A Szentszék

Nemcsak a több ezer éves kövek, a felbecsülhetetlen értékeket és megfejthetetlen titkokat rejtő templomok és katakombák, nemcsak a sehol máshol fel nem lelhető világhíres freskók és szobrok, nemcsak a minden porcikánkat hatalmába kerítő varázslat, hanem az emberek is, akikkel olaszországi utazásunk során találkoztunk, együtt voltunk... Elég csak előkeresni a fényképfelvételeket, beléjük temetkezni, belelapozni a jegyzeteinkbe, felidézni az emlékeket, s Michelangelo Piétájával, Mózesával és Dávidjával, Tiziano és Raffaello freskóival, a Szent Lépcsővel, Róma kútjaival, a Sóhajok hídjával és más egyéb hídcsodákkal együtt máris itt vannak ők is velünk...

A Szent Lépcsőn

A római Szent István zarándokház (Úristen, még első királyunk építtette az elődjét!) szelíd és művelt vezetője, a délvidéki származású Bernadett nővér, vagy egy másik földink, a feledhetetlen Szent Callixtus katakomba titkaiba beavató horvát szerzetes, aztán a másfél évtizede Olaszországban élő bácskai magyar fiatalasszony, Szécsényi Angéla, aki Velence környékén volt gondos házigazdánk, de a turisták kedvéért szobrot álló alkalmi ismerőseink is Rómában meg Firenzében, s nem utolsósorban persze szakavatott és nagy türelmű kalauzaink az emlékezetes úton: Palatinus István atya, Halász Anna és Szabó Károly, meg belevaló sofőrjeink, jó ismerőssé, baráttá lett kedves útitársaink...
Aztán visszatérünk mégis az ősi kövekhez és templomokhoz, Rómában végigbuszozunk a Via Appia Anticán, s eláll a lélegzetünk: ugyanezen az úton vonultak annak idején az örök életűnek hitt birodalom legyőzhetetlen légiói. Az egykori Róma szívében bolyongva megcsodáljuk és lefényképezzük azokat a méretes kőtáblákat is, amelyek a hatalmas császárság alkotórészeit ábrázolják. Az egyiken felfedezzük a mi gyönyörű Pannóniánkat is. S nyomban elkezdünk elmélkedni a világ dicsősége és annak elmúlása felett. Lám, a legyőzhetetlennek hitt birodalom mekkorát bukott, de mekkorát buktunk mi!: a művelt és hatalmas Róma gazdag tartományából a ,,háborúba ájult Szerbia' kifosztott tartományává lettünk...

Velence: gondolák a Canal Grandén - A szerző felvételei

A mulandóság érzése kerít hatalmába bennünket Michelangelo egyik legcsodálatosabb alkotásával, a Piétával kapcsolatban is. Kevesen tudják, hogy a nagy művész négy Piétával is megajándékozta az emberiséget. A Szent Péter-bazilikában megcsodálhattuk ifjúkori művét: a fia testét tartó fiatal anya sugárzó szépsége azonnal rabul ejt, és nem hagy továbbmozdulni bennünket; Firenzében pedig ott egy egészen másfajta Piéta: a művész saját sírjára tervezte, halála után már tanítványai fejezték be. A Krisztus tört testét roskadozva tartó fájdalmas anya fölé hajló csuklyás Nicodemus bús arca pedig a halálba készülő Michelangelo arca...
No, de ne borongjunk: mártózzunk meg az Itáliát beragyogó napfényben, aztán hűtsük le égő arcunkat Róma feledhetetlen kútjainál, háttal állva vessünk a fejünk felett aprópénzt a legcsodálatosabb, a Trevi-kút habzó vizébe, s reménykedjünk benne, hogy egyszer még biztosan visszatérünk.