A vajdasági magyar könyvkiadók az előző évben sem tétlenkedtek, a nyomdákból több kiadvány került az olvasók kezébe. A következőkben ezeket mutatjuk be és ajánljuk olvasásra, az első részben lássuk a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet 2024. évi kiadványait.
Gyura Julianna: 1111 babona — Zenta vidéki hiedelemszótár. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.
A rendhagyó hiedelemszótár 1111 babonát és hiedelemmondát tartalmaz, melyet a szerző, Gyura Julianna Zentán és vidékén gyűjtött a múlt század ’70-es éveiben 73 adatközlő segítő közreműködésével.
Balogh István: Mesebor. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.
A két dráma, mely ebben a kötetben olvasható, már kiállta az idő próbáját. Az Örökhagyók első változatát a szabadkai Népszínház Magyar Társulata felolvasó színházi előadás formájában mutatta be 2009-ben. A Mesebor — Csoda a koponyák hegyén címen — pedig még korábban, 1989-ben debütált az Újvidéki Rádiószínház műsorában. A szerző mindkét drámát átdolgozta prózává, ezek a kisregények a Hintaszék című kötetben kaptak helyet. A Mesebor a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Színjátéktár sorozatának harmadik könyve.
Nagy Tibor: Löszbe taposva — Topolya és környéke a még hidegebb napok idején. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság.
„Új, hiánypótló munkával gyarapodott az 1944/45-ös partizánmegtorlások, a még hidegebb napok vajdasági krónikája. Nagy Tibor a topolyai és Topolya környéki magyarok kálváriájáról írt, arról a Topolyáról, amelyet korábban szinte kizárólag a Petőfi brigád megalakulása kapcsán emlegettek a korszakról szóló tudósítások. Mint könyve bevezetőjének historiográfiai részében írja: »A témában eddig megírt művek szinte meg sem említették Topolyát és az itt történteket, vagy csak nagyon szűkösen.« A szerző nemcsak az áldozatoknak állít emléket, hanem sikerült felkutatnia az ún. mutogatók (főként magyarok és részben szlovákok) meglehetősen hosszú névsorát is, akik feljelentették polgártársaikat, részt vettek a kihallgatásukban, kínzásukban és kivégzésükben. A kötet egyik kiemelkedő eredménye, hogy a szétszórt és nehezen összegyűjthető korabeli írásos dokumentumok mellett nagy figyelmet fordított a még élő szemtanúk felkutatására és megszólaltatására, az oral history módszerének alkalmazására, valamint forrásai kritikai elemzésére és összevetésére. Nagy Tibor mind a kronológiai, mind a tematikus rendező elvet alkalmazza. A bevezetővel és epilógussal együtt 12 fejezetből álló kötet a Trianon utáni idők bemutatásával kezdődik, majd az 1941-es visszacsatolás utáni helyi eseményekkel, illetve a topolyai még hidegebb napok részletes elemzésével folytatódik, hogy utána a tematikus fejezetek vegyék át a szót. Így olvashatunk a konfiskációról, a Topolyán kivégzett csantavéri, ómoravicai, pacséri és bajsai áldozatokról is” (A. Sajti Enikő összefoglalójából).
Molnár Tibor: „Magányos sír…” — Első világháborús osztrák—magyar katonai temetők, emlékművek a mai Vajdaságban és Belgrádban. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.
A szerző az úgynevezett nagy háború áldozatainak több mint két évtizedes kutatása során szembesült azzal a ténnyel, hogy vidékünkön, azaz az egykori hátországban létesített hadikórházakban rengeteg sebesült és beteg katona hunyt el, akiknek többségét a helyi temetőkben helyezték örök nyugalomra. A mai Vajdaság területén egykoron létesült nagy kiterjedésű, I. világháborús katonai temetők mára már eltűntek, nyomaik csupán elvétve maradtak fenn. Ezeket próbálta felkeresni, maradványaikat fellelni, mégpedig kollégáival bejárva Vajdaságot keresztbe-hosszába, sőt Belgrádba is eljutva. Az itt készült fotók, jegyzetek azután levéltári kutatással egészültek ki a teljesség igénye nélkül, de mégis ahhoz közelítve.
Mák Ferenc: A mártírok emléke — Az 1944—1945-ös délvidéki partizánvérengzés irodalmának bibliográfiája. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.
„A partizánterror magyar áldozatainak történetét feldolgozó irodalom feletti számvetésemet, az események 80. évfordulójának évében, 2024. július 31-ével zártam. A téma szakbibliográfiája a nemzetközi szabvány (ISBD) és a magyar bibliográfiai hagyomány nyomán készült. A monografikus kiadványok adatait szerzői betűrendben sorolja be. Az időszaki kiadványok bibliográfiai leírását időrendben, azon belül szerzői betűrendben közli. Az egyazon szerző több publikációjáról készült bibliográfiai tételek időrendben, azon belül a periodikumok címének a betűrendjében jelennek meg. Tovább tagolva a korpuszt az egy időpontban közreadott cikkek szerzői betűrendben sorakoznak” (idézet a könyvből).
Resócki Rolland: Mutasd meg az utrinai utcát — Népdalok, balladák, nóták. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, Vadvirág Hagyományápoló Kör.
„Resócki Rolland 2012 és 2017 között több mint 300 dalt gyűjtött Törökfaluban. Gondos válogatással a felvett dalok mintegy harmadát tartotta a gyűjtő és a szerkesztő — Kónya Sándor — elegendőnek, hogy reprezentálják a gyűjtés idején 8-900 lelket számláló Törökfalu népzenei hagyományát. A dalokat a szövegük témájától, tartalmától, mondanivalójától függően rendezték fejezetekbe: gyermekdalok és kiszámolók, szerelmi dalok, katonadalok, a munkáról, a hétköznapokról szóló dalok, balladák, tréfás, vidám dalok. A tudományos szakirodalomban megszokott mutatókat is megtalálhatjuk a dallamközlések után: kezdősorok betűrendes mutatója, sorvégző hangok mutatója, szótagszámok mutatója, sorszerkezet, táncdallamok, tájszavak, idegen szavak magyarázata” (Németh István összefoglalójából).
Raffai Judit — Resócki Vázsonyi Csilla: A Tisza — Vajdasági magyar néprajzi ismeretek gyerekeknek, szülőknek és pedagógusoknak. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.
A foglalkoztatófüzet a Tiszára vonatkozó vajdasági magyar néprajzi ismereteket gyűjti egybe, vagyis mindazokat az értékeket, amelyek a folyó és az ember évszázados együttélését határozzák meg. A kiadványt a szerzők a gyerekek mellett szülőknek, nagyszülőknek és pedagógusoknak is szánják, arra számítva, hogy közösen, feladatvégzés és beszélgetés során együtt ismerik meg a vajdasági népi hagyományokat, néprajzi értékeket.
Németh István — Juhász Gyula: Virágos kert a horgosi nagytemplom — Horgosi népdalok. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Hagyományok Háza.
„Az ötlet — hogy valamely gazdag dalkincsű magyar faluról olyan népdalgyűjtemény készüljön, mely a kották mellett a fölgyűjtött dalok eredeti hangzó anyagát is lehetőség szerinti teljességgel hozzáférhetővé tegye — új, bátor és a jövő publikációi számára nyilván úttörő jelentőségű. A konkrét téma megtalálása — hogy ez a falu Horgos legyen, ahonnan Csaplár Benedektől kezdve a kezdő gyűjtő Bartók Bélán, majd az évtizedekig vissza-visszajáró Kiss Lajoson, továbbá Király Ernőn, Penavin Olgán, Burány Bélán át a Bodor testvérekig, az 1870-es évektől az 1970-es évekig, azaz egy évszázadon át gyűjtők újabb és újabb nemzedékei hoztak folyamatosan anyagot — a lehető legszerencsésebbnek mondható. Ez az anyag ugyan különlegesnek nem mondható, ám bőségben és elevenségben párját ritkító. Végül a könyv koncepciója, fölépítése, megszerkesztése mintaszerű, több tekintetben — mindenekelőtt azzal, hogy a dalokat azok dallamának zenei stílusrendjében közli — szintén új utakat nyitó, és ezzel a világon amúgy is élen járó magyar népzenetudománynak díszére, a további hasonló kiadványoknak pedig megkerülhetetlen mintájává válik” (Bereczky János összefoglalója).
