Szülei földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A négy testvér közül — három fiú és egy lány — János a legfiatalabb. Noha már akkoriban is szegénység jellemezte a falubeli parasztságot, az emberek jobban éltek, mint most. Mindenki el tudta adni betakarított termését. Abban az időben még volt iskola a településen, a gyerekek negyedik osztályig saját falujukban tanulhattak. János az általános iskola befejezése után Belgrádba ment dolgozni. Elsajátította a festő-mázoló szakmát, és pénzt keresett. Édesapja zenész volt, és ő maga is megtanult harmonikán játszani.

— Belgrádban kezdtem el szobafestőként dolgozni, majd átkerültem Újvidékre. Ott azonban új főnököt kaptunk, aki már nem fizette ki rendszeresen a munkások bérét. Ekkor egy szabadkai cégnél vállaltam munkát, és szintén Újvidéken dolgoztunk. Jól fizettek, és az otthonomhoz is közelebb voltam. Szobafestést és mázolást végeztünk, ablakokat, ajtókat festettünk, és meszeltünk is. Közben bevonultam katonának, utána pedig újra piktorként dolgoztam. Egyszer a bátyám felajánlotta, hogy dolgozzam vele mint ács. Elvállaltam, és elmentem Topolyára. Ha éppen nem volt munkám, festést is vállaltam. Aztán megnősültem, és hazakerültem, amikor ugyanis megházasodik az ember, az a legjobb, ha otthon van az asszonnyal. Ezután bekerültem az Aleva gyárba. Először csak hat hónapra vettek fel, szezonmunkára. Később visszahívtak dolgozni, és fel is akartak venni a vállalathoz. Azonban amikor egy bontás során az utolsó — két méter széles, négy méter hosszú — vaslemezt vettük le, a kollégák eldobták, az véletlenül ráesett az ujjamra, és elvágta. Betegszabadságra mentem, utána pedig felmondást kaptam. Ezután a Tisza vállalatnál helyezkedtem el, ahol éjjeliőrként kezdtem dolgozni. Később árut hordtam, és újra festéssel kezdtem foglalkozni — boltokat meszeltünk Törökkanizsán és a környékbeli falvakban. Abban az időben elég jól fizetett a vállalat. Öt évig voltam ott, majd a Nagytanyán helyezkedtem el, ahol húsz évig dolgoztam mint traktorista. Így szép lassan összegyűlt harminc szolgálati évem. Amikor a Nagytanya tönkrement, újra elkezdtem festeni. Ekkor már a fiaim is velem tartottak. Jelenleg is ezzel foglalkozom. Egy ideig teheneim is voltak, de amióta ilyen keveset fizetnek a tejért, ebből sem lehet megélni.

• Van-e valami hobbija?

— Apámtól megtanultam zenélni, és fiatalabb koromban gyakran elővettem a harmonikát. Most már a faluban sincs olyan élet, mint régen, bezárták a kocsmát, nincs hova eljárni szórakozni. Ha eszembe jut, ma is előveszem a hangszert, és játszom rajta. Ezenkívül, ha időm engedi, barkácsolok. De számomra a meszelés is hobbi. Szeretem a munkámat. Úgy gondolom, ez nagyon fontos ahhoz, hogy jól is végezzem azt. Erre tanítottam a gyermekeimet, két fiamat és egy lányomat, valamint öt unokámat is.