A nyár a nyaralás, a kikapcsolódás, a felhőtlen szórakozás ideje, amikor az emberek az egész évi megfeszített munka után néhány hétre félreteszik minden gondjukat-bajukat, és átadják magukat a kék ég, a hullámzó tenger, a barnító napsugár nyújtotta élvezetnek. Sajnos, az utóbbi években a gazdasági helyzet mindjobban befolyásolja mindennapi életünket, minek következtében évről évre egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a hazai vagy esetleg valamelyik külföldi turistaparadicsomban való időtöltést. Nyaralunk-e az idén? - kérdeztük olvasóinktól.
MÁRTON Ildikó nagybecskereki logopédus:
- Minden évben igyekszünk eljutni a tengerre. Az idén - ha addig nem jön közbe semmi - Görögországba utazunk. Ifjú házasok vagyunk, ezért a nyaralás tulajdonképpen a nászutunk lesz. Én már jártam Görögországban három évvel ezelőtt, és olyannyira megtetszett, hogy az idén is oda vágyom. A férjemmel megbeszéltük, hogy legalább tíz napra elutazunk Kusadasiba, és remélhetőleg jól kipihenjük majd magunkat. Nagyon ránk férne már. A szüleimmel éveken át a horvát, illetve a montenegrói tengerparton nyaraltunk. Ma már semmivel sem olcsóbb a hazai nyaralás, mint a görögországi. Igaz, hogy vízumra van szükség, és hogy az út is hosszabb az országhatárok miatt, de a tisztaság és a szolgáltatások minősége minden fáradságért kárpótol. Arról nem is beszélve, hogy Görögországban a vendégek kényelméért mindent megtesznek, és ott az idegenforgalom igen magas színvonalú.
VAJDA András szabadkai munkanélküli:
- Nem is emlékszem, hogy mikor nyaraltam utoljára. Az elmúlt másfél évtized történései igencsak rányomták bélyegüket az életemre. A fészekrakás, vagyis az otthonteremtés lehetőségét vették el tőlem, majd egy sikertelen házasság után most a munkanélküliség keseríti meg az életemet. Alkalmi munkákat vállalok, hogy valamelyest segíteni tudjam a szüleimet, akikkel együtt élek. A kislányom eltartási díját is fizetem, így nem csoda, hogy nyaralásra nem gondolhatok. Számomra különben is a nyár jelenti a kereseti lehetőséget, hiszen akkor akad némi alkalmi munka. Télen már sokkal nehezebb munkához jutni, így a nyáron megkeresett pénzből kell átvészelnem a telet. Szörnyen megalázó ez az állapot, és minden erőmmel azon vagyok, hogy változtassak rajta. De eddig még minden próbálkozásom kudarcot vallott. Lakatosszakmám révén csupán idényjellegű munkát kapok, állandó munkaviszonyban senki nem alkalmaz. Örülök, ha a keresetemből félre tudok tenni egy keveset, amiből ősszel megvásárolhatom a tüzelőt. Egyik napról a másikra élek. Nincsenek terveim, és hiú ábrándokat sem kergetek. Harminchat évesen szinte nyolcvannak érzem magam, és ami a legrosszabb: nem látom a kiutat ebből a helyzetből. Amíg a társadalom nem biztosít mindenki számára legalább szerény megélhetést, én nem gondolhatok nyaralásra, pihenésre. Éppen azoknak a családoknak dolgozom nyaranta, a negyvenfokos hőségben, amelyek valahol a hűs tengerparton pihenik ki fáradalmaikat. Mit tegyek, nekem ez a sors jutott! Amikor más pihen, én dolgozom, és örülök, hogy dolgozhatom.
DROBINA Róbert palicsi okleveles közgazdász:
- Az idén nem tervezünk nyaralást, legalábbis nem tengerpartit. Legjobb lenne a hegyekbe menni pihenni egy kicsit, tehát vagy a tengerszinti magasságnál feljebb fekvő területeken, friss levegőn szeretnék túrázni, vagy erdőbe menni kirándulni, egyszóval az a lényeg, hogy a víztől minél messzebb legyünk. Lehet, hogy kicsit furcsán hangzik, mivel megszokott dolog, hogy az emberek a hegyekbe telelni, síelni mennek, nyáron pedig általában mindenki a vízpartot választja. Már volt szerencsém egy nyarat a Tarán tölteni, s olyan lenyűgöző látványban volt részünk, amilyet szerintem a tenger nem tud nyújtani. Nemrégiben olvastam, hogy Magyarországon a Bükkön, a Bakonyban, a Mecsekben is mennyire kitűnő túrázási lehetőségek vannak, egyszer jó lenne már kipróbálni őket. Néhány éven át rendszeres látogatója voltam a horvátországi és a montenegrói tengerpartnak is. Nyugati szomszédunk tengerpartja rendezettebb, tisztább, az ottani táj, a látvány jobban megfogott, színvonalasabbak a szolgáltatások, a kiszolgálás. Igaz, hogy drágább, mint a montenegrói, de az ember ilyenkor hajlandó többet áldozni azért, hogy maradandó élményben legyen része. Természetesen az emberek mentalitásában is óriási a különbség, Horvátországban vendégszeretőbbek az emberek, jobban figyelnek egymásra, Montenegróban azonban valahogy nem igazán törődnek a turistával.
GABNAI Csaba hajdújárási munkanélküli:
- Egy faiskolában dolgozom idénymunkásként, így nem is merek a nyaralásra gondolni. A napszámból - habár rendszeresen kézhez kapjuk járandóságunkat - sajnos nem telik rá, egész évben azért dolgozom, hogy télire megteremtsem a tüzelőre- és az élelmrevalót. A gazdasági helyzet lesújtó, és ezért a politikusok a felelősek. Szerintem ugyanis a kormányban mindenki a saját zsebét tömi tele, a kisemberekkel senki sem törődik. Legfőképp az én korosztályomnak, a mai huszonhét-huszonnyolc éveseknek a legnehezebb megélniük, de a többiek sincsenek irigylésre méltó helyzetben. Háromszor már láttam a tengert, legutóbb a kilencvenes évek közepén. Nagyon hiányzik a nyaralás, de nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Ki tudja, mikor juthatok el legközelebb a kék Adriára. Véleményem szerint ebben az országban tíz éven belül semmi sem fog változni, sőt évről évre sanyarúbb az emberek, főleg a kisemberek sorsa, így a nyaralásról sokunk továbbra is csak álmodozhat.
BAKA Róbert hajdújárási gépészmérnök:
- A nyaralás az idén elmarad, mivel már három hónapja késik a fizetésem. Amióta munkaviszonyban vagyok, egyre nehezebb nyaralni mennem. Míg egyetemista voltam, addig gyakrabban elutazhattam a tengerre. Élénken él bennem a gyermekkori rendszeres tengerparti üdülések feledhetetlen emléke. Rovinjra, Orebiære még ma is szeretettel és nosztalgiával gondolok vissza. Ott a tengerpart egész más, mint Montenegróban, a homok, a pálmafák, a kék ég, és maga a nagy víz is sokkal természetesebb, sőt még a levegőben is jobban érződik az a finom mediterráni illat. Három évvel ezelőtt volt szerencsém a tengerhez, mivel Montenegróban szolgáltam le a katonaidőm egy részét. Állandó optimista lévén bízom benne, hogy a helyzet javul, és jövőre eljuthatunk az Adriára.