home 2024. december 05., Vilma napja
Online előfizetés
Semmi sem az, aminek látszik
Talpai Lóránt
2024.10.18.
LXXIX. évf. 42. szám
Semmi sem az, aminek látszik

„A mesterséges intelligencia teljesen át fogja rajzolni az európai képzőművészetet”

Kósa János a kortárs képzőművészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Művei egészen a kezdetektől, az emberiség megjelenésétől a csillagutazásokig repítik a szemlélődőt. Október 18-a, a magyar festészet napja kapcsán beszélgettem a művésszel.

* Honnan indult, hogyan fordult a festőművészet irányába?

— Budapesten a Képzőművészeti Szakközépiskolában kezdtem meg a tanulmányaimat, ezután pedig valahogy automatikusan adódott a lehetőség, hogy festővé váljak. Rendkívüli módon érdekelt a XVII. és XVIII. századi aranykor, de valójában természetesen kortárs festészettel szerettem volna foglalkozni. A főiskolán Sváby Lajos növendéke voltam, és akkor kezdtem el behatóbban tanulmányozni a modern festészetet.


Kósa János (Forrás: MKE.HU)

* Említette a kortárs, illetve modern művészetet. Mindennek nagy hagyománya van a magyar művészettörténetben. Például a századforduló környékén a nagybányai festőiskola a modern magyar festőművészetet elindító mozgalom volt. Volt ennek esetleg hatása önre a pályafutása során?

— Mindig is érdekelt a művészettörténet, mivel meggyőződésem, hogy egy jó festőnek behatóan kell ismernie a festészet múltját. A művészettörténet kánonja egyébként a mindenkori hatalom felépítménye, mely mindig is fontos viszonyítási tényező. Mindezt egykor Szerb Antal nagyon pontosan megfogalmazta: „Az ember egy bizonyos idő elteltével rájön, hogy akit, vagy amit valamikor fontosnak, vagy meghatározónak tartottak, az valójában az is.” Nagybányán a századfordulón is pontosan ilyen meghatározó és fontos mozgalom alakult ki, mely az európai kortárs művészeti irányzatokat egy sajátságos magyar világlátással fogalmazta újra.

* Alkotásaiban számos alkalommal megjelenik egyfajta szürrealitás, a poszthumán jövő. Az idő és tér mint olyan eltűnik, egybemosódik. Mit tudhatunk a műveiről, honnan merít ihletet elkészítésükhöz?

— A festészet egész hagyománya érdekelt, és ez rendkívül fontos tényező volt abból a szempontból, hogy még jobban megértsem azt, hogy a posztmodern bejövetelével a régi festészet az egykori formájában már nem használható teljes mértékben. Rájöttem arra, hogy mindaz, ami jelenleg körbevesz bennünket, az nagyon ellentmond a régi festészeti hagyománynak. Ezért próbálok a műveimben egyfajta köztes világot ábrázolni. Szóval a hagyományos témákba bevinni a szürreálisabb, posztmodern elemeket. Hogyan lehet ütköztetni a két, egymástól eltérő világot, azaz a festészetellenes világot azzal a hagyománnyal, amelyen felnőttünk? Ez a fő kérdés határozza meg a műveimet, és valójában ezért jelennek meg motívumként a filmekből ismert robotok vagy cyborgok.

* Jelenkorunkban ha a jövő felé tekintünk, egyre inkább előtérbe kerül az a poszthumán jövő, amelyet gyakran ábrázol. A mesterséges intelligencia milyen módon fogja befolyásolni a művészetet?

— Jelentősen fogja befolyásolni, és már elég mélyen benne is vagyunk ebben a folyamatban. A közeljövőben a mesterséges intelligencia vélhetően teljesen át fogja rajzolni az európai képzőművészetet. Például a szerzői jog kapcsán folyamatosan felmerül a kérdés, hogy mit is tekintünk majd eredetinek. Hiszen még azok a művészek is, akiket a művészettörténetből ismerünk, valamilyen előzmények ismeretében készítették el műveiket. Például azok az alkotások, amelyeket manapság Rembrandt-képekként ismerünk, egy iskola művészeinek munkái voltak. Tehát nem csak a nagy művész alkotásai. A mesterséges intelligencia megjelenésével ez még bonyolultabbá válik, azaz az eredetiség kérdése még inkább háttérbe szorul.

* A művészeti egyetemen tanít, ennek folytán tökéletesen ismerheti a feltörekvő kortárs művészeket. Az új generáció mennyiben képvisel más művészeti filozófiát, mint az elődei?

— Azt látom, hogy a jelenlegi fiatalabb generáció folyamatos útkeresésben van, mivel olyan mértékű információtömeg árad a hallgatók felé, hogy egész egyszerűen nehézséget okoz számukra az információk megszűrése. Amíg a mi időnkben az volt a lényeg, hogyan találjuk meg az információkat, addig a mostani fiatalok számára az a kihívás, hogyan filterezzék mindezt. Szóval ez a bizonyos filterezés vált nagyon fontos folyamattá, azaz mi az, amit a művész kiválaszt, ami alapján vagy ami felé elindul. Példaként említhetném Marcel Duchampot, akinek a munkásságáról mi egykor nem tanultuk, hanem könyvtárakból, ismeretlen anyagokból kellett előbányászni mindent, jelenleg azonban nemcsak tanulják a hallgatók, hanem millió pluszinformációt tudnak róla. Az útkeresés tehát folyamatos, de el kell hogy mondjam, nagyon jó válaszok is születnek manapság. Az utóbbi húsz esztendőben a Kelet-Európa-problematika beköltözött a grand artba. Először a keletnémetek, de utána a csehek és a románok is nagyon rájátszottak arra, hogy a kelet-európai gondolkodásmód és életérzés egyre inkább helyet kapjon az európai festészetben. Egykor egyébként, hogy ki melyik ágát választja a festészetnek, döntő kérdés volt, ma azonban ez sokkal kevésbé lényeges. A fiatalok szó szerint ki-be járkálnak. Volt olyan, hogy a hallgatók laptopon mutattak nekem egy vázlatot, melyet digitálisan kezdtek el, majd kinyomtatták, és kézzel fejezték be, vagy éppen fordítva. Egyszóval jelenleg szabad átjárás van a különféle eszközök és a művészeti filozófiák között.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..