Az utóbbi időben egyre több kutyatámadásról hallhattunk, amikor a négylábúak falkaként vetették rá magukat az emberre. Az állat agresszív viselkedése nem a semmiből ered, mindig van egy ok-okozati összefüggés, mely előidézi az ellenséges fellépést. Ahogyan az embernél, a kutyáknál is fontos a szocializálás, és hogy elegendő időt fordítsunk az állat tanítására, a vele való foglalkozásra. Pető Beáta kutyakiképzőt kérdeztük a témában.
* Melyek azok a rossz nevelési szokások, amelyek által a kutyák agresszívekké, kiszámíthatatlanokká válhatnak?
— Az ember csaknem 14 000 éve él együtt a kutyával. Ez alatt az idő alatt mintegy 400 kutyafajtát tenyésztett ki, különböző feladatokra. Az alapcélokra szelektált és kitenyésztett kutyáknak napjainkban más területen kell megfelelniük, mint ami az eredeti feladatuk volt. Mondhatjuk akár azt is, hogy elveszítették a munkájukat, és frusztráltan tengődnek otthon. Problémához vezethet a helytelen fajtaválasztás is. Nem ritka, hogy például zajos, aktív, gyermekes családok egy gyengébb idegrendszerű kutyát választanak, mely az ingerdús környezetben agresszívvé válhat, illetve idős, nyugodt életmódot folytató emberek ingerszegény környezetbe aktív, nagy mozgásigényű fajtát visznek. Ilyenkor a kutya jó eséllyel feszültté válik, befelé fordul, időzített bombaként ketyeg, majd az inger hatására agresszíven robban. A kutyák ellenséges magatartása többféle lehet, és nem is mindig beszélhetünk konkrétan agresszivitásról. Az állatok viselkedése nemcsak racionális síkon történik, hanem sok esetben az érzelmeik is befolyásolják. Negatív érzelmek, tapasztalatok is idézhetnek elő agressziót, akár ezeknek a negatív tapasztalatoknak a megelőzése érdekében is (például negatív élmény lehet, ha seprűvel megverik a kutyát, és a későbbiekben már maga a seprű látványa is agressziót szülhet nála, így próbálva megelőzni a negatív élményt). Az agresszió másik formája az, amikor a kutya érzelmi töltés nélkül ösztönösen cselekszik. A vadászösztöne automatikus mozgásba lendül, mindennemű düh, félelem és feszültség nélkül. Elvégzi a feladatát és abbahagyja a cselekvést. A háziasítás és a szelektálás során bizonyos fajtáknál egyes elemek felerősödtek, míg más fajtáknál elmaradtak (például a terelőkutya az „üldözés” után már nem folytatja a cselekvést, ellenben egy viadalkutyánál az „üldözés, megfogás, ölés, széttépés” ösztön erősebb az átlagosnál).
Beáta Pannával, a terápiás kutyával (Pető Sára felvétele)
* Az ilyen viselkedési zavar visszavezethető az állat kölyökkorára is?
— Az agressziót és a félelmet a kölykök bizonyos részben örökölhetik a szülőpártól is. Ha mindkét szülő agressziót mutat, nagy eséllyel a kölykök ezt örökölni fogják. A tenyésztőknek és a szaporítóknak fontos feladatuk lenne a viselkedési problémákat mutató egyedek kizárása a tenyésztésből. A kölyökkutyára a születésétől fogva befolyásoló hatással vannak az őt körülvevő környezeti ingerek. Meghatározó fontosságú az ingerekhez való alkalmazkodás és a beilleszkedés. A kölykök életében különösen érzékeny a 4 és 16 hetes kor közötti időszak, az ebben a periódusban szerzett tapasztalatok, ingerek döntően hatnak az agy fejlődésére. Persze nem kizárólag ezek a viselkedési formák maradnak meg a kifejlett kor elérése után. Természetesen a kutyát érő további ingerek is hatással vannak rá. Tehát a felnőtt eb viselkedése függ az örökölt és a környezeti hatásoktól egyaránt.
* Vannak-e esetleg olyan periódusok, amelyek hatással lehetnek a kutya viselkedésére? Gondolok itt például a párzási időszakra.
— Az agressziónak többféle kategóriája van, mint például agresszió egy másik kutyával vagy idegen emberrel szemben, félelmi, területvédelmi, tárgyvédelmi agresszió, agresszív vadászösztön, betegséggel összefüggő agresszió, az anyakutya agressziója, ivarzás idején a hormonális változások idézhetnek elő agressziót mindkét nemnél. Ennek oka lehet, hogy a kutya nem éri el a célját, fél, fenyegetve érzi magát, valami kellemetlen számára, esetleg fájdalmai vannak. Az emberrel szembeni agresszió többnyire félelemalapú, de sokban hozzájárul a rossz szocializáció, az állat túlzott érzékenysége, a kommunikációs problémák ember és kutya között. Sok esetben az ember észre sem veszi, hogy nem megfelelően viselkedik a kedvencével, apró, de annál jelentősebb hibákat követ el.
* Mi a teendő abban az esetben, ha problémát észlelünk a négylábúnknál?
— Mivel a gond egészségügyi eredetű is lehet, mielőbb állatorvoshoz kell fordulni, hogy kivizsgálja, van-e szervi alapja az agressziónak, például idegrendszeri vagy egyéb rendellenesség, fájdalom stb. Ha mindent rendben talál, célszerű megfelelő szakemberhez fordulni.
* Milyen esetekben tud segíteni a kutyakiképző?
— Jelenleg úgy 400 millió eb él a világon, ezért a kutyatartók számára elengedhetetlen lenne a neveléssel kapcsolatos minimális tudás megszerzése. A nevelés sok esetben idejétmúlt és téves elméleteken alapszik. A kutyatartónak felettébb fontos szerepe van a kedvenc helyes viselkedésének formálásában. Hogy egy kutya megtanuljon viselkedni a fajtársaival, a vezetőjével együtt tudjon működni, annak utasításait elfogadva, illetve megfelelően be tudjon illeszkedni egy csoportba, ahhoz elengedhetetlen az eb helyes szocializációja. Ennek során fokozatosan hozzászokik az őt körülvevő ingerekhez. A kutyaiskola megfelelő hely a változó ingerek (idegen kutyák, emberek, tárgyak, helyzetek) kontrollált megismeréséhez. A legtöbb esetben az állatoknál fellépő viselkedési zavarok forrását a gazda viselkedésében és a kutyához való hozzáállásában kell keresni. A probléma megoldásához elsősorban ezen kell változtatni. A viselkedési zavarok elkerülése érdekében fontos a kutya szellemi és fizikai igényeinek kielégítése (a fölös energiák levezetése, az állat rendszeres foglalkoztatása, képzése), az igénybevételhez szabott táplálás, a megfelelő hierarchikus rangsor kialakítása a falkán belül, és a domináns megnyilvánulások helyes kezelése.
* Mit tanácsol arra az esetre, ha veszélyes, támadni akaró kutyával találkozunk az utcán?
— A kutya testbeszédéből következtetni tudunk a szándékaira. Ha látjuk, hogy megfeszített testtartásban felálló fülekkel, merev lábakkal és farokkal figyel, esetleg morog, vicsorog vagy ugat, okkal gyanakodhatunk agresszív magatartásra. Ilyenkor legcélszerűbb elkerülni az állatot. Nem alakítunk ki vele szemkontaktust, nem fenyegetjük, nyugodt, lassú mozgással próbálunk hátrálni, nem hátat fordítva kitérni előle. Fontos, hogy nem szabad futni, sikító, magas hangon kiabálni, hadonászni, mert ez a viselkedési forma a zsákmányállat viselkedésére utal, és csak jobban felébreszti az eb vadászösztönét. Ha nem tudunk kitérni a támadó kutya elől, és van nálunk vagy a környezetünkben bármilyen tárgy (pl. táska, esernyő, kerékpár), tegyük közénk, mert a kutya a hozzá legközelebb eső dolgot fogja elkapni, utána engedjük el a tárgyat, és próbáljunk meg csendben, lassan hátrálni. Megoldás lehet még, ha felmászunk egy kerítésre, fára, autóra, ha van rá lehetőség. Ha viszont elkerülhetetlen a támadás, akkor a fal mellett, összekuporodva, védve a létfontosságú szerveinket, várjuk meg a segítséget. Ami nagyon fontos, gyermeket és kutyát semmilyen körülmények között ne hagyjunk felügyelet nélkül. Elengedhetetlen, hogy a gyerekeknek minél fiatalabb korban megtanítsuk a kutyákkal való helyes viselkedést és bánásmódot.
