Kellemes hangulat a személyes találkozáshoz

Dr. PÉNZES János szabadkai megyéspüspök

Keresztény Testvérek!

Jézus egy ismeretlen faluban született, Betlehemben, és egy másikban, Názáretben nőtt fel. Harmincéves koráig hétköznapi életet élt. Nem írt semmilyen könyvet, nem volt igazgató, miniszter, király vagy ehhez hasonló. Nem birtokolt nagy vagyont, még háza sem volt. Nem fejezett be főiskolát. Nem kapott ajándékot és semmilyen kegyet, mely ezzel járt volna. Nem utazott messze földre. Amikor ok nélkül megszólták, a legközelebbi barátai is elhagyták, sőt az egyik még el is árulta. Igazságtalanul elítélték, és nyilvánosan keresztre feszítették. Egyszerű ruháját — egyetlen tulajdonát — a katonák szétosztották egymás között. Idegen sírba temették, majd harmadnapra feltámadt. Azóta kétezer év telt el. Több embert megváltoztatott, és nagyobb befolyást szerzett, mint az összes hadsereg, hadvezér, király, kormány, filozófus és tudós együttvéve.

Az isteni és az emberi logika lépten-nyomon ellentmond egymásnak. A Szentírás karácsonyi beszámolói szerint Jézus számára nem volt hely a faluban. Nagy egyszerűségbe és szegénységbe született. Ez a tény életútjának és élete programjának bevezetése volt. A szegényes körülmények ellenére is világosság tölti be Betlehemet és az egész világot.

Jézus születését ünnepeljük, és ünnepelni szép dolog. Fennáll azonban a veszély, hogy ez üressé, megszokássá válik. Az egyház a megváltás titkát hirdeti, de a világ mintha nem értené meg. A világ tele van békétlenséggel, noha minden ember a békéért, a jobb életért és az igazságosabb viszonyokért esedezik. Néha úgy érezzük, hogy imádságunk nem talál meghallgatásra, de lehet, hogy a mi imáink felszínesek.

Az angyalok békességet hirdettek a jóakaratú embereknek. A békének minden ember osztályrészének kell lennie, és erőszakkal nem lehet elérni. A hit az ember személyes hangulatában, a jóakaratban és az Isten hívása iránti nyitottságban születik meg. Ez a meghívás átalakít, szárnyakat és erőt ad a mindennapokhoz.

A Szentírásban olvassuk, hogy az Ige közöttünk lakott. Ebből ered a házak és a lakások megszentelésének szokása karácsony környékén. Isten napjainkban is meg akarja osztani emberlétünk örömeit és nehézségeit. Szeretne életünk részese lenni, és lakásainkban otthon venni. Ezért soha nem szabad belefáradni a karácsony ünneplésébe, az ugyanis az új ihlet és az igazi öröm forrása. Karácsony ünnepe megújítja buzgóságunkat, és Isten mindent átjáró szeretetébe vezet minket.

Ígéri boldog fényeit, imádkozzuk a reggeli imádság himnuszában, ígér megváltó csillagot, a ránk sugárzó égi láng jogunk az éghez hirdeti.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek kegyelmekben gazdag karácsonyt és áldott új esztendőt!

Őrizzük meg az örömöt!

Dr. NÉMET László SVD nagybecskereki püspök

Ferenc pápa Evangelii Gaudium (Az Evangélium öröme) kezdetű apostoli buzdításában ötvenkilencszer szól az örömről, mondván: aki keresztény, az ne gyászos arccal járkáljon a világban. Szinte visszhangozza VI. Pál pápa 1975-ben írt tanítását: „Őrizzük meg tehát a szív buzgóságát. Őrizzük meg azt az örömöt, hogy továbbadhatjuk az evangéliumot, még ha könnyek között vetünk is. Legyen bennünk ez a szándék szilárd elhatározássá, amitől senki sem tud eltéríteni. Ismerje meg a világ — ez a félelmektől gyötört, de reménykedő világ, mit is jelent az evangélium Jó Híre. De ezt a Hírt nem adhatják tovább szomorú és letört emberek, sem türelmetlen vagy aggódó emberek. Nem adhatja tovább más, csak akinek élete a Krisztusban gyökerező örömöt sugározza, és aki kész föltenni életét, hogy eljöjjön Országa, és az egyház gyökeret eresszen a világ szívébe (vö. 80. pont).”

A keresztények reménye, öröme a legnagyobb ajándék, melyet ennek a világnak adhatunk.

A karácsony fogalma először az ajándék gondolatát hívja elő az emberben: kinek mit fogok ajándékozni, mivel fogom meglepni szeretteimet és ismerőseimet, mivel fognak ők meglepni engem. Az meglepetésnek különlegesnek kell lennie, el kell kápráztatnia a megajándékozottat.

Isten stílusa mennyire más — ő csendesen, és mégis fölülmúlhatatlanul ajándékozott meg bennünket.

A világ teremtése, emberi létünk, a Megváltó elküldése mind nagy-nagy ajándék. Kosztolányi Dezső halála előtt, a csillagos eget szemlélve döbbent rá: ,,Mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam’’. Mi természetesnek vesszük, hogy járni, látni, beszélni, gondolkodni tudunk, és csak akkor döbbenünk rá képességeink értékességére, ha valamelyiket elveszítjük. Isten legnagyobb ajándéka a Megváltó elküldése volt: saját tulajdon fiát küldte közénk. Jézus Nikodémusnak mondta a Biblia talán legszebb mondatát: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).

A görög nyelvnek van egy, a magyarban nem ismert igeideje, a folyamatos múlt. Ez esetben ez azt jelenti, hogy nem egyszer adta önmagát kétezer-tizenhárom esztendővel ezelőtt, hanem folyamatosan. Az ember számára ez a legszemélyesebb és a legnagyobb ajándék, mely mellett minden eltörpül.

Napjaink egyik lelki írójának gondolataival kívánok mindenkinek áldott karácsonyi ünnepeket: „Fiú adatott nekünk! Isten emberré lett, megnyílt az ég. Ez az ajándékok ajándéka. Istent nem lehet felülmúlni a szeretetben és ajándékozásban, lehet azonban követni Őt. Legyünk nyitott szívűek az ajándékra és az ajándékozásra.”

Karácsonyi köszöntő

Halász Béla református püspök

„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” (Lukács 2,14)

A karácsony azt jelenti, hogy Isten az ő valóságos isteni személyét látható földi emberi alakba behelyezte a világ történelmébe. Ezzel segített, hogy a mi istenismeretünk, a mi hitünk ne elvont tantétel legyen, hanem Istennek ma is élő, valóságos személyéhez kapcsolódjék.

Isten emberré lett — ez a karácsonyi csoda. Ezáltal egészen közel került az emberhez. A karácsonyi csoda nem az alulról fölfelé való úton jött létre (vagyis a földről a mennybe), hanem pont fordítva, a fölülről lefelé vezető úton, hiszen Isten lejött az emberhez. Ez különbözteti meg keresztyén vallásunkat a többi vallástól. Ez a csoda kifejezi Isten szeretetét a teremtett világ felé. A karácsonyt általában a szeretet ünnepének nevezik. De az emberek általában szem elől tévesztik, hogy itt elsősorban az Isten ember iránti szeretetéről van szó, és az ember Istentől kapja az igazi szeretet. Ezt Isten mindenkinek ingyen kegyelméből adja, nékünk csak el kell fogadnunk.

Miben nyilvánul meg ez a szeretet? Az Istentől elfogadott szeretet úgy nyilvánul meg, hogy a jóakarat uralkodik bennünk, mindennapi életünkben, gondolkodásunkban, cselekedetünkben. Csak a jóakaratú ember élhet békességben, békességben Istennel és embertársaival. Így lesz békesség a családban, az egyházban, a különféle emberi közösségekben és az egész társadalomban. Ez szolgálja Isten dicsőségét. Karácsonykor ezt ünnepeljük, hogy ez a dicsőség Jézus Krisztusban megjelent a földön. A betlehemi angyalok a drága karácsonyi örömüket a fent idézett énekben fejezték ki. 2013. karácsonya legyen a megújulás lehetősége, hogy a mi életünkbe is a békesség és a jóakarat uralkodjon a szeretet által Isten dicsőségére. Így kívánok áldott, békés és szent karácsonyi ünnepeket.

Karácsonyi gondolatok papírra vetve

Dolinszky Gábor evangélikus lelkész — püspöki titkár

Többféle nézőpontból lehet a karácsonnyal kapcsolatban gondolatokat pa-pírra vetni. Az egyik ilyen gondolat lehet a karácsonyt külsőleg megjelenítő tartozékok fogalma.

Amikor eljön — nemhogy a karácsony ideje, már az adventé —, elkezdődik a nagy készülődés. Az üzletek szerte a világban már november végén megtelnek karácsonyi díszekkel, ajándéktárgyakkal. Mindnyájan lázas készülődésben vagyunk, számláljuk családtagjainkat: nagyapa, nagyanya, apa, anya, gyermekek, keresztgyermekek, unokák, és közben próbálunk mélyen a szívükbe látni, vajon milyen ajándékkal tudnánk a legboldogabb mosolyt előcsalni belőlük?! Ez nem is baj, hiszen így van rendjén. Bevett szokás szerint postázzuk a képeslapokat, megvesszük az ajándékokat, lázasan gondolkodunk azon, hogy vajon a megvásárolt fenyőfát hova helyezzük, hogy a lakásunk középpontjába kerülhessen, és oda belépve mindenki figyelme rá összpontosuljon. Sokan a fán kívül házukat is fényárba öltöztetik, mások elegáns kis díszt helyeznek az ajtóra, jelezve az érkező vendég szíves fogadtatását. Nem szabad elítélnünk ezeket, a karácsonyt hűen követő külső tartozékokat, hiszen összehozzák az embereket, és még azok is, akik szokásból, ha kell, kedvetlenül is, de összetalálkoznak, még azok is, akik egész évben csak úgy elmentek egymás mellett.

Karácsonykor mintha volna időnk egymásra. Karácsonykor, mintha volna időnk megállni az élet rohanásában, mintha volna időnk megnyugodni, szeretetben és békességben együtt lenni és ünnepelni. De a külsőségek nem szabad, hogy elfordítsák figyelmünket a lényegtől. Hiszen a karácsony lényege nem a fenyő, a díszek és az ajándékok, a megterített asztalok, hanem más. A külsőségeken kívül itt van maga a karácsony eseménye. Arra emlékezünk ilyenkor. Amikor az idők teljességében, történetileg és földrajzilag meghatározott helyen és időben belépett az Isten a világ életébe, az ember életébe, a Te életedbe. Azért, hogy mindenekelőtt megkérdezze: mit fogsz tenni, ha Isten emberként megjelenik neked, és megszólít téged? Hogyan reagálnál? Hittel fogadnád Őt, vagy elutasítanád, nehogy megzavarja életed megszokott folyását?

Az idei karácsony is szembeállít ezzel a kérdéssel! Mi a válaszod? De beszélhetünk a karácsony üzenetéről is. Nem mellékes! Például arról, mit jelent Krisztus eljövetele. A Bibliában az áll, hogy Krisztus békességet hozott. De az is, hogy ez által a békesség által akarja egy nagy családba gyűjteni az emberiséget. Közelieket és távoliakat egyaránt. Azokat, akik Krisztust elfogadták, és azokat is, akik eddig csak tétováztak, akiket a céltalanság és az elhagyatottság, a magányosság tartott a hatalmában. Mind az egyik csoportnak, mind a másiknak azt hirdeti az angyal: „A földön békesség, és az emberek között jóakarat.” Itt van ugyanis a Szabadító, Aki a miénk, Akit Isten küldött el hozzánk. Ne emlékezés legyen csupán az, amikor Isten kinyilatkoztatta: legyen békesség! Hanem valóságos megélése ennek a jó hírnek, ahogyan azt karácsony a maga csodálatosságában és szépségében hirdeti: hogy együtt ünnepelünk, örvendezünk. Együtt imádkozunk. Mert karácsony nem képzelhető el egyedül, hiszen a közösség, vagyis minden ember ünnepe. Fogadjuk és köszöntsük hát együtt Krisztust, és biztassuk is egymást, hogy karácsony nem szép rege, nem látomás, hanem valóság.

Istentől megáldott boldog karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak a szeretet legnagyobb ünnepén.

Erős Vár a mi Istenünk!