Gabonakereskedő édesapja, Károly még Koppstein formában írta a nevét. Édesanyja, Singer Paula a horvátországi Varasdon született. Hatan voltak testvérek: Vilma, Béla, Imre, Emília, Rózsa és Ilona. Kálmán Imre a harmadik gyerekként született. Vezetéknevét később, a gimnáziumi évek alatt változtatta Kálmánra. Az ifjú Kálmán Imre kilencéves volt, amikor apja vállalkozása csődbe ment. Kálmánéknak meg kellett válniuk mindenüktől, nem utolsósorban a siófoki házuktól, ám később, sikeres pályafutásának csúcsán sem szakadt meg a kapcsolata Siófokkal. Középiskolai tanulmányait már a fővárosban végezte. Tizenöt éves korában beiratkozott a Zeneakadémiára, s közben jogot hallgatott az egyetemen. Zongoristaként 1897-ben mutatkozott be a fővárosi közönségnek, de krónikus betegsége miatt le kellett mondania a karrierről. Ekkor fordult a zeneszerzés felé.

Kálmán Imrét már első művével felkapta a világhír. A Tatárjárást Bécsben Ein Herbstmanöver címmel mutatták be 1909. január 21-én. A zeneszerző ekkor már Bécsben élt, és 1938-ig ott is maradt. A Tatárjárás ezután bejárta a világot, Afrikában, Ausztráliában és Amerikában is játszották. Kálmán Imre nevével mégis a Csárdáskirálynő forrt egybe.

Kálmán Imre 1929-ben megnősült. Felesége Vera Makinszkaja, fiatal, orosz színésznő volt. A házasságból három gyereke született: 1929-ben Károly Imre Fedor, 1931-ben Elisabeth Vera és 1936-ban Yvonne Sylvia Marica. Az Anschluss után el kellett hagyniuk Bécset. Párizsba költöztek, majd 1940-ben Amerikába. A háború után visszatértek Európába. Kálmán Imre Párizsban halt meg 1953. október 30-án. Bécsben, a Zentralfriedhofban temették el.

A Csárdáskirálynő Kálmán Imre legnépszerűbb operettje, háromfelvonásos mű.

„A Csárdáskirálynő nemcsak e tehetséges magyar ember művei közül emelkedik ki, hanem egyenesen minden idők legjobb zenéje!” (P. G. Wodehouse, az angol szövegkönyv készítője)

1914 tavaszán Leo Stein és Béla Jenbach azzal az ötlettel kereste fel Kálmán Imrét, hogy írni kellene egy történetet egy pesti orfeumi énekesnőről, akibe beleszeret egy trónörökös. Kálmánt megfogta az ötlet, és három héttel a találkozás után Stein és Jenbach átadta neki a szövegkönyvet (németül). Kálmán ekkor visszavonult egy kis üdülőhelyre, hogy nyugodtan dolgozhasson. Közben kitört a világháború, és Kálmán abbahagyta a komponálást: „Nem tudok zenét szerezni akkor, mikor… a frontokon egymást öli a világ.” Egyéves szünet után Lehár Ferenc tanácsára folytatta a munkát, kibérelt egy villát az ausztriai Bad Ischlben, és végül itt fejezte be az operettet.

A bécsi bemutatóra 1915. november 17-én került sor a Johann Strauss Színházban.

Anekdota I.: „A bemutatók napján Kálmán Imre szinte belebetegedett a bukástól való félelmébe, de a sikert gyermeki örömmel érezte át. Maximalista volt, talán maga sem hitte el igazán, mekkora sikerek állnak a háta mögött. Aggodalmaskodása mellett rettentően babonás is volt. 1915-ben, amikor meglátta a plakáttervet, mely a Csárdáskirálynő bemutatóját 1915. november 13-ára, péntekre hirdette — nyomban kijelentette: »erről szó sem lehet«. Az igazgató morózusan hümmögött, de a bemutatót akkor sem lehetett volna ezen a napon megtartani, ha Kálmán történetesen nem babonás. Josef König, a színház bonvivánja ugyanis bejelentette, hogy nem léphet fel 13-án! Ő ugyan nem babonás — ezzel szemben berekedt! Így az igazgató nem tehetett mást, mint hogy 17-ére halasztotta a bemutatót. […] Az 1915-ös premier helyszínén 533 estén át játszották.”

Anekdota II.: „…az újságokban megjelent kritikák vegyes fogadtatásban részesítették az operettet. A zenét kiválónak minősítették, de a librettót botrányosan rossznak tartották: »Hogyan is fordulhatna elő, hogy főnemességünk vagy tisztikarunk ilyen varietébelihez vagy színházi nőcskéhez kösse magát, és házasságról meg effélékről beszéljen neki?«”

Időközben az eredeti cím is megváltozott, az Es Lebe die Liebeből (Éljen a szerelem) Csárdásfürstin (Csárdáskirálynő) lett. Az ősbemutató színészei között volt Mizzi Günther a Csárdáskirálynő, Nyárai Antal pedig Kerekes Ferkó szerepében, akit a színház másfél év után sem akart elengedni, ezért a hazai bemutatón id. Latabár Árpád játszotta szerepét.

A magyar bemutatóra 1916. november 3-án került sor.

Anekdota III.: „…és bár itthon is hatalmas sikereket aratott, a magyar sajtóban is jelentek meg elmarasztaló kritikák, bár homlokegyenest más okból. Az Est meglátása szerint a szövegkönyv nem tud túllépni a sztereotip csikós-gulyás-paprikás-mariskás magyarábrázoláson.” A szövegkönyvet Gábor Andor fordította le. A Csárdáskirálynő szerepét Beöthy László — a Király Színház igazgatója — Kosáry Emmára osztotta, akinek ez a szerep olyan sikert hozott, hogy ezután végleg az operett világában maradt. Edwin herceg szerepét Király Ernő, Stazi grófnőt Szentgyörgyi Ida alakította.

Anekdota IV.: „…az 1917-es évben a Csárdáskirálynő tizenkétezerszer került színre összesen. Bemutatták Berlinben, Hamburgban, Wroclawban, Kölnben, Magdeburgban, Münchenben, Lipcsében, Stuttgartban, Darmstadtban, Frankfurtban, Linzben, Koppenhágában, de még a Monarchiával hadban álló országokban is.”

Az operett elindult világhódító körútjára, 1917-ben már Szentpéterváron mutatták be Sylvia címmel. Az angolok és az amerikaiak Gypsi Princess címmel játszották, és a főhősnőből, Szilviából cigány hercegnőt faragtak.

Anekdota V.: „1817 márciusában német példa nyomán egy magyar színtársulatot hoztak létre a fronton harcoló katonák szórakoztatására. Ez volt az Első Magyar Tábori Színház. A díszleteket, a kellékeket, a ruhákat maguk készítették vagy szerezték be. Természetesen a női szerepeket is férfiak játszották. Egy ilyen előadás keretén belül mutatták be a Csárdáskirálynőt is 1919-ben Szibériában. Mivel sem kotta, sem librettó nem állt rendelkezésükre, a szöveget és a zenét emlékezetből írták le.”

A szövegkönyvet 1954-ben Békeffi István és Keller Dezső átírta, a primadonna szerepből kiöregedett, akkor már hatvanegy éves Honthy Hanna számára főszereppé bővítették Cecília (az eredeti változatban Anhilte) szerepét, és kibővítették Miska szerepét, a harmadik felvonás színhelyét pedig egy hotel halljából a karlsbadi sétányra helyezték át.

Kálmán Imre ismertebb darabjai:

A cigányprímás (1912), A hollandi menyecske (1920), A bajadér (1921), Marica grófnő (1926), A cirkuszhercegnő (1926), A chicagói hercegnő (1928), A montmartre-i ibolya (1930), Az ördöglovas (1932), Josephine császárné (1936).

…

Október 24-e egyúttal a magyar operett napja is. A műfaj elkötelezettjei e dátumot 2002-ben nyilvánították ünnepi alkalommá. Az operettkirály születésének 120. évfordulóján. Ugyanezen a napon halt meg 1948-ban Lehár Ferenc operettszerző.

…

Adalékok

Folyó év május 13-a és december 7-e között Siófokon a Kálmán Imre Emlékházban egy időszaki kiállítás áll az érdeklődők rendelkezésére Az élet írta. Kálmán Imre komponálta elnevezéssel.

Továbbá ugyanezen helyszínről elrajtolva, október 24-e és 28-a között zajlanak a XV. Kálmán Imre Emléknapok is. Múltvallató jegyzetünk szövegének gerince egy 2012. évi keltezésű tájékoztató füzetecskéből kölcsönzött alkalmi publikációból származik. Siófok városából.

A helyszíni fotók 2018. augusztus 8-án, 2018. augusztus 12-én valamint 2022. július 30-án készültek. Siófokon.

2018. augusztus 8.

2018. augusztus 12.

2022. július 30.