A lap kedves és hűséges olvasói, különösen azok, akiket érdekelnek heti kommentárjaim, bizonyára emlékeznek arra az idestova másfél évvel ezelőtti írásomra, amelyben magas fokú képzettséggel rendelkező, ismert és elismert hölgyek mellett tettem le a voksot olyan értelemben, hogy nem volna ellenemre egy női kormány Szerbia élén. Mondtam, hogy a férfiak országos és világviszonylatban olyan sok mindent elrontottak! Gondoljunk csak a múlt század rettenetes éveire és évtizedeire, hiszen elegen vagyunk, akiknek jó az emlékezőtehetségük annak ellenére is, hogy korunk tekintetében immár hetvenkedünk-nyolcvankodunk. Nos, a nőkormányból semmi se lett, sőt az azóta megtartott ilyen-olyan választásokon a szebbik nemnek még kevesebb képviselője jutott be a hatalmi főrumokba, mint eladdig.
Most azonban az internetet böngészve a jogászkamara honlapjára tévedtem, s bár nem volt szándékomban ott maradni, valamit szembeszökően érdekesnek találtam. Azt például, hogy lassan-lassan komoly számbeli fölénybe kerülnek asszonyaink nemcsak vállalati jogászként, hanem ügyvédként, sőt bíróságok és ügyészségek tagjaiként is.
Három dolog miatt maradtam a honlapon és írtam ki belőle az engem érdeklő adatokat: az jutott eszembe, hogy a Đinđić-gyilkosság perében, valamint az utóbbi nehéz maffiaperekben hölgyek ítélkeztek, hogy e nem jeles képviselőjét választották meg Szerbia Alkotmánybíróságának elnökévé és hogy a bíró és ügyész asszonyok egymás után kapják a különféle fenyegető leveleket és telefonhívásokat: mi történik majd velük és családjukkal, ha netán merészkednének elmarasztalni neves gazembereinket. Az is eszembe jutott, hogy nem is olyan rég a Delta mamutvállalat vezetősége beperelte a Korrupcióellenes Bizottság elnök asszonyát, amiért testülete megállapította: a cég kifogásolható módon szerzett vagyonával monopolhelyzetbe került, ezt pedig tiltják a örvényeink. A Delta cég urai minden bizonnyal úgy gondolták, az elnöknő a gyenge pont, ellene kell rohamot indítani és nem az egész bizottság ellen, ahol férfiak vannak többségben. Arról nem is szólva, hogy a kormányt illett volna célba venni, minthogy a bizottságot az hozta létre, neki tartozik felelősséggel, neki köteles felhívni a figyelmét minden korrupció- vagy monopolgyanús ügyre.
Nos, dr. Bosa Nenadić, az alkotmánybíróság elnöknője a testület megalakulása (több mint másfél évig Szerbiának ilyesmije nem volt) után azonnal arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány és a parlament (ahol, ugye, férfiak vannak nyomasztó többségben - az én ordítóan észrevehető ,,megfigyelésem” szerint) elfelejtett olyan cikkelyt beiktatni a bíróságáról szóló törvénybe, amely KÖTELEZåVÉ TESZI határozatainak, ítéleteinek a végrehajtását! Arról nem is szólva, hogy nem adott segítséget annak a több mint 500 beadványnak, panasznak a feldolgozására, megtárgyalására és a velük kapcsolatos határozatok meghozatalára, amelyek az ország alkotmány-bíróság-nélküli idejében felhalmozódtak. Pedig ezek tekintélyes része épp a hatósági szerveket érintik, azok munkája miatt fogalmazódtak meg. No de merem remélni, hogy a nők akarata, szorgalma és érzékenysége elegendő lesz arra, hogy belátható időn belül behozzák a lemaradást, nem hanyagolva el a közben beérkező időszerű beadványokat, panaszokat sem.
Attól függetlenül, hogy három rendkívül fontos poszton áll hölgyelnök (alkotmánybíróság, legfelsőbb bíróság, országos főügyészség), érdekes módon az elnöki, a vezető posztokon férfiak vannak többségben - kivéve az ügyészhelyetteseket, ahol 341:245 fő a hölgyek javára. Tehát az ügyészségek élén 32 hölgy és 107 úr van, a bíróságok élén pedig 50 hölgy és 97 úr. A bíróságokban abszolút női fölény mutatható ki: a legfelsőben 35:32, a kerületiekben 238:193, a községiekben 1.090:555, a felsőbb kereskedelmiben 24:8, a kereskedelmiekben pedig 134:69 a hölgyek javára. Az ügyvédi kamarában azt állapították meg, hogy tagságuknak immár egyharmada nő, de szinte ,,vigasztalódnak” azzal, hogy ez európai viszonylatban is megfigyelhető. Kivéve Nagy-Britanniát, és a gyakorlatukat követő, befolyásuk alatt álló országokat, amelyekben még mindig nagy a férfitúltengés.
Némi rosszmájúsággal azt mondhatnám, hogy a jogászszakmákban dolgozó hölgyek számát tekintve vezető hatalom vagyunk a világon. Sajnos, csak ebben...