Az SZTE Zeneművészeti Karán diplomázott Kovács Éva már első főszerepével, a Pillangókisasszonnyal elbűvölte a közönséget. A vajdasági Csókáról indult szopránt Dömötör-díjra jelölték, és meg is kapta az elismerést.
A Dömötör-díjat 1999-ben civil kezdeményezésre alapították, és 2006-ban bekerült Szeged városának hivatalos kitüntetései közé. Tíz kategóriában a közönség szavazatai alapján dől el, hogy ki veheti át. Az életműdíjat a kuratórium ítéli oda, a legjobb háttérmunkást pedig a szegedi társulat tagjai, dolgozói választják ki.
- Andrejcsik István növendékeként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán 2010-ben diplomáztam - meséli magáról Éva. - Vajdasági születésű vagyok, Csókáról származom, az öcsém és a felmenőim ma is ott élnek. Már a zeneművészetin, amikor Pál Tamás tanár úrhoz jártam szerepgyakorlatra, elkezdtem tanulni Cso-cso-szán szólamát. Amikor az első felvonás duettjét előadtuk, tanáraim javasolták, hogy tanuljam meg hozzá a teljes szerepet. Diplomakoncertemen is ezt a duettet énekeltem kedves barátommal, a Zeneakadémián végzett tenoristával, Molnár Gáborral.
Jelentkeztem meghallgatásra a Szegedi Nemzeti Színházba, más darabokkal készültem, de a Pillangókisasszonyt is kérték. Miután elénekeltem, visszahívtak, hogy színpadon is kipróbálják a hangomat. Hihetetlen meglepetés volt számomra, hogy megkaptam a szerepet - eleveníti fel az előzményeket Kovács Éva, akivel már az évad elején is találkozhatott a szegedi közönség a Francesca da Rimini előadásain egy kisebb szerepben.
- A Pillangókisasszony az első címszerepem, ezért amikor a próbaidőszakban megbetegített valami vírus, teljesen kétségbeestem. Nem tudtam bejárni a próbákra sem, nehogy másokat is megfertőzzek. Amikor visszatérhettem, igyekeztem minél többet tanulni Létay Kiss Gabriellától, aki magabiztos, tapasztalt énekes. Ferkay Tamás rendező és asszisztense, Pópity Tímea is rengeteget segített. Egészen addig féltem, amíg meg nem kaptuk Molnár Zsuzsa gyönyörű jelmezeit. Amikor már ezekben a ruhákban léptem színpadra, és a díszlet is elkészült, megnyugodtam, mert minden a helyére került. A premieren pedig valósággal szárnyra kaptam, amikor megláttam azt a rengeteg embert a nézőtéren - mondja a fiatal szoprán, aki örül, hogy a közönség már az első főszerepe után érdemesnek találta a Dömötör-díjra.
- Szabadúszó vagyok, szeretnék minél többet énekelni. Még nem tudom, hogy melyik úton induljak, melyik hangfaj való leginkább nekem. Andrejcsik István arra biztat, hogy amit el tudok énekelni, azt vállaljam el, mert jó technikával mindent meg lehet csinálni. A varázsfuvolából Pamina szerepét, a Turandotból Liut szívesen énekelném. Hópehelyke szerepét is megtanultam Rimszkij-Korszakov operájából, hogy legyen kuriózum is a repertoáromon. A tragikus operák lelkileg is megterhelők, ezért szívesen fellépnék egy opera buffában is. Imádok bohóckodni, nevetni, és például Zerlina szerepében kicsit komédiázhatnék is. Nehéz ma a pályakezdés egy fiatal operaénekes számára, mert sok meghallgatásra, versenyre el kell utaznia ahhoz, hogy megismerjék, ez pedig nagyon sokba kerül.