Elöljáróban arról is értesülünk, hogy a szerzőség egy bizonyos Regényi nevű kirurgust illet, akinek feljegyzései majdhogynem egy kemence tüzének martalékává lettek, de sikerült megmenteni a füzetlapok legtöbbjét, ennek hála tartalmát megismerhetik a szabadkai olvasók, merthogy Szabadka város leírásáról van szó. A hosszabb bekezdéseknek címei is vannak, úgymint: A város lakosai, Épületek, A lakosok testalkata, Jellemvonások, Erkölcsi állapot, Műveltségi állapot.
A hallatlanul izgalmas leírás szerint közvetlenül a szabadságharc kitörése előtt 42 000 lakosa volt a szabad királyi városnak, azaz tízezer lélekkel több, mint nyolc évvel előtte. Magyarok, bunyevácok, szerbek lakták, valamint 450 zsidó, kevés tót meg cigány. A vallási szertartások idején az is kiderül, hogy a lakosok buzgó keresztények. Nyelvhasználat tekintetében a magyar és a rác „divatozik” annak ellenére, hogy „a rácajkúak száma jóval felülmúlja a magyarokat”. A lakosság nagy része ért magyarul, a fele meg beszéli is a magyar nyelvet. Regényi szerint mióta „a tanítási nyelv magyar lett” — lásd reformkor —, a város is elindult a magyarosodás útján. Főleg az iskolába járó fiúk tanulnak meg magyarul, a lányok ritkábban, merthogy közülük kevés a diák. A különböző rendezvényeken, mulatságokon a társalgási nyelv magyar. A műveltebbek más nyelveket is beszélnek. 
Kevés a 18. századi épület. Az újabbakról elmondható, hogy „csínt és kényelmet mutatnak”. A jelentősebb épületek a városháza, a Szt. Teréz-templom meg a tanodák. Újabban „a belvárosban több ízletes házak épültek”, így a leírás. A külváros házai szép, fehérre meszelt falaikkal úgymond, „vidámságot” árasztanak. Általában vert falúak, náddal fedettek, kicsi, de zárt ablakaik vannak. Nagy a tisztaság bennük. Télen egészségtelenebbek a körülmények, mivelhogy fűtésidényben nemigen szellőztetnek, holott sokan vannak a helyiségben. 
A lakosok testalkatának leírása is igen szemléletes. Általában véve magas termetű, erős és egészséges, szilárd és izmos testalkatúak a szabadkaiak, meg „egészség pirította arcúak”, mindez pedig a jómód és elégedettség eredménye. Kevés a sápadt ember, legtöbbje azért lesz az, mert beteg. Ezen az áldott rónán — így a leírás — jólétre hivatott a lakosság. Többségében barna szeműek, gesztenyeszínű szöghajúak az emberek, s hosszú, illetve „kerekded hosszú ovál” arcúak. „Uralkodó véralkatjuk a vérmes /és/ epés véralkat szerencsés vegyülete”. Férfias szépséggel vannak megáldva a férfiak. Nem ritka közöttük „a piros fejéres szín”. A pór és középosztálybeli nők sudár termetűek. A hajadonoknak „kellemes szende” arcuk van. Regényi azt is megállapítja, hogy igen szembeötlő az, hogy a bunyevác lányok hamar el is hervadnak, miután férjhez mennek. Ezt a megváltozott életmódjuknak tulajdonítja. Ezeket a lányokat nem készítik fel kellőképpen a sok teherrel együtt járó házaséletre. Ősi szokás szerint csupán a fonást, a szövést meg a varrást tanulják meg, ez viszont nem elegendő a házasságban betöltendő szerepükhöz.
A műveltebb réteg nőtagjai középnagyságúak és vonzó termetűek. Kellemes „fejérpiros” az arcuk, ízlésesen öltözködnek. Erényeiket tekintve a szendeség a jellemző reájuk.
A szabadkaiak jellemének főbb sajátosságai a szabadság, a király és a haza szeretete. A közjó érdekében gyakran képesek áldozatokat hozni. Vendégszeretetük páratlan. Heves természetük ellenére tűrőképességük is van. Jófejűek. A tudományt előnyben részesítik a művészetekkel szemben. Ha szülőföldjüket elhagyni kényszerülnek, erős honvágy emészti őket.
Az árnyoldalakat sem hallgatja el a kirurgus. Elsőként az említi, hogy a változtatás képessége nem jellemző a szabadkaiakra. Előítéleteikhez, babonás szokásaikhoz igencsak ragaszkodnak. Az alsóbb néposztálynál az is megfigyelhető, hogy a férfiak „bizonyos törökbeli nyugalomvágy”-gyal szeretik és űzik is a henyélést, különösen télen.
Az erkölccsel nincs nagyobb baj. A nagyvárosokra jellemző erkölcsi süllyedés nem tapasztalható Szabadkán. Viszont gyakran nem tesznek különbséget az enyém meg a tiéd között, ezért sokszor találkozni a lopásvággyal. Ez a nevelés hiányának a következménye — így a leírás —, és a puszták, tanyák népe számára felállítandó népiskolák tevékenységének köszönhetően az elkövetkezőkben ki lehetne iktatni a mindennapok  gyakorlatából.
A műveltségi állapotokat is számba veszi a leírás, és sok tekintetben „előrehaladottaknak” minősíti őket, de azt sem hallgatja el, hogy a középosztály körében „az élet magasabb céljaira való törekvés vagy fellelkesülés, szellemi vágyak élvezetelme itt sem lelhető fel”. A tudományok területén számos szellemdús férfi ért el figyelemre méltó eredményeket nemcsak Szabadkán, „de hazánk politikai láthatárán is nevezetes fényű tüneményekként ragyognak”.
Hát ennyit sikerült megmenteni a jegyzetfüzetből. Hogy mit tartalmazhattak még a kirurgus feljegyzései, sohasem tudjuk meg.