Az igaz hit igaz örömhöz vezet
Karácsony titkáról -- Isten nagy ajándékáról -- elmélkedve felfedezzük, hogy az ember válaszának teljessége szükségszerűen felöleli az ember egész életét, és az Isten iránti hitben lesz megtapasztalható. A hit tisztasága nélkül lehetetlen megérteni Isten megtestesülésének és születésének titkát. Isten érkezését csakis a hit által tudjuk megérteni. A karácsony hit nélkül felületességet és idegességet szül; foglalkozás mellékes dolgokkal és a lelki felkészülés elhagyását jelenti.
Karácsony az Isten ember iránti szeretetének az ünnepe. Isten ember iránti szeretete először a teremtésben mutatkozott meg. Az ember csodásan lett megteremtve! Egyedül őt teremtette Isten saját képére és hasonlatosságára, ezért is hasonlít Teremtőjére. Az Isten nekünk ajándékozta az istengyermekség méltóságát. Isten úgy teremtett minket, hogy barátai és társai legyünk, és ezért képessé tett minket arra, hogy szeressünk és alkossunk. Ebből a tényből ered az emberi méltóság magas és érinthetetlen értéke.
A teremtést követő eredeti és minden egyedi bűnnel az ember megtagadja emberségét, istenképiségét és méltóságát. Isten ugyanakkor ismét megmutatja, mennyire szeret minket. Kinyilatkoztatta magát nekünk, hogy a szeretet útján vezessen minket. Az idők teljességében pedig elküldte Fiát, aki halálával a keresztfán megújította a bukott ember méltóságát. Az å halála mentett meg minket az örök haláltól és az örök kárhozattól. Ismét megadatott nekünk, hogy megtapasztaljuk Isten szeretetét. Jézus Krisztus magára vette emberi természetünket, hogy megadja annak lehetőségét, hogy részesüljünk az ő istenségében.
Az igaz hit az igaz örömhöz vezet, ez pedig az igaz hálaadáshoz. Karácsony Isten iránti hálaadásunk ünnepe az ő teremtői, megváltói és fenntartói szeretetéért. Készítsük fel ezért szívünket a hálaadásra. Szívünk tisztában van gyengeségével, bűnösségével, ugyanakkor pedig Isten túláradó szeretetével is, amely elfogadja, fölemeli és vezeti. A fentiek fényében világossá lesz számunkra, hogy Isten iránti hálánkat a szükséget szenvedő embereken való segítésben tudjuk legjobban megmutatni.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden jóakaratú embernek áldott karácsonyt és sikeres új esztendőt!
Dr. PÉNZES János megyés püspök

Karácsonyi megkísértésünk
Rejtelemmel teljes az, amit Szent János evangéliumában olvasunk: Az Ige megtestesült, és köztünk lakozott (Jn 1,14). Ez a közlés megrettent bennünket. Értelmezése helyett ösztönösen elmerülünk napi teendőinkbe, becsapva magunkat, hogy nincs időnk arra, aki az örökkévalóságból közénk jött lakni, belépett a mi időnkbe, hogy velünk legyen. Ámde érezzük, hogy valahogyan ünnepelnünk kell, válaszolnunk illik a bennünket felkereső isteni Gyermeknek, Jézusnak.
Mert anyagiasak vagyunk, anyagiak terén tör ránk a kísértés. Bevásárlás, takarítás, betlehemi jászol felállítása, pásztorjáték betanítása, karácsonyi fenyő feldíszítése, üdvözlőlapok postázása, kapkodással teli készülődésben fuldoklunk. Úgy kifárasztjuk magunkat, hogy egyetlen épkézláb gondolat se villanhasson agyunkba arról, hogy közénk jött az Isten. Ennek a kísértésnek a durvább formája: evés-ivás és tobzódás, lerészegedés és agyonzabáltság. Eszünkbe sem jut, hogy éhezők is vannak a világon, hogy bennük ismerjük fel Jézust, és nemcsak dalolgatnunk kell az Istengyermekről, hanem megtenni azt, amit üzenetként az Atyja, szétszakította értünk az egeket, hogy Szentfiát adja számunkra ajándékul.
Mert gondolkozó lény vagyunk, értelmi természetű kísértés követi az anyagit. Elmenekülünk attól, hogy minden értelmi képességünk erejével felfogni igyekezzünk karácsony üdvözítő titkát. Nagy Szent Leó pápa így figyelmeztette hallgatóit: ,,Fontold meg, keresztény lélek, ki az, aki hozzád látogatott Szentfiában!' Értelmed minden erejével bocsátkozzál bele a fönséges és édességes, félelmetes és szívet melengető ténybe, hogy ez kicsi gyermek, aki édesanyja tejét issza, a mindeneket tápláló, teremtő Isten -- hogy ez, aki pólyákba van kötözve, a mindenség erőit tartja össze, hogy ez a csöppnyi Újszülött az, aki az örökkévalóságból belépett az időbe, hogy aki a barlangistállóban sír a hideg miatt, ő képes egyedül a szeretet melegségével betölteni az emberszívet, és az őt kereső embert szívbékességben részesíteni.
Ez a megfontolás a karácsony lényege, és az elhatározás, ami ebből következik. Titok értemét sejteni: Jézus Krisztus, aki valóságos Isten és valóságos ember: istenségében egylényegű az Atyával, emberségében egylényegű mivelünk. Nem vagyunk labirintusban csavargók. Isten az Atyánk.
Msgr. HUZSVÁR László, ny. nagybecskereki székespüspök, egyházmegyei kormányzó


K A R Á C S O N Y I P Á S Z T O R L E V É L
Néha úgy érezzük, hogy az elmúlt év különösen nehéz volt, sőt veszélyes, hosszú utat tettünk meg, és ekkor tör fel belőlünk a hála: az Úr megőrzött magának ezen az úton bennünket. Vannak szeretteink, akiket a veszélyből mindjárt magához emelt, és itt vagyunk mi, akik itt éljük tovább a földi hazában életünket, várva, hogy számunkra is megnyíljon az ég, mint a pásztoremberek vagy a keleti bölcsek számára, és találkozzunk mi is immár a Kisdedből felnövekedett, földi, megváltói munkáját elvégzett, értünk magát megáldozott, feltámadt, mennybe fölvitetett, megdicsőült Megváltónkkal.
Úgy érezzük, most is bekövetkezett ez a találkozás. Megérkeztünk az ádventi idő mentsvárába. Urunk karjaiba, a nyugodt kikötőbe.
Ismét karácsonyt értünk, de a mostani karácsonyban is van valami új, mint mindig. Isten az, aki igazán újat, meglepetést tud adni számunkra. Olyat, amire valóban szükségünk van. Minden karácsony a szeretet és az áldozatvállalás igényessége fejlesztésének egy újabb lépcsője. Nem mi építjük ezeket a lépcsőket, Urunk a mennyei kőműves. Nekünk csak járnunk kell rajtuk. Mindannyiunkat, az egész emberi nemzetet kemény próbatételek érték az elmúlt esztendők folyamán. A gonosz előre akart törni. De a Világosság erősebb volt. Most is erősebb.
Eljött ismét a karácsony. Urunk az üdvtörténet legnagyobb ajándékára irányítja tekintetünket: Jézusra. å a mi legnagyobb ajándékunk, nekünk nem kell nálánál nagyobb ajándék. Bár az emberi önzés és érdek mindent megtesz, hogy elterelje Krisztusunkról a figyelmet. Világszerte a multinacionális társaságok irdatlan nagy áruházai csillogásukat ajánlják fel a betlehemi csillag helyett, és a hiúság vásárát kínálják, félelmet gerjesztve ezzel a szívekben, jaj, ha elhibázom az ajándékvásárlást, szeretteim majd ferde szemmel néznek rám!
Mi azért vagyunk együtt Karácsonykor és az év folyamán az Igehirdetés alkalmain, azért gyűlik egybe a család, a rokonság, hogy megtanuljuk igazán értékelni az élet legnagyobb ajándékát: az örökkévalóságból alászálló Isteni Igét, a mi drága Megváltó Jézusunkat.
Ilyen értelemben kívánok áldott, békességes Karácsonyi Ünnepeket Országos Egyházunk Elnöksége, a Zsinati Tanács tagjai, magam és családom nevében egyházunk gyülekezeteiben és szórványaiban élő minden egyes szeretett Testvérünknek!
CSETE-SZEMESI István püspök

Köztünk a fény
Azt mondják, ha meggyújtunk egy gyertyát, majd eloltjuk, sötétebb lesz, mint azelőtt volt. Az idei karácsonyra, majd az azt követő időszakokra kívánom mindnyájunknak, hogy ne aludjon ki soha többé szeretetünk gyertyája, amelyet Isten meggyújtott ezen az ünnepen. Meggyújtotta azzal, hogy örök fényének ragyogásával eljött közénk. Meggyújtotta azért, hogy a lángot egyre több és több ember életébe továbbadjuk, hogy a világ világossága győzhessen a világ sötétsége felett. Meggyújtotta akkor, amikor Jézus Krisztus itt volt köztünk, eljött értünk, megszületett! Az å fénye minden sötétet megvilágít. Sötét éjszakában jött erre a világra, hogy fénye sokakat megvilágosítson. Örömével akar bevilágítani a te szívedbe is, és akkor a koromsötétség is világos lesz, és szomorúságodból megvigasztalódsz. Reménységünket újra meg újra fentről kell kérnünk, mert sokszor minden szürke körülöttünk. Mit ér a legszebb kilátás, ha ködben van a táj? Istennek kell szétoszlatnia a homályt, hogy csodálkozva lássuk szemünkkel, mit is készített å nekünk.
A korral együtt fogy az erő, és lassanként megrokkan az ember. De a hit, a szeretet és a remény ereje nem fogyhat el Isten gyermekéből az évek folyamán. Akik az Úrra várnak, mindig új erőt kapnak. A lelki erő soha ki nem apadó forrásból táplálkozik. A legsötétebb napokon is ragaszkodj a reménységhez, a legsötétebb időben is örvendezz ezzel az örömmel, amit nem vehetnek el tőled.
Ha pedig egyszer az élet szélviharai elfújnák szívedben a lángot, ne aggódj! Nézz körül, és vedd észre, hogy körülötted mennyien állnak, akiknél még lobog a fény! Bennük füstölgő kanócodat újra lángra lobbanthatod.
Eljött hozzánk, itt van köztünk a fény, bennünk van a világ világossága. årizzük meg azzal, hogy továbbadjuk, s keressük a másik emberben, ha elveszítenénk. A fénypontok mindig karnyújtásnyira vannak. Mindenben ott lakik a jó, a szeretet. Mindenben ott van a remény lángja: a fénypont, amit Istentől kaptunk. És a legnagyobb fényesség: Jézus.
Ezekkel a gondolatokkal a szívemben kívánok minden kedves olvasónak Istentől bőségesen és gazdagon megáldott karácsonyi ünnepeket, azzal a reménységgel, hogy az isteni szeretet, amely bennünk lehet, hozhatja meg a változást sötét világunknak.
Th. mgr. DOLINSZKY Árpád
evangélikus püspök