Az őshonos vagy tradicionális állatfajták szerepe az utóbbi évtizedekben felértékelődött. Eljutottunk oda, hogy a régi magyar haszonállatok, köztük a magyar szürke szarvasmarha nem a Hortobágyot és a pusztán békésen legelésző gulyát juttatja eszünkbe, hanem elsősorban az egészséges élelmiszert. Ezenkívül persze a dolog anyagi oldalát sem szabad figyelmen kívül hagyni. A szürkemarha ugyanis nemcsak élelmet adott eleinknek, hanem nagyszerű jövedelmet is, kivált a külkereskedelem révén. Ezt az óriási jövedelmet — amely a kihajtott marha után a harmincadokból befolyt — a vegyes házból való királyaink idejében az ország szükségleteinek fedezésére fordították. Ez tette lehetővé például Mátyás király uralkodása alatt, hogy az ország jóléte, hatalma és műveltsége szomszédjaink fölé emelje hazánkat.
Ennek ellenére ez a fajta már néhányszor a fizikai kipusztulás határára került.  Visszaszorulásához hozzájárult az egykor hatalmas legelők eltűnése, termőfölddé való felszántása is. A nomád életforma végleg megszűnt, és az évszázadokon át szilajon nevelkedett magyar szarvasmarha már-már beszorult az állatkertbe. Az utóbbi évtizedekben azonban ismét az őshonos állatok felé fordult a figyelem. Keresett lett ismét a mangalica és a szürkemarha, amely mint húsmarha hasznosul: húsából kitűnő rúdszalámit és rúdsonkát készítenek, a biohúsából pedig a világon egyedülálló bébiételeket.
Vidékünkön Truzsinszki Szabolcs Topolya környéki farmján, a Truzsinszki-tanyán található a vidék legnagyobb őshonos állattelepe. A szürkemarhagulya mellett néhány — a Kárpát-medencében egykor, elsősorban Erdélyben és a Dunántúl déli részén elterjedt — házi bivaly is kérődzik az istállóban.
— Az első szürkemarha tenyészállatokat az 1980-as években, az adai Halász József Mezőgazdasági-Ipari Kombinátban vásároltam. Ebből a tenyészetből fejlődött ki az állomány, amely korábban ugyan nagyobb volt.  Az utóbbi két évben százötvenre csökkentettem a jószágok létszámát, mert a gazdasági válság minket sem kerül el. A szürkemarha-tenyészetet mindenképpen össze kell kötnünk a biotermeléssel, mert az elképzelhetetlen szerves trágya nélkül. Tíz éve tönkölybúza-termesztéssel is foglalkozom, így nálam a növénytermesztés és az állattartás kiegészítik egymást. A gazdasági válságon kívül a gazdaságpolitikai helyzet sem kedvez egyik ágazatnak sem. Az áthidalás módját előbb-utóbb meg kell találni, egyelőre azonban nem látom. Az aszályos időjárás és a többi kedvezőtlen gazdálkodási feltétel következményeit csak a jövő év második felében érezzük meg igazán, addig a tartalékok kisegítenek bennünket — ecseteli helyzetét Truzsinszki Szabolcs. Mint mondja, késztermékek előállításával is próbálkoznak, de nagyon nehéz bejutni a piacra, s ha bejutnak is, nehéz megállni a helyüket, hiszen a biotermékek jóval drágábbak, mint az ipari termeléssel előállítottak.
* Mennyire sikerül biztos vevőket, fogyasztókat találni?
— A gazdaságosság oldaláról merülnek föl a legnagyobb gondok. A szürkemarha ugyanis dupla annyi idő alatt éri el a vágósúlyt, mint a többi marhafajta. Húsa ugyan sokkal egészségesebb, de amellett, hogy  hosszabb idő alatt éri el a vágósúlyt, jóval kevesebb húsmennyiséget is produkál. Az emberek többsége viszont inkább az olcsó élelmiszert keresi, nem a minőségit. Éppen ezért a vevőkörünk is kisebb. Egyre kilátástalanabb a helyzetünk.
* A szürkemarha tenyésztésében a XIX. századtól mindig is hatalmas hullámvölgyek  voltak tapasztalhatók, a jelenlegiből miben látja a kiutat?
— A mezőgazdaságban valóban gyakran vannak hullámvölgyek és hullámhegyek, különösen elmondható ez az őshonos állatok tartásáról, de a biotermelésről is. Ez a vállalkozás állami támogatás nélkül nem létezhet. Az állami támogatást viszont tavaly megvonták tőlünk, és ha nem változtatják meg a döntés, akkor könnyen megtörténhet, hogy vidékünkön véget ér az őshonos állattartás és növénytermesztés. Az előző kormány mezőgazdasági minisztériumának vezetői azt mondták, hogy ez a munka hobbinak tekinthető. Felfogás dolga. Meglátásom szerint azonban egy országnak, illetve Vajdaságnak, Bácskának szüksége van a múltjára, mert csak a múlt ismeretében tudunk szebb jövőt remélni. Mi éppen ennek a múltnak a gazdálkodási előnyeire hívjuk fel a figyelmet.
* A Truzsinszki-tanyán évi rendszerességgel tanácskozáson tekintik át az őshonos állatok tenyésztési gondjait.
— Ezekkel a tanácskozásokkal is népszerűsíteni próbáljuk a fennmaradásunkkal kapcsolatos dolgokat. Általában azonban puszta vállveregetéssel, vigasztalással fejeződnek be ezek a tanácskozások, a tettek rendre elmaradnak. Holott a magyar szürkemarha faggyú nélküli, félvad húsa elősegíthetné az egészséges táplálkozást, ha nagyobb mennyiségben jutna belőlük levágásra. Az illetékesek azonban, akik tudnának e téren tenni is valamit, mindig a háttérben maradnak, szinte elérhetetlenek.
— Tíz éve tönkölybúza termesztésével is foglalkozunk — mondja Truzsinszki Rózsa. — Ez a növény valamikor az Alpok lábainál nőtt vadon, és sokáig táplálékul szolgált a nomád életmódot folytató embercsoportok számára. A nagyobb hozammal kecsegtető hibrid búzafajok aztán hosszú évekre olyannyira háttérbe szorították a tönkölyt, hogy ma a legidősebb nemzedék sem emlékezik rá. Az egészséges élelmiszerek térhódításával viszont napjainkban ismét a tönkölybúzára irányult a figyelem.
Eleinte külföldre szállították, ma azonban már a vajdaságai piacokon is egyre inkább keresik a belőle készült termékeket. A környező településeken már a liszt és a tizenhat tésztaféle mellett heti rendszerességgel kapható három fajta kenyér is. De hántolatlan búzamag is beszerezhető, amelyet víz hozzáadásával szobahőmérsékleten csiráztatnak, és 10 napig nőni hagynak. Ezután a 10-12 cm-es búzát ollóval learatják. A learatott fű zacskóban 7-10 napig tárolható a hűtőben. Ebből mindennap kivesznek egy maréknyit, és 4-8 evőkanál levet préselnek belőle. A kipréselt levet nagy fehérje- és B-17 vitamin-tartalma miatt 1-2 órán belül el kell fogyasztani. Az Egyesült Államokban ez már bevált módszer a daganatos betegségek megelőzésében, hiszen a B-17 vitamin célzottan csak a rákos sejteket rombolja, az egészségeseket meghagyja.