
Január 16-a és 19-e között újra humoristák látogatnak hozzánk, hogy egy kis vidámsággal kezdjük az évet. Felméri Péter A jövő sem a régi című önálló estjével érkezik Vajdaság négy településére, Szabadkára, Magyarkanizsára, Újvidékre és Óbecsére.
A műsorban közreműködik még Szőke Dániel, a Stand-up Budapest rendezvényszervezője, akit már októberben megismerhetett az itteni közönség, és Said Dániel, aki a műsorvezető szerepét ölti magára az est folyamán. Elsőként Szőke Dánielt kérdeztem arról, milyen élményekkel távoztak az októberi műsor után.
Szőke Dániel (a szerző felvétele)
— Mindenki nevében mondhatom, hogy remekül éreztük magunkat októberben Szabadkán és Magyarkanizsán. Hihetetlen érzés volt csaknem kétszáz ember előtt színpadra állni, mindkét este. Lassan egy éve járom az országot, és bátran ki merem jelenteni, hogy a vajdasági közönség nálam bekerült a top 3-ba. Köszönettel tartozom a Népkör Magyar Művelődési Központnak, valamint a Cnesa Oktatási és Művelődési Intézménynek, hogy lehetővé tette az októberi miniturnét a Stand-up Budapest részére. Mindkét helyszín esetében csak ódákat tudnék zengeni a körülményekről és az ott dolgozókról, akik szintén hozzájárultak a két sikeres előadáshoz. Külön köszönet Bodrogi Hajnalkának és Tornai Nadrljanski Erikának. Olyan közönséghez volt szerencsénk nálatok, hogy szimplán csak magunkat adtuk. Talán csak a politikai részt kellett volna hanyagolni, de ezt utána házon belül megbeszéltük.
* Miben lesz más a mostani előadás, mint az előzők?
— Ezúttal a Dumaszínházból jól ismert Felméri Péter fog egy vajdasági turnét tartani január 16-a és 19-e között, A jövő sem a régi című önálló estjével. Ráadásul most Szabadkán és Magyarkanizsán kívül ellátogatunk Óbecsére, illetve Újvidékre is. Az est műsorvezetőjeként a közönség megismerheti Said Dánielt is, aki szintén a Dumaszínház tagja, továbbá én is újra feltűnök a színpadon mint közreműködő.
* Ezúttal is lesz lehetősége a közönségnek fellépni?
— Ezúttal nem, de máskor mindenképp — talán még az idén — szeretnék tehetségkutató esteket tartani a Stand-up Budapesttel a vajdasági magyaroknak. Tőlük így előre csak annyit kérnék, hogy legközelebb valóban jelentkezzenek, különben én magam keresem meg őket — viccelődött Dániel.
Felméri Péter elmondta, először barátai kérésére próbálkozott meg a stand-up műfajával. Vele a kezdetekről és az elkövetkező vajdasági turnéról beszélgettünk.
* Hogy egy kicsit jobban megismerjék önt az olvasók, mesélne arról, hogyan kezdett el ezzel a műfajjal foglalkozni?
— A baráti társaságomban, suliban szerettem poénkodni, viccelődni, ezért amikor 2005 tavaszán láttunk egy plakátot, melyen az Erdélyi Humorfesztiválra kerestek amatőr fellépőket, a barátaim unszolására és saját magam lelkesedésétől is hajtva elhatároztam, hogy ezt ki kell próbálnom. Ezt a versenyt végül 2006-ban megnyertem, és ettől kezdve elhívogattak ide-oda fellépni. 2007 őszén a Dumaszínház tehetségkutatójára is jelentkeztem, és mivel elég jól sikerült a bemutatkozás, azóta a társulat tagja vagyok. A következő mérföldkő fél évre rá jött, amikor 2008 tavaszán elindult a Showder Klub, és én benne lehettem az első szezontól kezdődően.
* Hogyan jellemezné a stílusát?
— Semmiképp sem kapkodónak vagy túlmozgásosnak. Talán egy megfontolt, átgondolt, csavaros észjárás jellemez, ami annak köszönhető, hogy úgy általában szeretem a dolgokat több szögből is szemügyre venni. Ez gyakran vezet olyan meglátásokhoz, amelyeket sokan nem vesznek észre, és ebben sok poénlehetőség rejtőzik. Abban az előadásban, amelyet most viszek magammal a turnéra, és amelynek a címe A jövő sem a régi, azt szeretem, hogy nincs benne üresjárat, és lendületesen építkezik a végkifejlet felé. Ez egy olyan összeállítás, amely a poénokon túl is szól valamiről, és így egyben nagyon kerek élményt nyújt a nézőknek.
Felméri Péter (Showder Klub)
* Ön szerint mi okozza a legnagyobb kihívást egy humoristának?
— Úgy gondolom, hogy ezt humoristája válogatja. Van, akinek a témát nehéz megtalálni, van, akinek a poént a témához. Én is küzdök ezekkel, amikor egy új előadást írok, de számomra jelenleg az időt a legnehezebb megtalálni az alkotásra. Két kisgyerekem van, és az nagy küzdelem számomra, hogy a napnak csak 24 órája van, melynek mindenre elégnek kell lennie.
* Honnan nyeri az inspirációt egy-egy műsorhoz?
— Mivel hétköznapi dolgokról beszélek az előadásaimban, mondhatni, csak szét kell néznem magam körül, és kiderül, hogy minden téma egy karnyújtásnyira van. Sokat beszélek a gyerekeimről, arról, hogy milyen apának lenni, a kapcsolatomról a feleségemmel vagy a szüleimmel, a hétköznapokról. Ezek egyébként olyan témák, amelyekben a közönség is könnyen megtalálja magát, a saját küzdelmeit és örömeit.
* Először érkezik Vajdaságba, zajlik a felkészülés?
— Jártam már fellépni Vajdaságban, de eddig elszórtan, alkalmanként egy-egy fellépésem volt, 20-30 perc hosszúságban. Ez az első alkalom, hogy egy többállomásos turnéra indulok, ahova egy teljes önálló estet viszek. Lesz előzenekarom is, két humorista srác is elkísér, aki fellép előttem. Az előadás teljes hossza 90-100 perc. Szóval ez az egész élmény sokkal markánsabb és izgalmasabb lesz mind nekem, mind a nézőknek is. Én már nagyon várom.
* Mire számíthatnak a nézők, az est alkalmával milyen témákról lesz szó?
— Beszélek a saját és a gyerekeim gyerekkoráról, ami azért érdekes számomra, mert a rengeteg párhuzam mellett nagyon sok az eltérés is. Most minden annyival könnyebb, de annyival nehezebb is. Szóba hozom a gondolataimat a mesterséges intelligenciáról, melyről úgy érzem, éppen felforgatja a jelenünket, és azt még csak nem is sejtjük, hogy mit hoz a jövő. Illetve több kisebb témakörbe is beleásom magam, de mindent összeköt a címben feltüntetett alapmotívum, mármint az, hogy a jövő sem a régi, tehát hogy elképzeljük a dolgokat valahogy, megfogalmazzuk az elvárásainkat, vágyainkat, aztán meg szembesülünk az eredménnyel, és a kettő legtöbbször köszönőviszonyban sincs egymással. Lehet, hogy ez így most elég szárazon hangzik, de a lényeg, hogy mindent körülölel a humor, hiszen ez mégiscsak egy humoros előadás.
* Mit gondol, a humor terén vannak határok?
— Természetesen vannak. De hogy hol, ezt mindenki maga döntheti el. Én szeretem meglátni a dolgok poénos oldalát, de ez nem mindig sikerül. És nem úgy érzem, hogy nem vagyok felelős azért, ha a poénjaimmal megbántok valakit. Ez minden jóhiszeműségem ellenére is előfordulhat. De törődök azzal, hogy senkit se bántsak meg ok nélkül. Hogy ne a bántás vagy a sértés legyen a cél. Szerintem a jó vicc felemel és nem lenyom, feloldja a feszültséget és nem generálja. Ez az én előadásom legfőbb célja is. Hogy erre az időre kikapcsolja a külvilágot, és az ember önfeledten szórakozzon.