„…kövekre, fatörzsekre rótt csodálatos emberséget hozott létre az időbeliséget költői látomássá, anyagszerű plasztikává rögzítve.”
Ezen a napon hunyt el 1983-ban Budapesten Szervátiusz Jenő Magyar Örökség-díjjal (posztumusz, 2003-ban) is kitüntetett magyar szobrászművész.
Budapest, Farkasréti temető — 2022. augusztus 10.
1903. július 4-én született Kolozsvárott. Kezdetben asztalosműhelyekben sajátította el a fafaragás mesterségét. Eredeti szakmája szerint kerékgyártó-kovács, asztalos és szekérkészítő volt. A szobrászat fortélyait párizsi tartózkodása idején tanulmányozta. Munka mellett, esti tanfolyamon. Majd hazatért. 1927-ben beiratkozott a kolozsvári képzőművészeti akadémiára, ahol 1929-ben szerzett diplomát. 1930-tól fogva kialakult stílusvilága, és népi ihletésű kompozíciókat készített. Bejárta Erdélyt. Élt és dolgozott Nagybányán, Gyergyószentmiklóson, Csíkménaságon, Csiksomlyón. Köztéri szobrai jelen vannak Farkaslakán, Csíkménaságon, Pápán, Székelyudvarhelyt. Munkáinak száma bőven meghaladja az ezret. (Külső hivatkozás: Wikipédia)
Sírhantja fölé fia, Szervátiusz Tibor (1930—2018) szobrászművész faragá meg kőből a mementót.
Fényképezte: Martinek Imre
