A budapesti Thália Színház valamennyivel több mint egy éve tűzte műsorára Bacsó Péter legendás filmjének, A tanúnak a színpadi változatát. Pelikán József gátőrt Csányi Sándor alakítja, Virág elvtársat Pindroch Csaba, Bástya elvtársat Szombathy Gyula, Dániel Zoltán minisztert pedig Szabó Győző személyesíti meg.
Bacsó Péter alkotása, A tanú immár kultuszfilmmé vált. A szatíra 1969-ben született meg, és annyira élethűre sikeredett, hogy az éber, korabeli kultúrpolitika még a bemutató előtt betiltotta, s csupán tíz év múlva kerülhetett a közönség elé. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a huszadik századi magyar filmgyártás egyik legnépszerűbb és legtöbbet idézett darabja. Ki ne ismerné a szállóigeként emlegetett mondatait: „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.”, „Az a gyanús, ami nem gyanús.”, „Hagyjuk meg a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának.”, „Az élet nem habos torta.”, „A nemzetközi helyzet egyre fokozódik.”
Ennek tudatában bizonyára mindenki felfokozott kíváncsisággal ül be a nézőtérre. Bevallom, engem sem hagyott nyugton a gondolat, hogyan lehet ebből a nagyszerű moziból színdarabot készíteni. Nos, megoldható, a végeredmény pedig egészen élvezhetőre és szórakoztatóra sikeredett.
A film forgatókönyvét Hamvai Kornél dolgozta át, a rendezést Balikó Tamás jegyzi. A színpadra alkalmazott cselekmény egy nehéz történelmi kort elevenít fel, és nem hiányoznak belőle a mindenki által ismert nagy mondatok sem. Némely kritikusok a darabválasztók szemére hányják, hogy a mai fiatalok már nem értik a történetet, én viszont úgy gondolom, a mondanivalója kortalan és manapság is „működik”. Hiszen a hatalmat gyakorlók és a kiszolgáltatott kisemberek viszonya, sajnos, sohasem válik idejétmúlttá. Az emberek folyamatosan bizakodnak, reménykednek a sorsuk jobbra fordulásában, ám gyakran — önhibájukon kívül — félresiklik minden. Nekünk is megvannak a parancsot végrehajtó Virág elvtársaink, az önelégült Bástya elvtársaink, akik így vélekednek magukról: „Tréfásan azt szoktam mondani, hogy én is ember vagyok.”
A másik félelmem az volt, hogy egy Kállai Ferenc-utánzatot látok majd a színpadon. Szerencsére ez sem következett be! Csányi Sándor másként építette fel a figurát. Az ő Pelikánja talán nem annyira egyszerű, naiv és hiszékeny, ám ez nem is baj. Arról nem is szólva, hogy Kállai emblematikus alakítása után túl fiatalnak találtam Csányit erre a szerepre. Ezt a tévedésemet viszont maga a színész oszlatta el egy interjúban: „Az a vicces, hogy amikor A tanút forgatták, Őze 34 éves volt, Kállai meg 44, és mégis úgy gondolunk rájuk, mint két öregemberre.”
A darab ősbemutatója 2012. de-cember 6-án volt, a szereposztást tavaly októberben változtatták meg. Ekkor került a képbe Pindroch Csaba és Szabó Győző. Habár jól ismerik egymást, a Csányi Sándorral kiegészülő hármas még sohasem állt együtt színpadon. Ennek apropójából a Fővárosi Állat- és Növénykertben örökbe fogadtak egy fiatal borzas pelikánt, melynek természetesen a József nevet adták.
