Természetesen a magángondozásban levő vizekre, tavakra, tavacskákra gondolok, ahol a horgászember most pénz fejében művelheti mindazt, amit valaha az anyatermészet ingyen nyújtott. Igaz, ez az új trend hordoz magában pozitív elemeket is, nem is keveset! Itt most nemcsak arra gondolok, hogy megadatott az a luxus, hogy autóval közvetlenül a vízparthoz állhatunk, nem kell rakodnunk, talicskáznunk, sőt még akár esőben is horgászhatunk kényelmesen, kocsiban ülve, botjaink karnyújtásnyira lehetnek, és halat is foghatunk kedvünkre. Tehát adva van minden egy helyen: kényelem, praktikusság, szórakozás. Ez már magában is elég volna, sok horgásznak azonban elmarasztaló a véleménye az effajta lehetőségekről. Inkább csónakjában rostokol a távoli vizeken hosszú időn át kapástalanul, a fogás reményében. Ha jól átgondoljuk, ez sem kerül kevesebbe, hát ha még az eredménytelenséget is figyelembe vesszük!

Egyáltalán nem célom a magántavak malmára hajtani a vizet, de van itt valami, ami, mondhatni, csak az ilyen helyeken valósítható meg. Ez pedig az olyan „rendhagyó”, szelektív horgászverseny, amely, mondjuk, pontyra, csukára vagy valamilyen másfajta halra „irányul”, melyben az adott víz bővelkedik. Igaz, ezek a versenyek inkább a házibajnokság kategóriába tartoznak, de ettől függetlenül igen nagy népszerűségnek örvendenek horgászkörökben.

Hogy egy magánkézben levő tókomplexum megfeleljen a célnak, a tógazdáknak kezdetben nagyon is irányítottan, céltudatosan kell cselekedniük. Az ilyen tavak elsősorban a pontyról szólnak, de nem betelepítés történik, hanem halasítás — azonnal nagyobb testű halakkal. Itt nincs idő a halak fejlődésére várni, az ide látogatók nem az apróságokkal akarnak bajlódni. Ha már fizetnek, akkor rendes (nagy) halakat akarnak. Idővel azonban a tóban kezd elszaporodni az apróhal. Ezek általában olyan kishalak, gyomhalak, amelyek ikráit a víziszárnyasok hordják át a lábukon, és csak kisebb mértékben az itt ívó halak utódai. És  ekkor kerülhet sor arra a „céltudatos” beavatkozásra, amellyel sok mindent lehet egyszerre megoldani, a csuka betelepítésére. A csuka megeszi az apróhalat, tehát etetni nem kell. Rövid időn belül horgászhallá s egyben „versenyhallá” is válik. És ez az, ami nyílt vízen szinte lehetetlen: egy horgászverseny „csak csukára”. Ugyanúgy itt a pontyra is lehet szelektív versenyt rendezni, ami a nyílt vizekre szintén nem jellemző. E két hal esetében még az időpont sem esik egybe, mert amíg a csukára kora tavasszal és késő ősszel lehet versenyt kiírni, addig a pontyra nyáron, azaz amikor melegebb a víz. De ennek ellenére, mi a helyzet a nyílt vízi versenyekkel?!

Kezdjük talán ott, hogy egy-egy nyílt vízi (rangos) horgászversenyen nem is vehet részt akárki, csak olyan, aki előzőleg már bizonyított, úgyszólván „kvalifikálta” magát rá. Magán a megmérettetésen sincs könnyű dolga, hiszen legtöbbször igen nagy mennyiségű különféle kishallal kell „megküzdenie”. Ezt persze nem a szó szoros értelmében kell érteni, de a nagy mennyiségű apróhal kifogásához nem kis erőbefektetés kell, hiszen a sok hal a horog gyakori ki-be húzgálásával jár, és ugyanez mondható el az üres kapásokról is. Ami a dolog anyagi részét illeti, a versenyekre alkalmas felszerelés egy cseppet sem olcsó mulatság, és egy-egy versenyre is igen sok pénzt kell áldozni, ha valaki eredményes akar lenni.

Példának okáért nemrég egy versenyzőismerősöm panaszolta el, hogy milyen sok pénzébe került egy dunai horgászverseny, és még így sem tudott felmutatni érdemleges eredményt, pedig ő rendre a legjobbak között szokott lenni. Az történt ugyanis, hogy noha ő mindent előre jól eltervezett, a Duna váratlanul elöntötte a pályát. Így aztán merőben más körülmények között kellett helyt állni, mint amilyenre számított.

Visszatérve a rendhagyó horgászversenyekhez, nemrég éppen egy csukafogóra voltam hivatalos, fotóriporteri minősítésben. A Bálint-tóról lévén szó elmondható, hogy itt rendszeresen tartanak háziversenyeket, melyek látogatottsága igen nagy, majdnem mindig telt ház van. Egy-egy versenyen legalább harmincöt induló vesz részt, és a kifogott csukák száma is harminc körül mozog.