home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
,,Nevessetek, hogy vastag legyen a szalonnája...''
Plohl Krisztina
2015.02.04.
LXX. évf. 5. szám
,,Nevessetek, hogy vastag legyen a szalonnája...''

A régi disznótorok hangulatát idézték meg immár hatodik alkalommal a topolyai Tájházban a Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat szervezésében. Felelevenedtek a disznóvágáshoz kapcsolódó népszokások, hagyományos ételek és elkészítési módjuk.



Szombat reggel megnyíltak a Tájház kapui, mindenkit szívesen látott a disznótorozó társaság. A dolgok rendje s módja szerint pálinkakóstolóval indult a nap.

A házigazdával, Kovács Lászlóval, az egyesület elnökével beszélgettem elsőként.

— Nem éppen disznóvágásra való az idő, de így legalább többen kilátogatnak a rendezvényre. A disznótorunk célja, hogy a rohanó világban egy kicsit lassítsunk, társaságban, jókedvűen töltsünk el egy napot, és érezzük jól magunkat. A másik fontos cél pedig, hogy felelevenítsük és átadjuk a fiatalabbaknak a régi hagyományainkat, a környékünkbeli hagyományos paraszti kultúrát.

A két böllér mellé számos segítő akadt. A disznó leszúrása után a forrázás, a vakarás majd a szalmával való pörkölés következett, miközben mi, bámészkodók is jól megfüstölődtünk. A böllérek, Tóth József és Tóth Guba István elmondása szerint ezt a módszert felváltotta a gázzal való pörkölés, de szalmával az igazi, mert attól különlegesen finom íze lesz a bőrnek, a kásás hurkának. Következett a mosás, majd a bontás, ez is hagyományos módon, orjára, tehát legutoljára kerültek ki a belsőségek.



Mielőtt a böllérek ennek nekiláttak volna, felkérték a jelenlevőket, hogy állják körbe a disznót, és nevessenek hangosan, hogy vastagabb legyen a szalonnája.

— Manapság éppen az ellenkezőjét szokás kívánni, hogy jó húsos legyen. Régen a szalonna számított a legértékesebb résznek, egészben bontották le a disznóról, majd lesózták, füstölték, még az avas szalonnának is becsülete volt, manapság meg egészségtelennek tartják. Régen hűtőszekrények sem voltak, így a sonkákat, szalonnát lesózták, a kolbászt, hurkát füstölték, a húsokat pedig lesütötték, és zsírban tárolták, így tartósítottak —folytatták az ismertetőt a böllérek.

Mindenki szívesen mesélt a régi szokásokról, saját élményeiről. Simon Julianna, az egyesület koordinátora elmondta, hogy gyerekkorában nagy ünnep volt a disznóvágás, a diákok ilyenkor nem mentek iskolába, összegyűlt az egész család.

— A disznótorok ideje a névnapokhoz kapcsolódott, leginkább Andráskor kezdődött, november végén, és Julianna napján, februárban fejeződött be. A tor előtti napon már folytak az előkészületek, a szerszámok és az eszközök előkészítése, mosogatás, hagymatisztítás és -aprítás. Jó alkalom volt ez a fiataloknak is a találkozásra, hiszen abban az időben szigorúak voltak az udvarlási feltételek. Az is szokás volt, hogy a gyerekek vittek a szomszédoknak egy kis kóstolót a disznótoros paprikásból, és az igyekezetükért némi pénzt is kaptak. A mai reggeli a hagyományokhoz híven sült vér, sült szalonna és máj, valamint tea. A rendezvényünk estebéddel zárul, ahol a vendégeinknek orjalevest, sült hurkát, kolbászt és pecsenyét szolgálunk fel.



Erdélyi László
volt a szakács a disznóvágáson, a reggeli készítése közben mondta el, hogy a szalonnát és a májat csakis sóval ízesíti, így az igazi. A többi hagyományos étel receptjét is megosztotta az érdeklődőkkel.

— A kásás hurkába régen kölest tettek, manapság rizst, de a többi alapanyag nem változott. Kerül bele bőrke, zsiradék, tüdő, máj, fejhús, dinsztelt vöröshagyma és a fűszerek: majoránnapelva, só, bors és egy kis paprika. A kolbász receptje pedig a következő: hús, szalonna, fokhagyma, paprika, bors, só és őrölt köménymag. A pontos mennyiséget nem tudom megmondani, készítés közben ugyanis többször meg kell kóstolni, és eszerint adagolni a fűszereket.



Hegedűsné Mengyán Ida
inkább a bajsai szokásokat ismeri, hiszen ott töltötte a gyerekkorát.

— A disznótor vidám esemény volt, a rokonság és a szomszédok összegyűltek, sokat tréfálkoztak. Amikor az asztalnál már mindenki a vacsorára várt, a nagyanyám az ajtóban szándékosan elejtett egy evőeszközökkel teli tepsit, ami természetesen óriási csörömpöléssel járt. Ezután elkezdett jajveszékelni, hogy oda a vacsora, de persze azonnal kitört a nevetés. A nagyanyám minden évben eljátszotta ezt, és mindig ugyanolyan jóízűen nevettünk rajta. A szomszédok beöltöztek cigánynak, és jöttek a disznótorba kántálni. Az egyik magas szomszédunk mindig cigányasszonynak, az alacsony felesége pedig férfinak öltözött, ez már önmagában mulatságos volt. A cigányasszony azt jósolta az egyik vendég tenyeréből, hogy hamarosan nagy csapás éri, és máris csattant az arcán egy pofon, a jóslat tehát beteljesült — meséli Ida kuncogva. — Egy másik szomszéd szalmából készült medvejelmezbe bújt, a többiek pedig megtáncoltatták. Mire befejezte, az előszoba tele lett szalmával. A kántálók a vidám hangulatért és az időnként már-már színészi teljesítményért vacsorát kaptak.

A nosztalgiázás közben elkészült a sült vér, a szalonna és a máj, megteltek a korgó gyomrok, majd a társaság hozzáfogott az estebéd előkészítéséhez úgy, ahogyan azt a déd- és a nagyszülőktől látták, hallották.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..