home 2024. május 04., Mónika napja
Online előfizetés
Neurózisunk javunkra fordítható (5.)
Dr. SÁGI Zoltán neuropszichiáter, pszichoterapeuta
2012.11.28.
LXVII. évf. 48. szám

Neurózisunk hátrányait és előnyeit látva lehetőség nyílik arra, hogy felismerjük: neurózisunk ugyan a miénk, de nekünk nem feltétlenül kell a neurózisunké lennünk. Van szabad akaratunk, amivel nekilendülhetünk felfedezni, hogy a hátrányai ellenére számos előnyük is van szorongásainknak.

Neurózisunk hátrányait és előnyeit látva lehetőség nyílik arra, hogy felismerjük: neurózisunk ugyan a miénk, de nekünk nem feltétlenül kell a neurózisunké lennünk. Van szabad akaratunk, amivel nekilendülhetünk felfedezni, hogy a hátrányai ellenére számos előnyük is van szorongásainknak. Olyan előnyei, amelyek értelmet adnak életünknek, és mint láttuk, nemegyszer éppen neurózisunknak köszönhetően tudunk maradandót alkotni. Teljesen természetes azonban, hogy szorongásainktól szabadulni szeretnénk, hiszen a félelmek megkeserítik az életet.

Neurotikus szorongásaink kezelhetők
Neurotikus szorongásaink felismerése többnyire nem okoz gondot. Hamar szembesülni tudunk azzal, hogy bizonyos helyzetekben, történésekben a szokványostól eltérően viselkedünk. Ez a másság fontos jelzés arra, hogy tegyünk valamit, jóllehet a neurotikus szorongást nem könnyű teljesen megszüntetni. Neurotikus hajlam esetén erősebb a szorongásunk, mint azoké az embereké, akik gondtalanabbul élik életüket, és meg sem fordul a fejükben: történhet velük valamilyen borzalmas dolog, vagy elkövethetnek valamilyen helyrehozhatatlan hibát. A felelőtlen, arrogáns és fantáziaszegény — mondjuk úgy, hogy az alulszocializált — emberekre nem jellemző a neurotikus szorongás. Ez, mint említettük, a túlszocializált emberek sajátja inkább.
De éppen neurózisuk folytán rendelkeznek bizonyos előnyökkel az előbbiekhez képest. Ha egy túlságosan magabiztos ember nekimegy a falnak, akkor többnyire elképed: nehezen akarja elhinni, hogy ez megtörténhetett vele. A neurózisunk viszont felkészít bennünket ilyen lehetőségre. Nemegyszer elképzeltük már a legrosszabb forgatókönyvet is. Ezért, ha valamilyen csapás ér bennünket, bizonyos mértékig már érzéktelenül, edzetten várjuk. És egy ilyen helyzetben azt láthatjuk, hogy jobban boldogulunk, mint a kevésbé neurotikusok.
Szorongásaink jórészt félelemből táplálkoznak. Tudat alatt attól tartunk, hogy viselkedésünk elárulja valamely tiltott késztetésünket. Ezek a késztetések, mint mondtuk, az ösztönünkből erednek, amelyek megvalósulni vágynak, de a felettes énünk, az erkölcsi énünk alaposan elfojtja őket. Ez a működés — amely mindannyiunk sajátja — biztosítja számunkra, hogy ne ösztönösen, erkölcstelenül és felelőtlenül viselkedjünk. Ha tudunk erről az „automatikus” személyiségműködésünkről, akkor számítani is tudunk rá, és ez csökkenteni képes kételyeinket viselkedésünk megfelelő volta iránt. Való igaz, hogy a neurotikus emberek többet aggódnak az általuk elképzelt cselekedeteik miatt, de ritkán cselekedik meg azt, ami miatt szoronganak.
Szorongásaink sikeresen csökkenthetők az önerősítés módszerével. Régóta ismert, hogy szorongásunk jórészt tanulásból ered. Egy élethelyzettől, embertől, tárgytól, állattól stb. megtanulunk félni, ha a velük való érintkezés a veszélyeztetettség érzésével jár. Ha gyerekkorunkban például megijesztett vagy megharapott bennünket egy kutya, felnőttként minden bizonnyal félni fogunk tőle. Ha egyszer beszorultunk a liftbe, nagy a valószínűsége, hogy klausztrofóbiások leszünk. Ilyen feltételes — kondicionált — félelmek esetében nagyon hatékony tud lenni az ellenkondicionálás útján való önerősítés, amire szintén mindannyian képesek vagyunk. Nincs szükség egyébre, mint hogy tudatosítsuk magunkban a fóbiát eredetileg kiváltó élményt vagy élmények sorozatát. Azokkal az ingerekkel kell tisztába jönni, amelyek kiváltották a szorongást (zárt tér, kutya stb.). Ezután már el lehet indítani az ellenkondicionálás folyamatát, ami azt jelenti, hogy fokozatosan haladva előre közelítünk szorongásunk tárgyához.
Szorongásaink kezelésének szerves része a hibás gondolatmenet kikü-szöbölése — a kognitív hibák elkerülése. Ilyen hibák a kizárólagos gondolkodás és a túláltalánosítás. A kizárólagos, azaz a „vagy-vagy” gondolkodás esetén a vagy siker vagy kudarc, vagy boldogság vagy boldogtalanság módozatában gondolkodunk, és nem látjuk a két véglet közötti lehetséges átmeneteket. Ha ezt a gondolkodási hibát tudatosítjuk magunkban, képesek vagyunk kijavítani. A túláltalánosításkor viszont hajlamosak vagyunk egyetlen tényt figyelembe véve általános következtetéseket levonni (pl. a záporesőből arra következtetünk, hogy hatalmas árvíz lesz).
A lehetőségek rendelkezésre állnak, hogy neurotikus szorongásainkat kezeljük, és így hasznunkra fordítsuk őket.
(Folytatjuk)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..