A szerző felvételei

Mezei Szilárd zeneszerző szólókoncertjével indult az est a Kosztolányi Dezső Színház színpadán. Szilárdot már többféle felállásban hallottam, a színházi előadásokhoz írt zenéit is ismerem, de ez volt az első alkalom, amikor szólóban láthattam. Izgalmas volt csak rá figyelni, ahogyan brácsával, majd nagybőgővel mesél nekünk, és figyelhettük, mi zajlik éppen benne. Hiszen valahol erről is szól az improvizatív zene, melynek mestere Szilárd is, az éppen aktuális lelki történések kifejezésmódjáról, mely talán éppen azt hozza ki a zenészből, hogy hangszerét ritmushangszerként használja, vagy oly módon csaljon ki belőle hangot, ahogy egyébként nem szokás. A koncert talán legizgalmasabb pillanata is az volt számomra, amikor a brácsa egy egészen más hangszer hangján szólalt meg. Például ha csukott szemmel hallgattam, sokszor egy fúvós hangszert hallottam. 

Mats Gustafsson és Christof Kurzmann, azaz a Falling duó sem egy mindennapi páros, hiszen Christof előtt „csak” egy laptop van, s egy mikrofon, merthogy ő az énekes is, Mats pedig szaxofonon és fuvolán játszik. Ők ketten egy összeszokott párost alkotnak, szépen kiegészítik egymást és váltogatják a szólókat. Néha képtelen voltam megkülönböztetni, mi is szól, melyik a hangszer, melyik egy gép hangja. Ez kétségtelenül nem egy klasszikus táncolós zene, egészen más húrokat penget meg az emberben. A fuvola szavalt, sírt, zokogott, annyira, hogy még az egyik reflektor is berezonált, és harmadikként ő is beszállt muzsikálni. A fiúk előadása valahol a költészet és a koncert határmezsgyéjén mozgott.

Jólesett ez a kis zenei utazás, kövessétek ti is a Jazzirét a jövőben.