Népzenét hallgat, és kapa van a vállán?
Tóth Péter
2013.12.11.
LXVIII. évf. 50. szám
Népzenét hallgat, és kapa van a vállán?

A hazai körülményeket ismerve majdnem biztos, hogy 2014-ben sem jut több a költségvetésből a mezőgazdaságra, mint az idén. Az ebben az évben elkülönített 47 milliárd dinár az uniós támogatásokkal összehasonlítva valóban kevésnek tűnik — aránya és abszolút értéke tekintetében egyaránt.

Elemzők szerint a kevés támogatás nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy termékeink nem igazán versenyképesek a világpiacon. Az európai országokban ugyanis 300 euró alatt nincs területalapú támogatás hektáronként, nálunk ez az összeg nem több 120 eurónál. Ilyen támogatási rendszerrel eleve lépéshátrányban vannak a termelőink uniós társaikkal szemben. Egy évvel ezelőtt az akkori mezőgazdasági miniszter megígérte, hogy a büdzsé növekedésének tervezett üteme szerint az agárköltségvetés 2014-re eléri az ország teljes költségvetésének az öt százalékát. A jelek szerint ez nem fog megvalósulni.

A gazdák mindemellett azt kifogásolják, hogy a fejlesztési támogatások is elmaradtak. A kevés erre vonatkozó pályázat — ami mégis megjelent — úgymond utólag lett kiírva, tehát egy hét alatt kellett volna a gazdáknak nagy értékű mezőgazdasági gépeket vásárolniuk, telepeket felépíteniük, a jószágállomány beszerzését lebonyolítaniuk, valamint a papírokat is elintézniük. A vajdasági termelők érdekvédelmi szervezeteinek képviselői szerint a köztársasági mezőgazdasági minisztérium a fejlesztési pályázatokat szándékosan úgy írja ki, hogy azok a Vajdaságban nehezebben vagy egyáltalán ne legyenek megvalósíthatók. Ennek egyik következménye, hogy a kisgazdák évről évre nehezebben küzdenek meg a mezőgazdaságot sújtó nehézségekkel. Sokan nem tudnak alkalmazkodni az új körülményekhez, valamint a gyakran monopolhelyzetet élvező felvásárlók miatt alig jutnak jövedelemhez a költséges befektetések után.

Van azonban az éremnek egy másik oldala is, amit a reális megítélés érdekében fontos lenne megvizsgálni. A kistermelők többsége ugyanis nem mer, vagy nem is akar mással foglalkozni a hagyományos szántóföldi kultúrák termesztésén kívül. A búza és a kukorica tőzsdei terméknek számít, melyek árát jelentősen befolyásolják a világpiaci folyamatok. Az elmúlt 30 évben pl. a statisztikai adatok szerint a kukorica világpiaci átlagára 160 dollár volt tonnánként. A hazai termelő pedig — ezek szerint — azért nem lehet versenyképes a világpiacon, mert nálunk a kukorica önköltségi (átlag)ára nagyjából ugyanennyi. Nyilván az európai országok termelői sem termelnek olcsóbban, ám ott nagyobb a területalapú támogatás — ezért éri meg nekik.

Mezőgazdaságunk a ráépülő feldolgozóiparral együtt a jövő húzóereje lehet. Változtatni kell azonban a termelők és az állam részéről a hozzáálláson — ebben a médiának is komoly szerepe lehet. Egyes médiumok a mezőgazdászt még mindig kalapos paraszt bácsiként tüntetik fel, aki ha nem is szekéren közlekedik, de kapa van a vállán és népzenét hallgat. Az aktív mezőgazdasági termelőink zöme a 60-70-80-as években született, egyesek a 90-es években. Téves tehát az a berögződés, hogy bajuszos, kalapos, mellényes bácsikák ők. Általában érdeklődnek a műszaki és technológiai újdonságok iránt, ami előnyükre szolgál, hiszen jó nagy kihívások elé néznek. Érezhető, hogy a piacok instabilitása növekedett, a gazdák egységenként számított bevétele csökkent, versenyezniük kell az importforrásokkal, emellett az éghajlatváltozás is új kockázatokat jelent. A környezeti kihívások és a jövőben fontos szempontnak számító minőségbiztosítás pedig tudatosan irányított alkalmazkodási stratégiát kíván meg tőlük.

Nem lehet — nem is szabad — elfelejteni, hogy vannak olyan kultúrák, amelyek termesztése extrajövedelemmel kecsegtet. Példaként a cukorrépát lehet felhozni, melynek termésátlaga az idén Szerbiában a statisztikák szerint megközelítette a 60 tonnát hektáronként. A kilogrammonkénti 5,20—5,80 dináros felvásárlási ár szolid — hektáronként mintegy 1000—1800 euró — jövedelmet hozott a termelőknek a hozam és a cukortartalom függvényében. Tudni kell, hogy a cukorrépa termesztése viszonylag bonyolult és drága, csak komoly agrotechnika alkalmazásával lehet eredményes. Ennek megvalósítása pedig hektáronként legalább 1200 eurós befektetést igényel. A növényvédelem, a betakarítás és más szempontok miatt nem célszerű 50 hektárnál kisebb területen termeszteni. Noha Európában az idén a cukorrépa felvásárlási ára a szerbiainál alacsonyabb volt, a cukor ára pedig a tavalyihoz képest a hazai piacon csökkent, nem hallani sem a feldolgozók, sem a termelők elégedetlenségéről.

 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Gazdaság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..