Kupuszinán százötödik évadába lépett a színjátszás. Ez alkalommal egy kicsit a hagyományokra is reflektálva Csepreghy Ferenc és Sulhóf József Sárga csikó című színművét mutatták be, Molnár József rendezésében.
A népszínművek feldolgozása az utóbbi időkben háttérbe szorult, ami a változó időknek, politikai helyzetnek és nem utolsósorban a közízlés átalakulásának is lenyomata, de mindig jó egy kicsit visszatekinteni a bejárt útra, tanulni a múltból, és ihletet szerezni a jövőre. Mindig érdekes felfedezni a színházi karakterek jellemének bizonyos rétegeit — mivel csak színházról beszélünk — és azt, hogy ugyanezekkel a karakterekkel nap mint nap találkozhatunk.
Egy kicsit elgondolkodtat, hogy a mű ősbemutatója 1877-ben volt, mi pedig azon tűnődhetünk el, hogy több mint száz évvel ezelőtti viselkedésminták még mindig élnek, ugyanazok az értékek, körülmények fontosak a ma emberének, amelyekről egy réges-régi darabban hallottunk.
A helyi színjátszás a hosszú évek során nem hagyott ki évadokat, a műkedvelők sikerei mellett talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az évi egy-két bemutatót teljesen alapdolognak tekintjük, és nem igazán vesszük azt számításba, hogy nemcsak a színészek, hanem megannyi háttérmunkás munkájának, idejének, kreativitásának gyümölcsét is láthatjuk minden egyes évben.
Jelmezek, élő zene, a részletekre fordított gond, mindezt teljesen műkedvelői alapon. Néha elcsodálkozunk azon, hogy mennyi energiát és kedvet áldoznak arra, hogy minket szórakoztathassanak, és egy kicsit tanítsanak egy és fél órában.
Mindenesetre amíg a közönséget sírni és nevetni halljuk, biztosak lehetünk abban, hogy a közösség is létezik. Ez remélhetőleg az elkövetkező százöt évben sem változik.
Fényképezte: Zsellér István
