A muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola két nyugalmazott pedagógust jelölt a kitüntetésre.

— Az ember soha nem a díjért dolgozik, nekem is elsőként a diákjaim jutottak róla eszembe. A tehetséges gyerekek, akiket az évek során fölkészítettem a különféle irodalmi versenyekre — mondta Kovács Jolánka. – 1981-ben Erzsébetlakon kezdtem el dolgozni, majd 1998-ban jöttem át a muzslyai iskolába. Nagyon köszönöm nekik a szép és tartalmas éveket, melyeket együtt töltöttünk. Vajdaságban nagyon jó irodalmi versenyek vannak az általános és a középiskolások részére. Élni kell ezzel a lehetőséggel, és ha van, aki foglalkozzon a tehetséges tanulókkal — márpedig sokan vagyunk —, akkor szép eredményeket érhetünk el. 2000-ig Muzslyán is az oktatásban dolgoztam, aztán átkerültem a könyvtárba, és egy egészen új világ nyílt meg előttem. Ez a tevékenység nem csak annyiból állt, hogy én kiadom a könyveket. A gyerekekkel való kommunikáció leegyszerűsödött, felszabadult, hiszen a könyvtárban nincs osztályzat, nem kell készülni, felmérőt írni. Viszont ott tartottam a fölkészítő órákat a versenyekre, és azok bearanyozták az életemet.

Kovács Jolánka és Dorogi Erzsébet

Kovács Jolánka évekig tagja volt a törzsudvarnoki Szűcs Imre Gyermekvers- és Prózamondó Verseny bírálóbizottságának, és két ízben zsűrizett az Általános Iskolások Művészeti Vetélkedőjén Szabadkán, fogalmazásírás kategóriában. 2005 és 2009 között a muzslyai Zeppelin Rádió Körtemuzsika című gyermekműsorát szerkesztette — havonta kétszer, szombatonként volt adás. A műsorokban a muzslyai iskola tanulói léptek fel igen nagy számban, amit próbák előztek meg. Sokoldalú tevékenységébe tartozik, hogy íróként hat önálló szépirodalmi kötete jelent meg, novellái, meséi, műfordításai több antológiában helyet kaptak, harmincöt műfordításkötete látott napvilágot, harminckét könyvet szerkesztőként jegyez, három anyanyelvápolási tankönyv szerzője. 

Díjazott pedagógusok a színpadon

A nagybecskereki Dorogi Erzsébet nyugalmazott pedagógus, tanító is kiérdemelte az emlékérmet. 

— Ilyenkor a pedagógusnak csordultig telik a szíve, mert ez méltó elismerése az eddigi, az én esetemben harminckilenc évi munkának. Nekem a tanítás, a tudás átadása hatalmas kihívás volt mindig, ami folyamatosan ösztönözte a tevékenységemet. Arra törekedtem, hogy mindig egyénre szabott tanítási módszereket szorgalmazzak, melyek segítették a gyermeket a tanulásban. Fontos volt számomra a közösségépítő foglalkozás, az innovatív befogadó szemlélet, mivel a gyerekek különböző szociokulturális helyzetekből jöttek. Amikor a sajátos nevelési igényt kellett indítványozni, akkor kulcsfontosságú volt, hogy milyen módszerrel dolgozunk. Pályafutásomat 1983-ban kezdtem, tíz évig dolgoztam a nagybecskereki Vladimir Nazor Általános Iskolában, majd — miután ott megszűnt a magyar tagozat — a szentmihályi iskolában tanítottam. Később a nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskola tanítója lettem, 1993-ban kerültem Muzslyára a Szervó Mihály Általános Iskolába, és onnan vonultam nyugdíjba. Azt vallom, hogy a legszebb elismerés az elégedett gyermek mosolya — hangsúlyozta Dorogi Erzsébet, akinek mindig is fontos volt a helyi hagyományok felelevenítése és éltetése, kézműves-foglalkozásként a csuhézást vezette, kezdeményezésére az iskolások munkáit is bemutathatták a MIRK kiállításain. Az inkluzív oktatás népszerűsítése érdekében műhelymunkát tartott az UNESCO és a nagybecskereki Maštalište Gyermekklub szervezésében. Alkalma volt az olaszországi Trezzo sull’Adda városában bemutatni a gyermekek kézműves képességeit fejlesztő aktivitásokat — és ez csak néhány az általa végzett tevékenységekből.

A torontálvásárhelyi iskolából vonult nyugdíjba Radatovics Edit, aki Bácsgyulafalván született. Miután a szülei a jobb megélhetés reményében Szabadkára költöztek, ott érettségizett, majd az újvidéki bölcsészettudományi karon tanult német nyelvet és irodalmat. Két évig volt fordító a szabadkai Sever gyárban, aztán 2021. szeptember 1-jéig németnyelv-tanárként a torontálvásárhelyi Moša Pijade Általános Iskolában tevékenykedett. Rendszeresen készített fel tanulókat különböző szintű versenyekre német nyelvből, tanítványai a köztársasági versenyen kétszer értek el 2. helyezést. Nyugdíjba vonulása előtt három cikluson át volt az iskola igazgatótanácsának elnöke. Így az addigi munkájának és szakmai tapasztalatának köszönhetően abban az iskolában, ahol szinte teljes pályafutását töltötte, hozzájárulhatott az intézmény további sikeres működéséhez, a magyar tagozatok megtartásához, ami az utóbbi években bizony nem volt könnyű feladat. Magáról azt vallja, hogy emberközpontú, fontos tulajdonsága az empátia, szereti a szervezettséget, a részletes tájékozódást, nem tűri a felületességet. Igazságos, kitartó, társaságkedvelő, szereti a csapatmunkát, mindig szívesen segített kollégáinak, főképpen a kezdőknek, akik hozzá fordultak tanácsért.

Radatovics Edit és Vidrács Krisztina igazgató (Az ÉMPE felvételei)