A muravidéki Lendván az idei Bánffy Napok jegyében Penavin Olga nyelvész és néprajzkutató tiszteletére nemzetközi tudományos emlékkonferenciát szerveztek. Az eseményt a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és a Lendva Községi Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség jegyezte a Magyar Tudományos Társaság és a Tudományért Egyesület támogatásával. Az előadók zöme Vajdaságból érkezett: Penavin Olga professzor muravidéki gyűjtőútjairól, az ott lejegyzett nyelvészeti, illetve néprajzi anyagról dr. Láncz Irén, dr. Silling István és dr. Papp Árpád beszélt, Fenyvesi Ottó viszont egy régi tanulmányút emlékeit elevenítette fel. Dr. Halász Albert szemelvényekkel, hangfelvételekkel illusztrálta a Tanárnőnek a vidékre vonatkozó munkáját, dr. Lendvai Kepe Zoltán témája Penavin Olga muravidéki magyar tájnyelvi atlasza volt Végh József őrségi és hetési nyelvatlaszának a tükrében. 
Arra a kérdésre, miért éppen a jugoszláviai magyar nyelvjáráskutatás legendás alakját idézték meg a tanácskozáson, dr. Halász Albert néprajzkutató válaszolt.
— Penavin Olga tanárnő a 60-as és a 70-es években nagyszabású gyűjtést végzett a Muravidéken munkatársaival, diákjaival. Ezt a hagyatékot digitalizálták az újvidéki Magyar Tanszéken, ami hozzám is eljutott. Azokat a szakembereket hívtuk meg előadni, akik annak idején itt jártak vele, a munkatársai voltak, illetve a későbbiekben folytatták az általa megkezdett tevékenységet. Egyébként, aki a Muravidéken néprajzzal, nyelvészettel foglalkozik, az nem tudja megkerülni Penavin Olgát, mert a közölt cikkei, tanulmányai, a nyelvatlasza olyan horderővel bír, hogy szinte bármihez nyúl az ember, hivatkozni kell rá. A közlései azért is egyedülállóak, mert azokban az években nem gyűjtött senki se néprajzot, se tájnyelvet ezen a vidéken.
A konferencia az itteni értelmiségi rétegen kívül a Kárpát-medence-zerte élő honfitársaknak is szólt. A Bánffy Napok nemcsak helyi rendezvény, a témái mindig úgy alakultak, hogy más régiók kutatói is jelen legyenek. Az elhangzott előadásokat a Muratáj folyóirat következő számában tervezzük megjelentetni, hogy ezek a fontos információk szélesebb körben is hozzáférhetővé váljanak.
• Ha most jön valaki gyűjtőútra, mit talál a Muravidéken?
— A ma emlegetett anyagnak egy része még mindig fellelhető, habár sokkal kopottabb állapotban. Sajnos, vannak olyan népmesék és balladák, amelyek azóta eltűntek. Én például abba a generációba tartozom, amelyiknek a tagjai már nem hallottak siratót, de pár évtizeddel ezelőtt még gyűjthettek ilyet. Muravidék hálás terep a néprajzosok és nyelvészek számára, jómagam is szerveztem kutatásokat Magyarországról az egyetemistatársaimmal, majd vendégtanárként a hallgatóimat biztattam erre. A témával foglalkozunk, a legfontosabb dolgokat megpróbáljuk felgyűjteni, megőrizni, illetve elővenni azokat az anyagokat, amelyek még nem voltak feldolgozva. Ilyen a Penavin-gyűjtés is, amelyben rengeteg ismeretlen kincs van — mondta dr. Halász Albert, majd hozzátette: Penavin Olga hagyatéka azért is fontos, mert a muravidéki magyar közösség a szakemberek szerint eljutott a nyelvcsere peremére, ami azt jelenti, hogy egyre inkább feladják az anyanyelvüket.
A rendezvény folytatásában a Bánffy Központban leleplezték a muravidéki magyar irodalom és kultúra élharcosának, Szúnyogh Sándornak (1942—1998) költőnek, újságírónak fejszobrát. Király Ferenc Munkácsi-díjas szobrászművész alkotását a család, a rokonság és a barátok jelenlétében avatták fel. Dr. Bence Lajos méltatása után a zalai és a vajdasági írótársak, Dudás Károly, Tari István, Péntek Imre és Szemes Péter osztották meg emlékeiket a jelenlévőkkel. 
„Halicanum szülöttei / kutyánál hűebb fiai vagyunk e földnek / bárhová visz is sorsunk / lábunkat törve is hazarontunk” — írta Szúnyogh Sándor Halicanumi üzenet című versében, amely nemcsak a muravidéki, hanem minden olyan ember hitvallása lehet, aki hozzá hasonlóan rendületlen hittel szereti a szülőföldjét.