Valószínűleg egybeírandó ennek a közismert fűszernek a neve, de itt álljon így, különírva és nagy kezdőbetűkkel. Ez volt a faluban az egyetlen ,,szög', amit e-vel ejtett ki mindenki. A valódi szög viszont csak szög lehetett. Pedig nem őztünk. De hát a szög, az csakis szög lehet, kivétel az egyetlen szegfűszeg volt.
Ez is a Fűzi boltjában volt kapható. Ott egyébként minden kapható volt, amire csak az utca és a környék népének szüksége lehetett. Példának okáért fehérföldre, kocsikenőcsre, szíjostorra, babérlevélre, közönséges szögre és természetesen Szegfű Szegre is.
Leginkább oda jártunk, a Fűzihez (hosszú ű-vel ejtettük a nevét, jóllehet ő röviddel írta, vagy sehogyan se, mert nem volt egy másik neve is, az Oszvald, talán épp ez volt az igazi, mégis mindenki Fűzinek hívta, talán mert ezt könnyebb volt kimondani). Csakugyan minden megtalálható volt abban a kicsi szatócsboltban, ami valóban kicsi volt, mindössze egy luk (és még csak véletlenül se lyuk, ahogy esetleg a finomabb nyelvűek nevezték volna). Egy pult, a pult mögött a mennyezetig érő apró fiókos szekrény, ezernyi fiókkal, mindegyiken egy zománcozott táblácska, a fiókban tárolt portéka nevével. A szemben lévő fal mentén ládák, hordók, petróleumos- vagy kocsikenőcs hordók, melyeknek a szaga összekeveredett más árucikkek illatával, úgyhogy így, együttesen alakították ki azt a valamit, azt a sajátságos valamit, ami egyedül a Fűzi-bolt levegőjének az arómáját - igen, az arómáját - jellemezte.
Ezt csak így, utólag állapítom meg, mert aromáról meg légkörről akkor még nem tudtam, pedig megvolt a kis boltocskának a maga légköre, amit igencsak élveztem, mégpedig nagyon, ahányszor csak átlépem a bolt küszöbét. Ez a bolt volt, főképpen ez - mert a környékünkön volt egy másik is, ennél jóval nagyobb -, ahová mindig szívdobogva nyitottam be. Vajon a megvásárlandó élesztő, Szegfű Szeg, avagy a nyolcadkiló - a negyedkilónak a fele! - kristálycukron kívül lesz-e a falábú Fűzi bácsinak - fél lába fából volt -, vajon lesz-e üres doboza, s ha igen, kapok-e tőle egyet ajándékba? Mert ezt a bevásárlás után mindig megkérdeztem, szorongva, félve, de mindig reménykedve: Fűzi bácsi, van-e üres doboz? (Leginkább volt. Hiszen ő ezeket mindig a gyerekeknek rakta félre.)
Ez a mindig átlátható félhomályba burkolózó, kocsikenőcs és Szegfű Szeg illata szűk kis luk volt gyermekkorom áruháza, plázája, ami számomra csak bolt volt, Fűzi bácsi boltja, lévén, hogy az áruházak ismeretlenek voltak a mi környékünkön, plázák meg talán még sehol se léteztek. A tulajdonos minden vásárlóját ismerte, amiként őt is mindenki a nevén szólította.
Ostorszíjköteg lógott, díszelgett az ajtaján. És a csengettyű! Ismerős hangja üdvözölte a belépőt, és egyben jelezte Fűzi bácsinak, aki épp künn volt valahol, hogy vevő érkezett.
Hány és hány hasonló csengettyűs pláza ,,működhetett' vidékünkön, falvainkban és városainkban - sőt, a tanyavilágban is, amikor még léteztek tanyák -, ahová a szülők teljes biztonságban és bizalommal küldhették a gyermekeiket kisebb bevásárlásokra - sóért, élesztőért, gyömbérért, Szegfű Szegért -, mert nem kellett attól tartaniuk, hogy rájuk szakadnak a túlzsúfolt polcok, portékafalak, vagy hogy kárt tesz bennük egy nekivadult, fejvesztett plázarém.
Fűzi bácsi boltjában nem volt plázarém, ámokfutó, de volt benne Szegfű Szeg, és annak a kedves szöszi kislánynak, aki még a pultig sem ért fel, mindig akadt egy szem selyemcukor, vagy egy üres doboz annak a fiúcskának, aki már fölébe nőtt a pultnak, így láthatta is rajta azt a nyitott szájú üveget, amiben Fűzi bácsi a selyemcukorkákat tartotta.
...Be-betérek lakhelyem egyik tengődő könyvesboltjába, ami talán már nem is az. Így történt a minap is. Nyomomban egy kis cigánygyerek. Akkorácska, hogy az álla nem ért volna fel Fűzi bácsi boltjának a pultjáig se. Gondolom, kéregető. Csakugyan az volt. De nem pénzt kért, csak egy dobozt. Egy üres dobozt.
Dehogyis azért, hogy játsszon vele, hanem afféle perselynek. Amit az utcasarkon, a ,,munkahelyén' a lábai elé helyez, hogy akik majd megszánják, legyen mibe beledobniuk a pénzecskét.
Itt nem volt szerencséje. Talán a következőben vagy valamelyik cipőboltban.