A Próbaterhelésre az általános iskolásoktól a fiatal felnőttekig bárki elvihette első verseit, novelláit, drámáit vagy kritikáit, csatlakozhatott az öt városban folyó foglalkozások egyikéhez, melyeken kiváló és éles szemű irodalmárok bírálták a munkákat. Kelemen Emesét, a projektum ötletgazdáját kérdeztük a vajdasági mentorprogram első néhány találkozása után arról, hogy miért és hogyan jött létre az egyelőre önkéntes alapon működő workshopsorozat. Mielőtt azonban belekezdenénk a beszélgetésbe, tekintsünk be a szabadkai és a zentai műhelybe Berényi Emőke kritikus és Oláh Tamás dramaturg vezetésével. 

Ami eddig történt…

A lehető legszélesebb irodalmi érdeklődésű fiatalok gyűltek össze a szabadkai Klein House-ban megrendezett első irodalmi workshopon. Berényi Emőke, a szabadkai műhely egyik vezetője elmondta, hogy a pályakezdő irodalmárok kész szövegekkel érkeztek az első, áprilisi Próbaterhelésre. Megbeszélték a szövegeket és meghallgatták a kritikus véleményét, majd a javaslatok alapján májusra újra átgyúrták a hozott alkotásokat. A 18 és 20 év közötti költők, novellisták és reménybeli kritikusok júniusra önálló feladatokat kaptak, aminek célja, hogy további alkotásra serkentsék a fiatalokat. A hosszabb távú célok közé tartozik az is, hogy gondoskodjanak az utánpótlásról a Híd Kör számára, és létrejöjjön egy fiatalokból álló új alkotóbázis a Híd folyóirat körül — mondta Emőke. Hozzátette: szinte mindenki szépíróként kezdi a pályafutását, a kritika érdekli sajnos a legkevésbé a pályakezdőket, de talán lesznek olyanok, akik idővel átnyergelnek erre a műfajra. Később lehet majd szó egyfajta átirányításról a különféle helyi csoportok között a fiatalok érdeklődési köre szerint, de az első fázisban még csak „próbaterhelésnek” vetik alá a jelentkezőket. A szabadkai műhelymunkákat havonta szervezik meg a Klein House-ban, a következő Próbaterhelésre június közepén kerül sor. A szabadkai, újvidéki, zentai és topolyai csoportok elérhetőek a közösségi oldalon.

Zentán is van Próbaterhelés, ott Oláh Tamás vezeti a műhelymunkát. A dramaturg a foglalkozás anyagának összeállításakor elsőként azt mérlegelte, hogy mekkora lenne az a csoport, amelyben mindenki szövegeire jutna elegendő idő. Végül úgy gondolta, hogy öt fő lenne az ideális létszám, s első alkalommal épp ennyien jöttek össze Zentán. Azóta állandó ez a csapat.

— A kezdetektől sokat beszélgetünk irodalomról, zenéről, filmekről, képzőművészetről, hogy minél inkább megismerhessük egymást. Erre azért van szükség, mert nem akarom uniformizálni a gyakorlatokat, mindenkinek az érdeklődési köréhez legmegfelelőbb feladatot szeretném adni. Ha ki kellene jelölni egy központi témát, akkor azt mondanám, hogy a műfajok és a műnemek átjárhatóságával kísérletezünk. Öt szerző teljesen különböző irodalmi világa és írásmódja találkozik egymással a műhelymunkák során. Van, aki a lírához vonzódik, akit a novella foglalkoztat, és van, akit a kritika- vagy esszéírás érdekel. A foglalkozások közötti nagyjából egy hónapos időszakra igyekszem olyan kreatív feladatokat kiosztani, amelyek kimozdítják a szerzőket a komfortzónájukból. Nincsenek kötöttségek vagy rossz megoldások, hiszen épp a határok viszonylagosságát kutatjuk. Az írásokat felolvassuk egymásnak, majd közösen választott szempontok alapján elemezzük őket. A legfontosabb, hogy beszélni kezdjünk, hogy inspiráljuk egymást, hogy a szövegek párbeszédbe lépjenek velünk, s ez tanulságokkal szolgáljon a szerzőik számára is.

Kísérleti újságcikkünk itt csap át interjúba, Kelemen Emesével, a program koordinátorával beszélgetünk: 

* Az év elején szinte lehetetlen volt nem belebotlani valamelyik irodalmi mentorprogramba, zsongott a közösségi háló a pályakezdőknek szóló lehetőségektől. A Híd Kör Egyesület projektumát mi hívta életre? Miért tartották fontosnak azt, hogy Vajdaságban is induljon egy hasonló program?

— Azt láttuk, hogy a magyarországi programokból a vajdasági fiatalok többnyire kimaradnak. Mivel Szerbiában élnek, nem igazán tudnak aktívan bekapcsolódni a magyarországi mentorprogramokba. A Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén figyeltünk fel több olyan fiatal alkotóra, akiben megvan a potenciál. Többet kellene velük foglalkozni azért, hogy fejlődhessenek. Azt láttuk, hogy a fiatal szerzők itthon még nem találják a helyüket a KMV-n kívül, ezért szerettünk volna lehetőséget nyújtani arra, hogy csatlakozhassanak a tehetséges fiatal írókat, művészeket összefogó Híd Kör tagjaihoz, illetve mindenféle kötelezettség nélkül eljárjanak ezekre a foglalkozásokra, melyeken olyan emberektől kaphatnak segítséget, megerősítést, biztatást, akik már jártasabbak az irodalmi életben.

* Kik ezek az emberek? Kik vezetik a csoportokat?

— A műhelyvezetőink Újvidéken Orovec Krisztina háromszoros Babits-ösztöndíjas műfordító és Antalovics Péter költő, Szabadkán Berényi Emőke kritikus és Oláh Tamás író, dramaturg, Zentán szintén Oláh Tamás, Topolyán Benedek Miklós költő, az óbecsei műhelyt pedig C. Kiss Tamás költő vezeti.

* Milyenek voltak a visszajelzések? Mennyit kellett gyúrni ezeken a szövegeken?

— Örülünk, hogy sokan jelentkeztek, akiknek valóban ez az első nekifutásuk az irodalomban. A jelentkezők nagyon nyitottak voltak, és várták a visszajelzéseket. A műhelymunka azért jött létre, hogy a fiatalok megkapják azt a fajta visszacsatolást, amelyre vágynak, hogy érdemben beszélhessenek a szövegeikről azokkal, akik segíthetnek fejlődni. Újvidéken például az első műhelymunkán csak egy lány jelent meg így egy egész órát az ő szövegeinek szentelhették. Viszont ez a munka sem volt unalmas vagy hasztalan, mivel jó szövegekkel dolgoztak, és sok kérdést meg lehetett beszélni a mentorokkal.

* A visszacsatoláson túl mire van szüksége leginkább egy pályakezdő szerzőnek?

— Egy mentorszemélyiségre, akihez a szakmai kérdéseivel fordulhat, hogy véleményezze a munkáját, segítsen a forma csiszolásában. Mindenképpen kell valaki, aki tudja vezetni a fiatalt, tud neki segíteni, és természetesen folyóiratokra is szükség van, legyenek azok internetes vagy nyomtatott lapok. Mert hiába ír otthon a fiatal, ha nincs egy olyan irodalmi tér, amelyben helyet kapnak az alkotásai. Fontosak még az irodalmi táborok is, mert ott sokan összegyűlnek, megismerik egymást, közösséget alkotnak. Ilyen a Dombos irodalmi fesztivál, illetve abban is reménykedem, hogy a Malomfesztiválon is sikerül majd hasonló programokat megvalósítani. Magyarországon is vannak efféle táborok a FISZ vagy a József Attila Kör szervezésében, és ezekre is érdemes elmenni.

* Az eddigiek alapján milyen jövőt jósolsz a mentorprogramnak?

— Úgy gondolom, ez a három alkalom egyfajta kontinuitást is képvisel. Szeptembertől szeretnénk folytatni a programot, hogy még többen tudjanak csatlakozni, hogy újabb alkotókat vonzzunk be. Jó lenne bevonni a magyartanárokat is, hogy ha ismernek olyan tanulót, aki szeret írni, akit érdekel az irodalom, az tudjon jelentkezni hozzánk. A fiatalok ne csak a Facebookról értesüljenek ezekről a programokról. Azt is el kell mondani, hogy műhelyvezetőink egyelőre ingyen végzik a munkát, szeretetből, odaadásból vállalták. Közben pályáztunk is a programmal, még várjuk az eredményt, de az eddigi munkát mindenki ingyen végezte.

* Ha valakit érdekelnek a Próbaterhelés legfrissebb alkotásai, hol találkozhat veletek a nyáron?

— Nagyon szeretnénk a Domboson egy kisebb műhelymunkát megszervezni, a műhelyvezetők és a fiatal szerzőink is ott lesznek az irodalmi fesztiválon, úgyhogy akit érdekel, hogy mivel is foglalkozunk, az a nyáron is megtalál bennünket.