Kabaré- és színpadi szerző, forgatókönyvíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója, legtöbben a nevéről egy sivatagra, néhány légiósra asszociálunk, és persze Piszkos Fred kapitányra, akivel újabban az Újvidéki Színház deszkáin is találkozhatunk.

A Rejtő-ponyvák népszerűsége megjelenésük óta semmit sem csökkent, sőt a történetek képregények és hangoskönyvek formájában is testet öltöttek. Reich Jenő 1905. március 29-én, egy zsidó család harmadik gyermekként született Budapesten. Már kamaszként írt verseket, akkoriban Ady költészete inspirálta. Egy alkalommal részt vett egy Ady-esten, melynek az utolsó versébe, A fekete zongorába belesült, de nem jött zavarba, a helyszínen költött egy új befejezést. Szeretett sakkozni, többek között József Attilával is játszott. Érdeklődött a sportok iránt, pingpongozott, focizott és ökölvívást tanult. Az egyik alakjához fűződő legenda szerint egy másik sportsérülés miatt részleges arcbénulása volt, ezért nemcsak komoly férfi benyomását keltette a róla készült fotókon, de poénjait is rezzenéstelen arccal tudta előadni. Magas, izmos, marcona ember volt, aki az utcai verekedéseket sem vetette meg.

„Szerintem két Rejtő volt. Az egyik: kellemes, barátságos, szeretetre méltó, nagyszerű csevegő, a szórakoztatás mestere. A másik: a nagyhangú, izgága, hirtelen haragú, ellentmondást nem tűrő, nem egyszer igen goromba, sőt erőszakos fickó” — emlékezik vissza barátjára Ritter Aladár. Hirtelen természete miatt tanácsolták el a II. Rákóczi Ferenc Felső Kereskedelmi Iskolából, miután inzultált egy tanárt, aki zsidósága miatt sértegette őt. Tizennyolc éves korában úgy döntött, megpróbálkozik a színészkedéssel, ezért beiratkozott Rákosi Szidi Csengery utcai színiiskolájába, de hamar elment a kedve a színészkedéstől, csak a színházszeretete maradt meg. Berlinbe ment rendezést tanulni. Az 1920-as évek közepe számára főleg a csavargásról és különféle nőügyekről szólt. Megismerkedett a szerencsejátékkal, állítólag a Piszkos Fred, a kapitány honoráriumát is eljátszotta. Hasonlóan élt tehát, mint regénye hősei. Saját lakás híján panziókban, barátoknál lakott, egész Európát bejárta. Miután visszatért Magyarországra, elhatározta, hogy lapot alapít a nagy gazdasági világválság kellős közepén. A 20 filléres Nagykörút 1930 novemberében jelent meg először — és utoljára is. Karinthy Frigyes sietett segítségére, a Pesti Naplóban megjelentetett egy cikket, melyben az öngyilkosságról próbálta lebeszélni. Rejtőnek persze esze ágában sem volt véget vetni az életének, a cikknek köszönhetően azonban hirtelen mindenki felfigyelt rá. Karinthy igazi jóbarátja lett, az ő hatására vágott bele a kabaréírásba is. Imádták a nők, főleg a színésznők. Kétszer nősült és kétszer vált el, mindkét feleségét gépírókisasszonyként alkalmazta. „Bözsi már 2 napja megjött. 8-kor voltam fent nála, csókolóztunk, veszekedtünk, és legépelte egy csomó versemet” — írja naplójában.

1942 őszén azonban a papírhiány miatt életbe lépett a ponyvarendelet, mely előírta, hogy három pengőnél olcsóbb nyomdatermékek megjelenését a minisztérium által kell engedélyeztetni, a szélsőjobboldali sajtó ponyvaellenes kampányt is indított. Nem volt ez könnyű időszak Rejtő számára, elterjesztette magáról, hogy megjárta a Francia Idegenlégiót, a külseje alapján pedig ezt mindenki el is hitte neki. A Piszkos Fred, a kapitány első sorait is valódi élmény ihlette, egy alkalommal Hamburg rossz hírű külvárosában, Altonában sétált haza késő éjjel, amikor beleszaladt egy kés a hátába.

Rejtő hihetetlen tempóban és nagy mennyiségben írt, éjszakákat dolgozott át, közben kávét ivott, cigarettázott, és az Aktedron nevű amfetaminszármazékot szedte, hogy ébren maradjon. Hamarosan az idegosztályra került, aminek köszönhetően egészen 1942 őszéig el tudta kerülni a munkaszolgálatot — de végül ő is sorra jutott, és két héttel a szovjet ellentámadás előtt meghalt. Leghíresebb művei: Piszkos Fred, a kapitány, A tizennégy karátos autó, A három testőr Afrikában, Vesztegzár a Grand Hotelben, A szőke ciklon, Az elveszett cirkáló és Az előretolt helyőrség.

(Források: Wikipedia, Divany.hu)