Ugye, kedves olvasó, eddig nemigen hallotta a Dragan Marković Palma nevet? Pártjáról, az Egységes Szerbiáról se sokat. Ha hallott is, csak annyit, hogy ez az úr és pártja jócskán jobbra áll Vojislav Koštunica Szerb Demokrata és Velimir Ilić Új Szerbia pártjától, amelyeknek egyben koal...
Nos a minap érdekes kijelentését hallhattuk-olvashattuk a szerbiai médiáiban - a Beta hírügynökség jóvoltából. Körülbelül ezeket mondta:
- A pártom és én sohasem mondunk le Kosovóról, nem ismerjük el annak függetlenségét, de nem értünk egyet Szerbia öngyilkosságával sem! Nem ülök a fenekemen és nem fohászkodom az Úristenhez, hogy segítsen meg bennünket, hanem tenni akarok azért, hogy megmaradjon és megerősödjön. Ellenzem tehát a nagykövetek hazahívását azokból az országokból, amelyek elismerték Kosovót! Kérdem én: ki fog a világ legfontosabb országaiban, az USA-ban, Franciaországban, Olaszországban, Angliában és Németországban küzdeni nélkülük azért, hogy Kosovo Szerbiában maradhasson? Amit a kormány és a koalíciós partnereim művelnek, az szűklátókörű politika, mert csak egy erős, Európa felé orientálódó Szerbia képes erre. Márpedig a követek hazahívása és a diplomáciai kapcsolatok megszüntetésével fenyegető politika legjobb esetben is csak óvatossá teszi a külföldi befektetőket, ám igencsak elhalasztják a gazdasági kapcsolatok fejlesztését. Ilyen tekintetben minden elvesztegetett nap káros számunkra. Itt van az én Jagodinám. Az osztrákok megkezdtek egy 14 millió eurót érő beruházást, és most azt mondjam nekik, hogy nem akarok velük együttműködni?! Ezt nem teszem meg! Az nem patriotizmus, hogy az Úristent kérjük azért, hogy térítse észhez Ban Ki Munt, és ne engedje Kosovo elszakítását! Felfoghatatlan számomra, hogy a kormány nem látja azt, amit minden normális embernek látnia kell: külföldi beruházások, mégpedig jelentős beruházások nélkül nem nyílnak új munkahelyek, nem tudjuk foglalkoztatni lakosságunkat. Mert aki itt beruház, az védeni fogja a tőkéjét, és ezáltal Szerbiát is. Nem imádkozni kell, hanem elmenni Brüsszelbe, Washingtonba, Londonba, Párizsba, Bécsbe tárgyalni, tárgyalni és tárgyalni...
Legutóbbi számunkban arról írtunk, hogy az általunk nem tisztelt Velimir Ilić kétségbeesetten közölte, hány százezer eurót veszít naponta az ország, ha nem működik rendesen a kormány, ha nem dolgoznak annak intézményei. A jelek szerint Koštunica az orrára koppintott, mert mostanára már csak az izgatja, hogy nem lesz semmi nagy álmából, a Horgos-Požega autóút felépítéséből. Mert egyetlen hét leforgása alatt a német Deutsche Bank úgy döntött, nem pénzeli az autóutat, mire az úgynevezett koncessziósok élén álló osztrák Alpina-Meireder és Por elfektette ajánlatát, és egyelőre nem dolgozik szerződésjavaslatán. Pedig ő, szegény, megígérte az ország nyilvánosságának, hogy az építést április elején megkezdik. Ejnye! Micsoda dolog az, hogy a külföldi tőkések így cserbenhagyják!?
Ha ,,csak” ez lenne a baj, tán kedvünk lenne kárörvendően Ilić úr arcába röhögni. Sajnos, a gondok súlyosak, olyannyira, hogy elveszik a kedvünket a rosszmájúságtól. Mert néhány olasz cég utasította itteni ügyvédeit, hogy adják el itt vásárolt földjüket. Lemondta látogatását az amerikai General Motors küldöttsége. Horvátország nem rendezi meg belgrádi turisztikai kiállítását. A Szelencsén működő Anna Bechaus leállította az élelmiszergyártást, pedig már nagyban szállított Ausztriába és Németországba. Horvátország és Szlovénia megszakította gazdasági tárgyalásait az itteni partnereivel. Inđija eddig olyan jól gazdálkodott, hogy az egy főre eső külföldi beruházások tekintetében első volt az országban, és jó kilátásai voltak azok növelésére, ám most a partnerek a várakozás álláspontjára helyezkedtek - ami jobb esetben stagnálást hoz, de tartani kell a visszaeséstől. Pedig nem kisebb cégekről van szó, mint a német Tissen-Krupp és Henkel. Az Esco Food Solution eddig naponta tíz tonna hamburgert szállított az itteni McDonalds gyorséttermeknek, de leállította a termelést. Néhány kraljevói cégnek kész szerződése volt jeles külföldi vállalatokkal, azok viszont elhalasztották ezek aláírását stb., stb.
Nem túl vigasztaló, hogy egyes külföldi beruházók vagy erre készülők óvatos kijelentéseket tesznek. Olyanokat, hogy átmenetinek tekintik az ország bizonytalan politikai helyzetét és gyors javulást remélnek. Ennek ellentmond az ismert mondás, hogy a tőke félénk, sőt gyáva: csak oda megy, ahol stabil a politikai helyzet.