.
— Van támaszotok?
— Eddig sajnos a saját erőnkből kellett mindent megoldanunk. Már többször is folyamodtam pályázati támogatásért, sikertelenül. Nincs támogatónk. Kivéve a gyermekek szüleit, akiknek nagyon hálás vagyok, a fennmaradásunkért tett fáradozásukért. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy soha senki nem támogatott bennünket: a külföldi fellépések alkalmával pár magáncég csokis tejet, szörpöt, uzsonnacsomagokat adományozott nekünk. Mégis azt kell mondanom, hogy a dicsőség a szülőké. A legnagyobb érdem az övék, hiszen gyermekeiket soha nem hagyták cserben. Köszönöm nekik.
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..