A fényképezés a XIX. század utolsó negyedében a technika fejlődésével és a könnyen kezelhető, viszonylag kis méretű fényképezőgépek megjelenésével vidékünkön is népszerű lett: amatőrök hobbija és kedvtelése. A hozzáértők szerint a korszakalkotó lépést a kamerák műszaki fejlődésében az igen egyszerű kezelésű Kodak gépek (mindenekelőtt a rollfilmes Kodak box kamera) hozták el, melyekhez már nem kellett kémiai szakismeret, hiszen bárki használhatta őket. Nagy tömegek számára vált lehetővé, hogy könnyen és viszonylag olcsón készíthessenek amatőr képeket.

Alföldy Flóra, a tehetséges zombori fényképésznő

A cég mottója az volt, hogy „olyan könnyűvé kell tenni a fényképezőgépet, mint amilyen a ceruza”. S valóban úgy is volt: a vásárlónak csupán annyi volt a dolga, hogy felhúzta a zárat, és exponált. A felvételeket, azaz a filmet már a vállalat hívta elő, vagy valamely ügyes hivatásos fényképész…

Cigánykaraván a Bácskában — Huszty Mátyás felvétele (Bácsország, 1904. dec. 4.)

Nos, az amatőr fotografálás divatja, mondhatnánk, hóbortja a XIX. század végén és a XX. század legelején tájainkat is elérte. Szinte minden nagyobb városban elterjedt, főleg a tehetősebb polgárság körében, és csakhamar alakulni kezdtek a „műkedvelő fényképészek” egyesületei is. Ismereteink szerint vidékünkön az elsőt az újvidéki fotóamatőrök alakították meg 1901-ben, Bruck Ferenc polgári iskolai igazgató kezdeményezésére, aki az első elnöke is volt, míg a második 1906-ban Zomborban létesült, Bács-Bodrog vármegye székhelyén. A fotográfia térségünk sajtójában is mind több helyet kapott, méghozzá a lelkes amatőrök közreműködésének köszönhetően. Ennek szép példája a Szabadkán megjelenő Bácsország, dr. Csillag Károly folyóirata, mely sarkig kitárta a szerkesztőség ajtaját az amatőr fényképészek előtt, érdekes fényképekkel dúsítva lapját. 

Zombori teniszezők — Alföldy Flóra fotója (Bácsország, 1904. okt. 16.)

A zombori fényképészegylet megalakítása néhány évig érlelődött, s eközben néhány szerencsés körülmény is hozzájárult a műkedvelő fényképészek egyesületbe való tömörüléséhez. Az első kedvező körülmény a székesfehérvári műkiállításra való felhívás volt 1902 októberének végén. Amatőr művészek, alkotók jelentkezését várták, hiszen a fő cél „az amatőr művészek buzdítása” volt. A rendezőbizottság élén gróf Zichy Jenő állt, aki felhívásában festmények, szobrok és „különösen saját készítményű fényképek” beküldését várta az amatőr alkotóktól. Ez vidékünk amatőr fényképészeit is alkotásra, megmérettetésre buzdította. Nem mellékes tény, hogy 1904 őszétől megjelent az Amatőr című szaklap, mely a műkedvelő fotósok érdekeit szolgálta. A fotóamatőröknek újabb lendületet a szabadkai Bácsország „politikai, szépirodalmi megyei képes lap” megjelentetése adta, 1904. október 2-án. Már első számától kezdve felkarolta, továbbá munkára és együttműködésre buzdította őket. 1904 őszétől a Bácsországban sikerültebb munkáikkal már megmutatkoztak a jelesebb zombori és vidéki fotóamatőrök: dr. Késmárky Béláné Alföldy Flóra (1882—1912), a tragikus sorsú, tehetséges fotográfus, „akinek amatőr képei Párizsban is feltűnést keltettek”; Draxler Brunóné Falcione Irén (1886—1942), aki néprajzi tárgyú felvételekkel jelentkezett, és a többi közt a bácsujfalusi parasztlányok viseletét fényképezte; valamint Huszty Mátyás, dr. Regényi Gábor, Iványi Kálmán, Topits Zoltán, Nagy Ferenc és mások.

A Bácsország felhívása a fotóamatőrökhöz (1904. okt. 16.)

Ilyen előzmények után nem véletlen, hogy 1904 novemberében a bácskai sajtó már beharangozta a zombori amatőr fényképészek 1905-re tervezett első fotókiállítását. A Bács-Kulai Hírlapban a többi közt azt olvassuk, hogy: „…a zombori műkedvelő fényképészek, e kedves és nemes kedvtelésnek lelkes művelői, zászlót bontottak és elhatározták, hogy a jövő év folyamán [1905] kiállítást rendeznek. […] Szerény, de közvetlenül ható eszköze a művészetek népszerűsítésének a legújabb időben oly kedvelt műkedvelő fényképészet. A szerény foglalkozás eredménye azonban magasan kiemelkedő. A lélek, a szív nemesedik tőle és a sötét kamra misztikus világa valóságos temploma a természet imádásának és közvetve a művészetek szeretetének.”

A kisbíró — Falcione Irén felvétele (Bácsország, 1904. okt. 23.)

Az előkészületei Latinovits Pál főispán védnöksége alatt indultak meg, Fernbach Bálint nagybirtokos (mecénás) támogatásával.

Az eseményt, mely voltaképpen az Országos Műkedvelő Fényképészeti Kiállítás volt, 1905. május 18-án a zombori városháza nagytermében rendezték meg, a Schweidel-szobor leleplezési ünnepségével egyetemben. Tíz napig gyönyörködhetett a megyeszékhely közönsége az 500 kiállított fotóban, eközben sétahangversenyt is szerveztek. A legjobb felvételeket egy öttagú bírálóbizottság (dr. Gozsdu Elek, dr. Duchon János, dr. Radivoj Simonovits, Király Lajos és Krump Vilmos) díjazta. Vidékünk amatőrjei közül második díjat (ezüstérmet) érdemelt ki Novomeszky Imre Fehértemplomról Június című felvételével, a zombori Temesváry József Díjbirkózás című fotójával, míg Alföldy Flórát (úgyszintén Zomborból) bronzéremmel jutalmazták Idylle a Sikarában című fényképéért. A bácskai amatőrök közül oklevelet kapott Baumann Nándor, Roediger Lajos, Szántó Károly, Tary Lajos, Tüske Máté és Vujevich Alajos.

A zombori Sikarában — Alföldy Flóra fotója (1904. okt. 30.)

E siker után logikusan következett az egyletalakítási kezdeményezés. A Bácska című lap 1905 szeptemberének derekán tájékoztatott „a műkedvelő fényképészek mozgalmáról”, mondván, hogy „a helybeli amatőr fotográfusok […] az egész vármegye amatőr fényképészeinek bevonásával egyesületet akarnak alakítani. Ezen egyesületnek célja volna az amatőröknek mindenféle tekintetben módot nyújtani arra, hogy a fotografálás mesterfogásaival megismerkedve művészi, tartós becsű képeket készítsenek. A megalakulást szeptember hó folyamán tervezik”. Ennek megvalósítása érdekében (az egyletalapító) Krump Vilmos tanár felhívást bocsátott ki, mellyel 1905. szeptember 24-ére megbeszélésre hívta az érdekelteket a zombori Felső-kereskedelmi Iskola tanácstermébe. A megbeszélésen döntés született arról, hogy (szeptember 30-ától kezdődően) „a kölcsönös megismerés és a fotografálásban való jártasság nagyobb mérvű megszerzése végett” minden szombaton összejövetelt szerveznek. Azokon „szakszerű megbeszélések, bemutatások, előadások lesznek: a kezdőket bevezetik a fotografálás elemeibe, a haladóknak megmutatják az újabb eljárásokat s megismertetik őket az amatőrök körében mindinkább terjedő művészi iránnyal”.

Falcione Irén, az ugyancsak tehetséges zombori fényképésznő

A Zombori Műkedvelő Fényképészek Egyesülete végül 1906. december 15-én alakult meg a Felső-kereskedelmi Iskola egyik tantermében. (Az 1906. év látható a hivatalos pecsétjén is.) A harminc tagot számláló egylet elnöke dr. Radivoj Simonovits ismert zombori orvos lett, titkára Krump Vilmos, pénztárosa Vujevich Alajos, a választmányi tagok között pedig két hölgy is helyet kapott: Fernbach Károlyné és dr. Késmárky Béláné Alföldy Flóra. A későbbiekben az elnöki teendőket dr. Lallosevits János látta el.

Csoór Gáspár írja az egyesületről, hogy „zajtalanul de annál intenzívebben működött”, s azon fáradozott, hogy művészi mederbe terelje tagjainak tevékenységét. Havonta rendeztek vetítéssel egybekötött estélyt, s rendszeresen megvitatták a tagok legújabb munkáit, véleményt mondtak róluk. Évente több szakmai kirándulást is szerveztek a Duna menti községekbe és a Fruška gorára. Néprajzi felvételeket is készítettek, méghozzá olyan minőségűeket, hogy a Zomborban székelő Bács-Bodrog Megyei Történelmi és Régészeti Társulat arra kérte fel Krump Vilmos egyesületi titkárt, hogy célzottan néprajzi fotókat készítsenek. Ezek a felvételek azután szépen kiegészítették a társulat gazdag néprajzi gyűjteményét. Ezek voltak ismereteink szerint vidékünkön a szervezett néprajzi fotódokumentálás kezdetei. Később e gazdag néprajzi fotóanyag szétszóródott: van belőle magántulajdonban, az újvidéki Vajdasági Múzeum gyűjteményében, a Zombori Városi Múzeumban, de a belgrádi Néprajzi Múzeumban is. Az egylet tagjai közül a legnagyobb néprajzi opusa dr. Radivoj Simonovitsnak volt, felvételeinek jó részét a Vajdasági Múzeum fotótára őrzi. Őt követi Alföldy Flóra néprajzi fotógyűjteménye, melynek egyes darabjait a korabeli sajtóban is megjelentette, de Gebauer Hanga kutatásai nyomán derült fény arra, hogy egy kis gyűjteményre való, pontosabban harminchárom felvétel a budapesti Néprajzi Múzeum fotótárában található. (Szénahordás Felső-Roglaticán; Körmenet Zomborban; Koldusok; Zombori majális; Szerb lakodalom; Sokác leány; Vásározó cigány; Apatini kötélfonó; Adai szélmalmok; Felső-roglaticai szénagyűjtők; Uszályok a Tiszán, Óbecsénél; Zombori teknőárus cigányasszony stb.)

Egy elismervény a zombori egylet pecsétjével

A zombori amatőr fényképészek több alkalommal kirándultak Erdődre, Újlakra, Šarengradba, de máshova is, ahol módszeres fotódokumentálást végeztek, lefényképezték a tájat, a közbeeső falvak lakosságát, a régészeti emlékeket, várromokat meg a középkori építményeket.

Ismereteink szerint a zombori fényképészegylet tagjai az I. világháború végéig aktívan dolgoztak. A zombori egylet mintegy harminc tagja az I. világháborút megelőző években (saját kompozícióik mellett) egy igen alapos és kiterjedt délvidéki néprajzi fotódokumentálási munka kivitelezője volt, melyet ma már összességében sajnos nem láthatunk, időnként csak részletei csillannak fel. A közbejött háborúk darabjaira szedték szét e csodálatosan gazdag és értékes bácskai néprajzi és tájtörténeti fotógyűjteményt. Ha egyszer valami csoda folytán ismét össze lehetne hozni, akkor csodálkozhatnánk rá igazán arra, hogy az I. világháború előtt méreteiben milyen impozáns és módszeres volt a déli végek néprajzi fotódokumentálása…

A fotók a szerző gyűjteményéből származnak

Források: Csoór Gáspár (szerk.): Bácska társadalmi élete. Budapest, 1912; dr. Borovszky Samu (szerk.): Bács-Bodrog vármegye. Budapest, 1909, I. k. 234, 236, 570; Bácska. 1902. okt. 28; Bácsország. 1904. okt. 9, okt. 16, nov. 27; Bács-Kulai Hírlap. 1904. nov. 23; Bácska. 1905. máj. 19, máj. 13, máj. 26, szept. 12, szept. 22, szept. 29; 1906. dec. 14, dec. 16; Bácskai Hírlap. 1913. jan. 5; Gebauer Hanga: Alföldy Flóra — Egy műkedvelő fényképész Zomborból. Bácsország, 2015/4, 7—12.