Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a szorongás kizárja a sikeres életvezetés lehetőségét, mert az illető személyiség a mindennapokban megjelenő konfliktusokkal szemben nem képes megfelelő megküzdési stratégiákat felállítani. A szorongást egyfajta hiányállapotnak tekintették, mely folyamatos ellehetetlenítő hatásával az állandó örömnélküliség állapotát tartja fenn. A zavartsággal, ellentmondásos érzésekkel teli állapot, a neurózis jellemzi azt az embert, aki tartósan fokozott, eltúlzott szorongással reagál valós fenyegetésekre. Szorongásaink, félelmeink mindannyiunknak vannak, és ebből az is következik, hogy neurotikus személyiségrészeink is vannak.

A következőkben azt próbáljuk feltérképezni, hogy szorongásainkat megismerve hogyan fordíthatjuk javunkra a neurotikus állapot energiáit, hogy azok bennünket szolgáljanak, ne pedig ellenünk dolgozzanak.

Neurózisaink változatai
A neurózis krónikus szorongással jár, vagyis olyan állapot, amely nemcsak egy-két alkalommal jelentkezik. Gyötrelmet és kimerültséget okoz, amely az adott helyzethez viszonyítva aránytalanul nagy mértékű. A neurózist szigorúan meg kell különböztetni a téveszmékkel, a valósággal való kapcsolat teljes hiányával jellemzett pszichózistól, amit a hétköznapokban elmebajnak nevezünk. Ennél sokkal enyhébb állapotról van szó neurózis esetén, és a realitásérzékelés folyamatosan létezik. Ugyanígy nem szabad összemosni a neurózist a személyiségzavarokkal — régebbi nevükön pszichopátiákkal — sem, amely állapotokban ritkán vagy egyáltalán nem jelentkezik szorongás. A neurózisokra alapvetően az jellemző, hogy meg lehet tanulni együtt élni velük úgy, hogy hasznunkra is váljanak.

Fontos tudni, hogy a neurózis fogalma helyett ma már inkább a szorongásos zavar fogalmát használjuk, melyeknek többféle változatuk van. Ezek az egymással rokonságban álló zavarok azok, amelyeket az emberek többsége neurózisnak nevez. Ilyen a generalizált szorongásos zavar, a fóbiás zavar, a kényszeres-kompulziv zavar és a traumát követő stressz zavar.

A generalizált szorongásos zavar jellemzője az indokolatlan és fokozott szorongás voltaképpen bármi, azaz minden miatt. A szabadon lebegő szorongás a krónikus aggódás egyik változatát jelenti: az aggodalom ez esetben komor felhőként vesz körül bennünket. A generalizált szorongásban szenvedő fiatal egyetemista lány gyakorlatilag minden helyzetben aggódik, ami csak kialakul körülötte. Ha randevúra készül, a megjelenése miatt nyugtalankodik, pedig vonzó, és jól is öltözködik. Fél attól, hogy megbukik a vizsgán, pedig megfelelően felkészült rá. Aggódik amiatt, hogy a barátai nem fogadják el, jóllehet teljesen természetesen viselkednek vele.

A fóbiás zavarok irracionális félelmekkel jellemezhetők. Sokféle félelmet ismerünk. A szociális félelmek esetén félünk a nyilvános fellépéstől, a mások társaságában való evéstől, az elpirulástól, az idegenektől stb. De félhetünk a nyílt vagy a zárt tértől, a vihartól, a magasságtól, a vértől, a kutyától, a pókoktól, a kígyótól, és szinte nincs is a körülöttünk lévő világban olyan létező tényező, amelytől ne kezdhetnénk el félni.

A kényszeres-kompulziv zavart a mágikus rituálék jellemzik, amelyek csökkentik a kényszeres gondolatokból táplálkozó szorongást. Gyakran szoktuk emlegetni Nikola Tesla esetét. Rögeszmésen félt az evőeszközökön és poharakon található bacilusoktól. Szinte egész életében szállodákban étkezett, abban a hitben, hogy ott kevésbé fertőződhet meg a kórokozóktól. Előfordult, hogy huszonegy szalvétát kért, hogy alaposan megtisztítsa a tányérját és az evőeszközét, mielőtt nekilátott enni. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy viselkedése neurotikus, hogy a törölgetés semmit sem ér. Ennek ellenére rendkívül kreatív volt, és bár folytonosan aggódott, sokáig — nyolcvanhét évig — élt.

A traumát követő stressz zavar egy nagy fájdalommal, életveszéllyel járó élményből fakadó szorongás következménye. Ilyen tapasztalat lehet például az árvíz, a tűzvész, a földrengés, a háború, a testi-lelki integritásra mért csapás, az erőszak. Ez a zavar nemcsak szorongással, hanem depresszióval és alvászavarokkal is együtt jár.
Összefoglalásként azt kell mondani, hogy a neurotikus ember a szorongásos zavartól szenved, mindennapi életének megélése a félelem és a rettegés szintjén történik. Ám nem szükségszerű, hogy neurózisunk életfogytig megmérgezze létezésünket. Ehhez azonban egyaránt meg kell vizsgálnunk neurózisaink hátrányait és előnyeit.

(Folytatjuk)