A Magyar Katolikus Lexikonban az áll, hogy a „nagyböjt (latinul: Quadragesima): szent idő, Jézus Krisztus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezete. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart. Napjainak száma (negyven) Jézus pusztai böjtjéhez igazodik. Mivel vasárnap a keresztény ember nem böjtölhet, a nagyböjt hamvazószerda és az első nagyböjti vasárnap közti hétköznapokból, és a következő 6 hét hétköznapjaiból áll (4 + 6 × 6 nap). A nagyböjt utolsó hete a nagyhét, három szent napja a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. Liturgikus színe a lila.”

A nagyböjti időszak régen a hús elhagyásáról szólt, ez azonban az utóbbi időben változott, finomodott. A lényeg ugyanis az áldozathozás, és mivel sokan alapjában véve sem szeretik a húsos ételeket, egyre többen térnek át a vegetáriánus és a vegán életmódra, így a hús elhagyása mint böjtölés lassan elveszítette a jelentőségét. Helyette azonban megvonhatunk magunktól más dolgokat ebben az időszakban: például az édességeket vagy akár az internet, a közösségi oldalak használatát — a lehetőségek tárháza szinte végtelennek mondható. Világszerte egyre több keresztény közösségben alkalmaznak ilyen „alternatív” megoldásokat.

A nagyböjti időszakban nem szokás, nem illik mulatozni, és lakodalmat tartani is tilos volt a múltban. A fiatalok ezért különféle játékokat találtak ki, melyekkel eltölthették az időt, és megerősíthették választottjukat a szerelmükben. Ilyen volt például a leánykörtánc, más néven a karikázás: körbe álltak, és népdalokat énekelve táncoltak. A szinazálás is körtáncot jelentett, ekkor azonban egy leány a kör közepére pattant, és behívta választottját, akivel csárdást táncoltak.

Szent Ágoston így fogalmazott a nagyböjt céljáról: „Illik a mi áhítatunkhoz, hogy kik a megfeszített Úr szenvedésének ünneplését közeledni látjuk, a test vágyainak elnyomásával keresztet állítunk fel magunkban, amint az apostol mondja: akik Jézus Krisztushoz tartoznak, testüket keresztre feszítették szenvedélyeivel és vágyaival együtt.”

Ma a római katolikusok számára ebben az időszakban két szigorúan böjti nap van: a hamvazószerda és a nagypéntek. Ilyenkor tilos a húsfogyasztás, és ugyan a napi háromszori étkezés megengedett, jóllakni csak egyszer „szabad”. A görögkatolikus szokásokat nehezebb betartani, hiszen ők a nagyböjt első hétfőjén tartanak szigorú önmegtartóztatást: régebben ilyenkor csak kenyeret és vizet ettek, ma már főtt étel is kerülhet az asztalra, igaz, kisebb mértékben, mint egyébként, és csak könnyű ételeket lehet felszolgálni. Az időszak szerdái és péntekjei számukra hústalan napok, nagypénteken pedig tilos a lacticinium, azaz a „fehér eledelek” (tej, tojás, túró, tejfel stb.) fogyasztása. Noha a hagyományos paraszti háztartások általában zsírral főztek, ebben az időszakban ők is áttértek a növényi olajokra.

És hogy mi a helyzet más felekezetekkel? A protestáns egyházak ugyan nem írnak elő böjtöt a hívek számára, ez náluk is a húsvétra való felkészülés ideje, ilyenkor mind a templomi énekek, mind a vasárnapi igehirdetés fő témája Krisztus szenvedése. Az evangélikus egyház megőrizte a nagyböjt vasárnapjainak ókeresztény elnevezéseit is, a nagypénteki böjtöt pedig minden felekezet ma is megtartja.