A választások kampányízű mindennapjaiban azon gondolkodtam, hogy mint tartományi képviselőjelölt hogyan fogalmazzam meg azt, amit tenni akarok és tenni tudok polgártársaimért, szűkebb pátriámért.
Egész életemben olyan munkát végeztem, mely szorosan a közélethez kapcsolódott. Tanítóként, tanárkánt, iskolaigazgatóként, később pedig politikusként is mindig a közösséggel foglalkoztam. Talán épp ezért motoszkálni kezdett agyamban Tamási Áron Ábel-üzenete: ,,Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Íme, milyen egyszerű és mégis milyen sokatmondó üzenet. Csakugyan van-e más dolga a politikusnak, mint az, hogy segítsen polgártársainak megteremteni az ,,OTTHON”-t, azt az otthon, amelyben igazán otthon lehet. A nagybetűs otthont, mely jelent hazát, házat, szülőföldet, családot, anyanyelvet, szülőt, testvért..., és rakhatnám egymás mellé a számtalan főnevet, melyek a mi nyelvünkben valahol ott rejtőznek az otthon szóban.
Igen, én ebben látom a politikus feladatát, és azzal, hogy a Magyar Koalíció jelölt erre a tisztségre, én pedig vállaltam a jelölést, valóban ki szeretném venni a részemet a koalíció programjának a végrehajtásából: olyan meleg otthont teremteni minden itt élő, elsősorban magyar polgártársam számára, amely emberhez méltó életet, jövőt szavatol mindenkinek, munkát biztosítani a munkaképes családtagoknak, a fiatal házasoknak lakást (hogy képesek legyenek vállalni a gyermekáldást), korszerű kommunális ellátottságot, magyar szellemiségű korszerű oktatást, jól szervezett egészségügyi ellátást, színvonalas művelődési lehetőségeket, környezetünk védelmét.
Úgy vélem, hogy az itt, a Vajdaságban élő magyarság igazi gondjait, igazi problémáit csak mi magyarok ismerjük igazán, és megoldását is csak mi magyarok tudjuk igazán vállalni. Számunkra ez nemcsak politizálás, ez életforma, ez itt maradás, ez megmaradás. Ezért meglepő és érthetetlen számomra az, hogy itt élő magyar emberek jelentős hányada más, belgrádi központú pártoktól várják problémáik megoldását, azokra adták le szavazataikat. Olyanokra, akik nem ismerik mindennapjainkat, igényeinket, és eddig is csak üres ígéretekkel volt teli programjuk.
Megértem, hogy félünk a társadalom radikalizálódásától, hisz megtapasztaltuk a kirekesztettséget, az embargós időket, a bezártságot, a megalázást, de végre létrejött a vajdasági magyarság által oly rég áhított egység. Megtestesítője a Magyar Koalíció, mely képes síkraszállni érdekeink megvalósításáért. Miért nem élünk teljes mértékben ezekkel a valós lehetőségekkel? Miért bízunk másokban és nem a saját nemzetünkhöz tartozó képviselőkben? Feladtuk volna a küzdelmet, és lassan beolvadunk? Ezt nem tehetjük meg sem magunk miatt, sem gyermekeink és unokáink miatt.
Tegyük túl magunkat a turáni átkon, még van idő összefogni! A tartományi választások második fordulójában még ott van tizenegy magyar név, a Magyar Koalíció jelöltjei, köztük az én nevem is. Szavazzanak ránk, hogy a tartományi képviselőházban vállalhassuk az Önök képviseletét.