Aki ismeri őt, tudja, hogy egy energikus énekesbomba, egyik-másik frizurája láttán egy nagymama nem biztos, hogy örülne, viszont milyen legyen egy vagány frontember, ha nem olyan, mint ő.

Másodszor ülünk le Julival. Az első interjú anyaga széttört, a telefonommal együtt. Igen, tudom, diktafon, igen, tudom, lementeni… De a technika — vagy az ügyetlenség — ördöge közbeszólt. Juli pedig egy kedves leány, akinek a mosolya a jobb fülétől a balig ér, és nem szólja meg a szegény, telefonját dobáló újságírót. Hanem másodszorra is válaszol. És még többet mesél. Lehet, hogy nem is volt véletlen ez a kis malőr?

Fotó: Szerda Zsófi

* Több zenekarod van, de a leginkább tiéd mégiscsak a Sin Seekas. Hogyan alakult a felállás? Hiszen a kezdetek kezdetén ketten voltatok Rebb Andreával, most pedig már egy soktagú zenekar vagytok.

— Rebb Andrea visszautazott Németországba, helyette jött Palusek Erik, majd Kurcinák Attila, és sokáig háromtagú volt a zenekar. Aztán belépett Szarka Zoltán, a basszusgitáros. Jó ideig ezzel az akusztikus felállással léptünk fel, aztán elértünk egy mélypontot. Mind emberileg, mind zeneileg belefáradtunk. Attilának gyermeke született, és mindenki elkezdte inkább a saját kis életét építgetni, eltávolodtunk egymástól. Én viszont rájöttem, hogy folytatni szeretném. Új zenészek után néztem, így került be a csapatba Ujházi Tamás basszusgitáros és Pintér Tamás gitáros, aztán előbb vendégzenészként, majd állandó tagként Szögi István harsonás és Dienes Ákos dobos, akit a Night Cruisers zenekarból hoztam magammal. A többieknek is volt már és van egyébként másik zenekara is. Utána pedig jött Pósa Fanni, aki kürtön játszik. Büszke vagyok rá, hogy ilyen jó zenészek csatlakoztak a Sin Seekashoz.

Fotó: Szerda Zsófi

* Hogy ilyen szépen megindult a zenekar szekere, az az új menedzsmentnek is köszönhető? Hiszen a Fonó Budai Zeneház és Horváth László nem kicsit segítenek nektek.

— Igen, mindenképpen. A siker a Fonónak is és annak is köszönhető, hogy az emberek hallják, valami változott, és jól szól. Áttértünk saját számokból álló repertoárra, s készülnek az újak is. A belgrádi ZAA zenekarral volt két közös koncertünk, és nagyon pozitív volt a találkozás. Az együttes ajánlotta azt is, hogy nevezzünk a Demo Festre, hogy Belgrádban is megismerjenek bennünket, hiszen a crossover reggae, ska világában nincs túl sok zenekar. Sokat segít még nekünk Tölgyesi Huba Topolyáról, aki nagy reggaerajongó. De mi magunk is pályázunk, például a Ladánybene 27 együttessel lesz egy közös projektumunk. A fiúk Zentára jönnek, mi pedig hozzájuk, a Reggae Spring Jam fesztiválra. Örülünk, ha valaki segíteni akar, és mi is teljes gőzzel dolgozunk. Nem lehet valamit nyolcvanszázalékosan csinálni. Most a többieken is azt látom, hogy lelkesek, és már tervezik, hogy kellene a nyárra egy jó új szám, mert megyünk majd Kapolcsra, a Művészetek Völgye Fesztiválra, és különféle fonós bulikra, ahol igazán meg kell mutatni magunkat, hogy ha majd olyan közönség elé állunk ki, amelyik nem ismeri a számainkat, akkor is sikerüljön megmozgatni a jelenlévőket.

* Vannak nagy vágyálmok?

— Régebben már játszottunk a Sziget Fesztiválon, és jó lenne megint fellépni néhány nagyobb rendezvényen is, de ez nem éppen vágyálom. Legyen befogadó közönségünk. Tavaly például a Malomfesztiválon késő délután játszottunk, és olyan jó volt a hangulat, hogy jobbat el sem tudtam volna képzelni.

* És ott van neked még a Night Cruisers zenekar, melyben szintén énekelsz, illetve a Face'n'Base. Igényled, hogy legyen valami ennyire más dolog az életedben, mint, mondjuk, a Night Cruisers?

— A Night Cruisers zenekarban a szabadkai/vajdasági zenei élet krémje játszik, megtiszteltetés vele zenélni. És ennek köszönhetem, hogy ismét elkezdtem énekelni tanulni. A nulláról. Elkezdtem járni Szabadkára Dudás Bea énektanárnőhöz, mert úgy láttam, elértem a határaimat, s a továbblépéshez mindent le kell rombolnom, és újra felépítenem. Beánál minden órán azt éreztem, hogy nemcsak énekben, hanem lelkileg is sokat ad. Az éneklés nem olyan, mint egy hangszer. Ez belül történik. A belső lelki görcseid is le tudják blokkolni a hangszálaidat. Régebben, amikor padlón voltam, a hangom is elment. Megesett azonban, hogy napokig nem aludtam, pörögtem, de minden rendben volt a hangommal, mert lelkileg egyensúlyban voltam. És most — pedig már egy ideje nem voltam órán — elkezdett valami magától beérni. Most sikerül az, amit eddig hiába próbáltam. Beyoncé-dalokat éneklek, melyek korábban számomra elképzelhetetlenül nehéznek tűntek. Ez a Night Cruisersben tudott kibontakozni. Nincs Vajdaságban még egy ilyen énektanár, mint Bea, aki ennyit tudna adni. Olyan ő, mint egy pszichológus, aki nem a megoldást közli, hanem megtanítja, hogyan gondolkozz.

* Egy esküvőn több órát kell énekelni, mint, mondjuk, egy koncerten. Bírod szusszal a négy-öt órás fellépéseket is?

— Be kell osztanom az energiáimat. Én hét közben edzek. Fizikailag és hangilag is fel kell készülnöm egy-egy koncertre. Akár másfél órás, akár négy. És nagyon fontos, hogy napi nyolc órát aludjak. Erre mind szükségem van ahhoz, hogy ha eljön a hétvége, százhúsz százalékosan tudjak teljesíteni.

* Tapasztalatból tudod, hogy ha nem tornázol és alszol eleget, akkor nem leszel elég jó?

— Igen. Kifáradok. Márpedig szeretem magam komfortosan érezni a színpadon, szeretek ugrálni és bulizni. És nagyon szeretek táncolni. Ha nem bírnám szusszal, megőrülnék. Ha volna Zentán valami szuper tánc, például dancehall, arra is járnék. Újvidéken imádtam ezt a zenei és táncstílust. Jamaicában a diszkóban is dancehall szól. Ritmusa a balkáni zenéhez hasonlít. Régi álmom, hogy elutazzak Jamaicába. Van is egy kis perselyem, melyben erre gyűjtök. Van is már benne kb. kétszáz euró. (Nevet.)

* S kibírod, hogy ne nyúlj hozzá?

— Igen. De azért a másik városban tartom, nem ott, ahol lakom.

* Hogy íródik egy dal? Zenei dallamot töltesz fel szöveggel, vagy fordítva?

— Van, amikor már a szöveggel jön a dallam is, vagy a dallamnak van egy intenzív mondanivalója, melyet csak szavakba kell önteni. Valami történik, amire reagálnod kell. A Marriage of Power and Money című szám írásakor a régi számítógép előtt ültem, és jött az ihlet, mert olyasmit láttam, amit nem hittem el. Volt egy refrén, jött a ritmus, a kiállások, és elkészült a dal. A múltkor Pisti hozott egy basszustémát, azt bontottuk ki. Egyszer összevesztünk a barátommal, Ákossal, egymásra csaptuk az ajtót, én pedig az egyik szobában félig sírva a gyenge gitártudásommal írtam egy dalt.

* S olyan is előfordul, hogy megírsz egy dalt, de végül azt mondod rá, hogy ez nem elég jó, megy a kukába?

— Van szerzemény, melyet már harmadszor dolgozok át. Olyan is van, amelyet más-más zenekarokkal is előadtunk. Mert egy-egy dalnak több interpretációja is lehetséges. Meg kell keresni a legtökéletesebbet. Lehet, hogy valaki nem szeret egy Lady Gaga-számot, de Richard Cheese feldolgozásában már igen, hiszen az övé egy egészen más zenei irányzat, hangszerelés.

* Tehát nincs „kukadal”.

— Nincs.

* Kedvenc zeneszámod?

— Mostanában nagyon szeretem a Vegetálni a napfényben című szerzeményt. Ez is elhangzott többféle feldolgozásban az évek során, kereste a formáját, ritmusát. Hajas Gábor a Face'n'Base-ből írta a dallamot, én a szöveget, de a Sin Seekasszal szólalt meg igazán. A dal egy életérzésről szól, mely engem is véletlenül talált meg. Az egyik nyaraláson nyílt ki előttem ez a világ, pedig nem is akartam. Imádunk elhagyatott helyeken búvárkodni, s egyszer mellénk telepedett egy család, mely meztelenre vetkőzött. Mi meg csak álltunk, pislogtunk, és borzasztóan zavarban voltunk.

* Ti, a fürdőruhások...

— Hát ez az. És akkor mi is levetkőztünk. Hiszen egész nap vízben vagyok, senki nem lát, lehetnék akár meztelenül is. S azóta annyira megszerettem, hogy csak így vagyok hajlandó nyaralni. Ebből született aztán ez a dal. A készülő videóklipben is ezt az életérzést szeretném átadni. Annyira el vagyunk minden mögé bújva, hogy elfelejtettük, milyenek vagyunk. Ne féljünk, ne bújjunk el. Ezt egyébként ruhától függetlenül is gondolom.

* Zentán élsz, reggelente munkába jársz, hétköznapi hétköznapjaid vannak.

— Jó kihívás mindennap nyolc órát egy munkahelyen tölteni. Nem csak a fellépésekről szól az élet, hiszen ott a bolt, a piac, a főzés, az otthonlét, a filmezés, a mama, egy névnap, a vasárnapi ebéd. Ha az embernek nincs hétköznapi, kiegyensúlyozott élete is, csak pörög és bulizik, s egy hangos hétvége után nem érzi, hová tér haza, akkor nagyon nehéz. És nincs olyan zenész, aki ne vágyna arra, hogy egy harmonikus párkapcsolatban éljen egy kiegyensúlyozott, boldog életet. Ezenfelül lehet habcsók és tejszínhab, de ha ez nincs meg, minden nagyon nehéz.