Szondi György költő, főszerkesztő nagy vonásokban beszélt az irodalmi-kulturális folyóirat és kiadó sokoldalúságáról, sokműfajúságáról. Megemlítette, hogy szerzőik és olvasóik számára évente tíz tematikus számot szavatolnak. A decemberi megjelenés dokumentum értékű, melyet a következő esztendőben hetvenéves magyar irodalmárok, színészek és képzőművészek vallomásainak szenteltek. Ezzel egyfajta nemzedéki tablót állítottak össze, amelyben évente hatvan-hetven művész szerepel.

Más műhelyek is teret kapnak oldalaikon, világirodalmi alkotások, magyar klasszikusok, drámák és könyvsorozatok megjelentetését vállalják. Eddig még „névtelen” és már szakmailag érett alkotók számára egyaránt közlési lehetőséget biztosítanak, egyebek között a Cédrus Művészeti Alapítvány égisze alatt kiírt pályázatokkal.

Bognár Antal, Szabó Palócz Attila és Toót-Holló Tamás szerzők, szerkesztők beszéltek műveik keletkezéstörténetéről. Bognár Antal Tartozás című, tizenöt fejezetből álló regényében a kiscelli kastéllyal rejtélyesen összekapcsolódó sorsokat ábrázolja történeti dokumentumokból és vallomásokból merítve, ugyanakkor önvallomást is tesz. A könyvet húgának ajánlja, akiről nőalakjait formálta. Valós eseményeket dolgoz fel, apai ágon számos vajdasági, zentai, csantavéri, nagyfényi, topolyai, szabadkai kötődéssel. Bognár elmondta még: hármukban a közös vonás az, hogy nemcsak nagy írók, hanem nagy olvasók is. Személy szerint őt Arany János, József Attila inspirálja, Toót-Holló a prózai és gyakran zeneszövegekből merít, Szabó Palócz (mivel színművész is) a színházi nyelvet is beemeli írásaiba.

Szabó Palócz Attila Békegyakorlatok című kötetének felvezetése igen rendhagyó módon történt. Gyermekverset olvasott fel, amelyet lánya, Szabó Palócz Orsolya írt még négyéves korában. Mint kifejtette, belekívánkozott a prózakötetbe a versike. Az ő katonaéveihez köthető, amikor távol volt családjától, besorozták, s a háború kellős közepén találta magát, Koszovóban. Ezekből az élményekből sok felidéződik elbeszéléseiben. A Békegyakorlatok műfaját illetően meghatározási zavarba kerülhetünk. Ezt megelőzendő elmondta: könyvében egy naplóregény tört képeit, többségében régi novelláit gyűjtötte össze és szerkesztette egybe.

Toót-Holló Tamás műve ugyan nem a vajdasági tájban gyökeredzik, de mint mondta, mindenütt otthon van, ahol magyar népmesék, népballadák, népdalok élnek, ahol a gyerekek úgy nőttek fel, hogy ezek beépültek a tudatukba. Ilyen ősi és modern titkokból építkezik az Üsse kő, a Három a kő és a Gördül a kő című (ez utóbbi egyelőre csak nyomdakész állapotban van) több ezer oldalas trilógiája, posztmodern pikareszkregénye és rock and roll-tündérmeséje, misztériumdráma, egyebek között a Magas Déva vára, vagyis Kőmíves Kelemen történetének továbbmesélése. A Garabonciás Könyve egységesítő címet adták a trilógiának. Valamennyi Napkút-kiadvány esetében adnak az igényes külalakra, a Garabonciás-köteteket egyenesen szakrális tárgynak szánták, az illusztrációként szolgáló képeket Szondi György, a tipográfiai tervet Németh Csaba Elek készítette. Ennek kapcsán tudtuk meg: egy „tipizófia” remekművel állunk szemben. A kitalált kifejezés a szöveg, a kép és a zeneiség egységére utal, a zen, a tao, az üresség életre keltése varázsszavakként tartják össze a formát, a formanyelvet. Nyelvileg is különleges élményt ígértek a bemutatkozók, ízelítőt mégsem adtak, túlbeszélték a megadott időt. Ehelyett megtudtuk, mely rockzenék voltak a szövegek kútfői. Deep Purple, Pink Floyd és Tanita Tikaram járta be a szerkesztők és szerzők által a Nap útját.

Legalább húsz kiadványt hozott magával a kiadó, lehetetlen küldetésnek számított valamennyi bemutatása az esten. Dicséretükre váljon, hogy mindből hagytak a házigazda, a Városi Könyvtár számára, gondolván: a nyitva maradt kérdéseket, válaszolja meg maga az olvasó.