* Az előző elnökök személyét és munkásságát ismerjük, megtapasztaltuk. Önnek milyen céljai, tervei vannak?

— Mindent szeretnék folytatni, elsősorban az elmúlt tizenhét évből, ami a vajdasági magyar közösség épülését szolgálta, és éppen ezért a stratégiai irányvonal nem fog megváltozni. Azt gondolom, teljes mértékben világos, hogy egy kisebbségi pártnak, így a VMSZ-nek is mi a feladata. A XXI. században egyrészt mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az identitás megőrzése szempontjából fontos területeken meg tudjuk őrizni a jogainkat, és bővíthessük őket, másrészt pedig most már, ellentétben a ’90-es évekkel, nem elég az identitásmegőrzés érdekében tenni, hanem az egzisztenciateremtés vonatkozásában is sikeresnek kell lenni, ha azt szeretnénk, hogy a közösség megmaradjon és fejlődjön. Harmadrészt pedig az önkormányzataink infrastruktúra-fejlesztési prioritásainak a felkarolása, sikerre vitele a feladat. Ami a partnerségeket illeti, ez ügyben sem látom annak szükségességét, hogy bármin változtassunk. A magyarországi politikai porondon a Fidesszel, illetve Magyarország Kormányával szeretném folytatni a stratégiai együttműködést, Szerbiában pedig a Szerb Haladó Párttal. Ezenkívül meggyőződésem, hogy minden korszaknak és mindegyik pártelnöknek meg kell hogy legyenek a saját elképzelései, a saját arcéle. Tehát annak ellenére, hogy a VMSZ sikeresen működött az elmúlt másfél évtizedben, szükség van arra, hogy bizonyos dolgokon változtassunk, frissítsünk, hogy rend és nyugalom legyen. Ennek érdekében mindazon, ami nem szolgálta a VMSZ sikerességét, javítani fogunk.

* Vonzóvá kell tenni a szülőföldünket — idézte megválasztásakor Pásztor Istvánt, aki a párt korábbi tisztújító közgyűlésén fogalmazta meg ezt a mondatot. Milyen konkrét elképzelések állnak e mondat mögött?

— Ahhoz, hogy a szülőföld vonzó legyen, egyrészt az szükséges, hogy jó legyen itthon magyarnak lenni, de fontos, hogy a szerb—magyar viszony is megfelelő legyen. Ezenkívül jelentős tényező az egzisztenciateremtés. Pásztor István elnökségének a kilencedik évében indult el a Prosperitati Alapítvány formájában a Vajdasági Gazdaságfejlesztési Tervnek a megvalósítása. Ez ügyben, pozitív értelemben, elképesztő számokat lehet mondani, nevezetesen, hogy a támogatás értéke 250,3 millió euró, az összberuházás pedig, mely ennek a programnak köszönhetően megvalósult, 527,1 millió euró, és mindez 14 272 támogatottat, 5374 hektár termőföldet, 1110 új otthont, 667 vállalkozást, 12 500 új munkavállalót takar, és így tovább, és így tovább.

* A VMSZ tisztújító közgyűlésén a legtöbben arról beszéltek, hogy ön mennyire alkalmas a párt elnöki tisztségére. Egy dolog nem merült fel, hogy ez a pozíció annak ellenére, hogy megtiszteltetés és kiváltság, leginkább önfeláldozással jár. Felkészült erre?

— Tisztában vagyok azzal, hogy ez mivel jár. Az elmúlt tizenhét évben, sőt, ha minden korábbi politikai tisztségemet mellérakom, akkor az elmúlt huszonkét évben nagyon sok mindent közelről is megtapasztaltam, illetve részese voltam, azzal, hogy arra kellett rádöbbennem tavaly november elején, hogy alelnöknek meg pártelnöknek lenni, még ha az csak egy megbízotti státusz is volt, ég és föld, és olyan messze van egyik a másiktól, mint Makó Jeruzsálemtől. Mert amikor az ember egy közösség vezetője, pártnak az elnöke, akkor gyakorlatilag mindenért felel, és az a feladata, hogy mindenről tudjon, mindennel foglalkozzon, és minden ügyet úgy kezeljen, mintha a saját személyes ügye volna, annak érdekében, hogy a közösség elégedett legyen. Ilyen szempontból ez valóban sok áldozattal és folyamatos szolgálattal jár. Az embernek a saját érdekeit félre kell tennie. Ha a saját érdekeimet nézném, nem politikával foglalkoznék, hanem a személyes karrieremet építeném, és szerencsére még sokan vagyunk így a VMSZ-ben. Én egyetemi oktatóként, ügyvédként vagy a jogászság más válfaját végezve valószínűleg kiszámíthatóbb életet élnék, de engem nem így neveltek, és úgy gondolom, hogy ha már az ember elvállal valamit, akkor azt becsülettel kell csinálnia. És én valóban mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ez a párt sikeres maradjon.

* Programtervezetében kiemelte, hogy hamarosan bejegyzik a Pásztor István Alapítványt, és létrehoznak egy róla elnevezett díjat. Mi lesz az alapítvány célja, és mit lehet tudni a díjról?

— Az a cél, hogy egyrészt Pásztor István emlékét és munkásságát ápoljuk, illetve őrizzük mindazt, amit ő ezért a közösségért tett. Másrészt pedig, hogy anyagilag is támogassa azokat a célokat, amelyeket Pásztor István fontosnak tartott, és amelyekre vonatkozóan jelen pillanatban nem igazán léteznek Vajdaságban támogatási formák, illetve lehetőségek. Például a fiatal, tehetséges sportolóknak a kijutása, eljutása különféle versenyekre. Ő ezt nagyon fontosnak tartotta, elsősorban azon sportágak esetében, amelyek nem a leginkább támogatott és leggazdagabb sportágaknak számítanak. Rengeteg megkeresést kapunk, hogy a tizenéves gyerekek vagy a még fiatalabbak a saját korosztályukban eszméletlenül nagy teljesítményt tudnak letenni az asztalra, és eljuthatnának Európa-szerte versenyekre, de erre nincs anyagi lehetőség, és nincs is kihez fordulniuk. Ezt ő személy szerint fontosnak tartotta, ezért ilyen célok elérését tűzi ez az alapítvány a zászlajára. Ami pedig a díjat illeti, az alapítvány majd pontosan kidolgozza a kritériumrendszert, de olyanoknak kell kapniuk, akik azoknak az értékeknek a teljesüléséért küzdenek, amelyekért ő küzdött.

* Miként fog a párt megemlékezni a harmincéves fennállásáról?

— Az évforduló június 18-án lesz, de akkor nagy valószínűség szerint az önkormányzati kampány kellős közepén járunk majd, mely időszak nem alkalmas ünneplésre, akkor dolgozni kell. Úgyhogy csak a választások után fogjuk megünnepelni a VMSZ-nek a harmincadik születésnapját. Ilyen nagy esemény legutóbb a VMSZ tizenötödik születésnapja volt, melyet a palicsi Nyári Színpadon rendeztek meg, az akkori magyarországi és szerbiai kiemelt politikai szereplők részvételével. Most valami hasonlóra készülünk, hiszen nem sok párt mondhatja el magáról, hogy harminc éve a politikai porondon van, és abból a három évtizedből huszonhat éven át parlamenti párt is volt a VMSZ.

* Politikai programjában elhangzott, mindent meg kell tenni a szülőföldön való boldogulásért, küzdeni kell minden magyarért, Vajdaság fejlődéséért. Akik elmentek, azok hazajöhessenek, akik pedig ingáznak, azok ezt a leggördülékenyebb módon tehessék. Ennek máris van eredménye, a minap ugyanis Budapesten találkozott Szijjártó Péterrel, Magyarország külgazdasági és külügyminiszterével. Milyen eredményekről, megállapodásokról tud beszámolni?

— Két konkrétumot emelnék ki. Az egyik a Horgos 2 — Röszke 2 határátkelőhelyek meghosszabbított 0—24 órás nyitvatartása. El kell mondani, hogy a számok nem túl pozitívak, de növekedő tendenciát mutatnak. Arra szeretném a vajdasági magyarokat kérni, hogy aki csak teheti, a Horgos 2-t használja, én is itt jövök-megyek minden alkalommal. Természetesen nem szeretném megszabni, hogy ki hol lépi át a határt, de az a helyzet, hogy ha szakmai szempontok döntenének, akkor a Horgos 2 — Röszke 2 csupán 7-től 19 óráig működne. Tehát ennek a határátkelőnek a folyamatos nyitvatartása egyértelműen a VMSZ politikai érdekérvényesítési erejének a bizonyítéka. Ez a közösség itt maradása, itthon való boldogulása szempontjából fontos, mert azt érjük el vele, hogy az ingázóknak ne kelljen áttelepülniük Magyarországra, hanem a szülőföldjükön tudjanak maradni. Szó volt továbbá a gazdaságfejlesztési program folytatásáról. Novemberben, három év kihagyás után, írták ki az új pályázatokat. A beérkezett pályázatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy a vajdasági magyar közösség életerős, és a szülőföldjén szeretne boldogulni, hiszen ha ez nem így lenne, akkor nem pályáztak volna ennyien. A három pályázatra 1979 mezőgazdasági termelő jelentkezett, 291 kisvállalkozó, a házvásárlásra pedig 294 pályázat érkezett be. Az igény tehát több mint a duplája. 4 milliárd forint értékben hirdettük meg a pályázatokat, több mint 10 millió euró értékben. Tehát igény van arra, hogy növeljük a forrásokat, ha erre magyarországi költségvetési lehetőségek vannak, illetve hogy a jövőben új pályázási kiírások legyenek, többek között például azért, mert már elég régen volt, a kezdő vállalkozók számára, annak érdekében, hogy itthon tudjanak munkahelyeket teremteni. Folyamatban vannak a tárgyalások, abszolút nyitottság mutatkozik Magyarország Kormánya részéről, a költségvetési lehetőségek azok, amelyek meghatározzák majd, hogy ez milyen mértékű lesz.

* Megválasztásakor hangsúlyozta, akik visszaélnek a beléjük helyezett bizalommal, akikben nincs alázat, akiket a bosszú vagy a hatalmaskodás vezérel, azoknak menniük kell a pártból.

— Azt gondolom, hogy ez mindenki számára világos, hiszen nem vagyunk mi olyan nagy közösség, ezért mindenki akár személyekkel is be tudja helyettesíteni ezeket a definíciókat. Azt szeretném, ha azokat, akik a VMSZ színeiben politizálnak, az alázat és a szolgálat, a közösség iránt érzett tisztelet és segíteni akarás motiválná. A VMSZ politikusainak a túlnyomó többsége, sőt szinte mindegyike ebbe a kategóriába tartozik.

* Új emberek is bizalmat kaptak a tisztújításon, alelnökként eddig kevésbé ismert politikusok kaptak lehetőséget a bizonyításra.

— Időnként fel kell frissíteni a csapatot, de semmiféle diszkontinuitás nem várható, olyan emberekről van szó, akik azért az elmúlt években is a közösséget szolgálták a VMSZ színeiben. Bájity Borisz a tartományban teljesített szolgálatot, és tette ezt sikeresen, elsősorban a háttérből, és ő már egy hónapja köztársasági parlamenti képviselő is. Az eddigi munkájával és hozzáállásával kiérdemelte azt, hogy a pártnak az egyik alelnöke legyen. Kerekes József pedig egy kis, közép-bánáti településről a pénzügyminisztériumba kerülve államtitkárként olyan ügyeket intézett, amelyeket még egy magyar politikus sem tudott elintézni az elmúlt évtizedekben, ami arra predesztinálja az én szememben, hogy a pártnak is jó alelnöke lesz. Vicsek Annamária eddig is pártalelnök volt, viszont ő új kihívások elé fog nézni a következő hónapokban, de most egyelőre a pártnak az alelnöke marad, és ezt a munkát fogja végezni.