Szabadka külvárosában, a Korduni (Kordunaška) utcában járunk, ahol a lakóházak sűrűn egymás mellé épültek, és az ablakaik közvetlenül az utcára nyílnak. Ilyen házban lakik Futó Róbert és családja is. Ez az utca egyébként a közelben lakó vandálok állandó útvonala. Itt járnak-kelnek naponta, sok esetben felfordulást, nagy károkat okozva az itt lakóknak. Legutóbb április 13-án törtek be a Futó családhoz.

— Vasárnap délután öt óra körül édesanyám, aki szintén itt lakik velünk, csak külön épületben, arra lett figyelmes, hogy egy idegen férfi éppen kipakolja a fáskamránkat — meséli Róbert. — Mindannyian itthon voltunk, tévét néztünk. Édesanyám kiabálására azonnal kirohantam az udvarra, útközben magamhoz vettem a már előre bekészített kapanyelet. A betörő ekkor már elmenekült az udvar hátsó részében található kapun át, ahol be is jött. Én meg utána!

A fiatal férfi — úgy tűnik — nem ismerte eléggé a terepet, mert a ház mögött nem a rét felé vette az irányt, hanem a vizes, lapályos területet választotta menekülése útvonalául. Itt kelepcébe esett.

Lába alatt az ingovány, körülötte mindenütt víz. Nem tudott hová menekülni, így nyakon csíptem. Visszavezettem az udvarunkba, és hívtam a rendőrséget. Elmondtam, hogy itt tartom a kezeim között a betörőt, úgyhogy siessenek, nehogy én vigyem be nekik a rendőrállomásra! Néhány percen belül ki is érkeztek a rendőrök, jegyzőkönyvet vettek, a betörőt pedig magukkal vitték.

Rendszeresek a lopási kísérletek

A Futó család sajnos már hozzászokott a gyakori lopási kísérletekhez, talán ezért is tudott azonnal hideg fejjel cselekedni.
— Mire észrevettem, hogy itt van az udvarban, addigra már levágta a lakatot a fáskamráról, egy kupacba összegyűjtötte a kötélen száradó ruhát, és leszedett jó néhányat az éppen nyíló nárciszok közül is — részletezi Klára, Róbert édesanyja. — A ruhák közül egypárat magára húzott, gondolom azért, hogy ne kelljen annyit a kezében cipelnie. A virágok is ott sorakoztak a ruharakás mellett, útra készen. Ha a fiam nem lép fel ilyen határozottan, és nem kapja el a rabló grabancát, minden bizonnyal eladta volna a dolgainkat. Megszoktuk már, hogy állandóan zárva kell tartanunk a kaput, hogy betörik az ablakainkat, és egyéb kellemetlenség is ér bennünket, de azt nem hittük volna, hogy fényes nappal a saját udvarunkban próbálnak rabolni tőlünk...

Betörő a szobában

A Futó családot nem először érték ilyen inzultusok. A közelben lakó romák ugyanis többször megpróbáltak eltulajdonítani ezt-azt a házból.

— Itt ültem az ablaknál, ahogy most is. Nyár volt, így kinyitottam az ablakszárnyakat, csak a rolót eresztettem le. Este olyan tíz óra körül lehetett. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a roló megemelkedik, és szinte ugyanabban a pillanatban egy idegen férfi ugrik — már-már az ölembe. Rettenetesen meglepődött ő is. Fejvesztve eliszkolt, mintha mi sem történt volna. Ehhez hasonló eset fordult elő nem sokkal ezután. Szintén itt ültem az ablaknál, amikor arra lettem figyelmes, hogy a falból valaki kifelé húzza a telefonkábelt. Én bentről húztam, ő pedig kintről. Akár még nevetséges is lehetne ez a jelenet, de számomra nem volt az. Azonnal tudtam, hogy mi folyik itt. Kirohantam az utcára, és kérdőre vontam a két roma férfit, akik ki akarták lopni a falból a kábelt. Azon az estén szinte minden ház elől elvitték azokat az alumíniumdobozokat, amelyekben a telefonkábelek vannak. Sőt a vezetékeket is levágták.

Késsel fenyegetőztek

Egy másik alkalommal, szintén fényes nappal két roma késsel kinyitotta a kapujuk zárját, és amíg Róbert a kert végében tartózkodott, besurrantak a házba.

— Tűz ütött ki a kertünk végében, az elhagyatott réten. Kinéztem, hogy hívjam-e a tűzoltókat. Összesen két percig tartott az egész terepszemle. Már tárcsázni kezdtem a tűzoltóság számát, amikor arra lettem figyelmes, hogy a kapu közelében levő fenyő ágai mozognak. Ott guggolt alatta az egyik roma, aki szemmel tartotta a terepet, amíg a másik a házban keresgélt. Kiáltásomra előjött mind a három, kipakoltattam velük a zsebeiket, majd felszólítottam őket, hogy távozzanak. Akkor is késsel fenyegettek meg. Persze, hívtam a rendőrséget, de hiába.

Ideges volt, hát betörte az ablakot

Egy alkalommal Róbert arra lett figyelmes, hogy az utca felőli szobaablak iszonyatos csörömpöléssel betörik. Mire kiért az utcára, már a másik ablak darabjai is a járdán hevertek.

— Egy félmeztelen roma férfi állt az ablak előtt, karjából ömlött a vér. Ököllel törte be mindkét szobánk ablakát. Amikor kérdőre vontam, késsel megfenyegetett, és azt mondta, hagyjam békén, mert nagyon ideges. Persze azonnal hívtam a rendőröket, akik a telefonon keresztül hallották az őrült férfi ordibálását, de nem jöttek ki. Lefényképeztem a betört ablakokat és a vért a járdán, majd másnap bevittem a fényképeket a rendőrségre. Még az elkövető nevét is megmondtam, meg a lakcímét. Nem tettek semmit. Mint ahogy akkor sem, amikor a kertünk végében egy lovas kocsira felpakolták a katonaság tulajdonában levő kerítésoszlopokat. Akkor is készítettem fényképeket, átadtam őket a rend őreinek, a végén azonban még én lettem a bűnös, amiért beleavatkozom a rendőrség munkájába. Egyszerűen nem értem, fel nem foghatom, hogy a hatóság miért veszi ennyire félvállról az itt történteket.

Futócipő és kapanyél

A család állandó feszültségben és készültségben él, hiszen bármikor betörhetnek hozzájuk. Az ajtóhoz nem papucs, hanem futócipő van odakészítve, a sarokban pedig kapanyél. A saját vagyonuk és testi épségük megóvása érdekében fontos ez a készültség.

— Másfél évig voltam tartalékos rendőr, talán ez is hozzásegít ahhoz, hogy nem ijedek meg senkitől — mondja Róbert. — Számomra a legfontosabb a családom biztonsága, és ha már a rendőrség nem tud vagy nem akar megvédeni bennünket, a saját módszereimet alkalmazom. A rendőrök egyébként felvilágosítottak, hogy ha el is kapok egyet-kettőt az életünkre törők közül, még véletlenül se bántalmazzam őket, mert akkor engem vonnak felelősségre. Hiába, úgy tűnik, a rend őrei inkább a betörők jogait védik, mint a bűntelen polgárokéit.
Sajnos, ezen a környéken a roma családok szabadon garázdálkodhatnak. Kíváncsi vagyok, a hatóságok meddig hunynak még szemet efölött.