Lezajlottak a parlamenti választások - amelyeket két okból hoztunk előre. Az egyik, mert ezt megkívánta az új alkotmány, a másik, mert pótolni kívánjuk azt a lemaradást, ami az EU-val való tárgyalások miatt bekövetkezett és ami attól kezdve 2006 végéig 340 millió eurónkba került. Ennyit vesztettünk...
Na már most, ha ennyit vesztettünk és a továbbiakban is legalább ennyi lóg madzagon, teljesen érthetetlen az a totojázás, ami a parlament összehívása és új kormány megalakítása körül folyik. Ez azért ejt kétségbe, illetve dühít minden valamire való gazdasági embert, sőt mindenkit, aki Szerbiának mint államnak és polgárainak mint szenvedő alanyoknak a barátja, mert Európa tudomásunkra hozta, hogy a demokratikus kormány gyors megalakítása és az euro-kompatibilis programok gyors meghozatala esetén eltekintenek attól, hogy a további tárgyalások előfeltételeként a két jómadár leszállítását tűzzék ki feltételként. Mindebben az a legérthetetlenebb, hogy amikor ezeket a sorokat írjuk, még mindig akadnak pártok és koalíciók, amelyek nem küldték be az országos választási bizottságnak az általuk delegált képviselők listáját. Nem túlzás azt állítani, hogy ezek közvetlenül szabotálják a demokratikus kibontakozást. Mert azon túl, hogy megegyeztek a közös listákban, azt is el kellett volna azonnal dönteniük, kiket állítanak listájuk élére, tehát a megszerzett mandátumok arányában kik kerülhetnek be biztosan a parlamentbe.
Ilyen esetekben az ember nem kerülheti el az összehasonlításokat. Például azt, hogy 15 évvel ezelőtt a velünk nagyjából egyforma nagyságú és lakosságú Bulgária gazdaságának fejlettsége és intézményeinek működése tekintetében legalább 50 évvel maradt el mögöttünk. Aztán egyenetlenségeink és háborúink miatt elébünk kanyarodott - ha gazdaságának fejlettsége tekintetében talán nem is, de céltudatos törekvései alapján igen - aminek eredményeként ez az ország tagjelölt lehetett, mi pedig nem. Ettől függetlenül az EU tavaly, a kilátásba helyezett pénzbeli támogatásai tekintetében kiegyenlítette Szerbiát és Bulgáriát, s mindkét ország 500-500 millió eurót használhatott fel. Bulgária élt a lehetőségekkel, mi pedig ezt elmulasztottuk megtenni. åk vitték az 500 milliót, nekünk pedig 160 maradt. Bulgária, immár EU-tagként, az idén 1,3 milliárdra számíthat, mi pedig addig mozdulni sem tudunk az EU-s kasszák felé, amíg elő nem vesszük jobbik eszünket (ha nekünk egyáltalán van ilyenünk), félretesszük buta és önző párt- és egyéni-politikusi rátartiságunkat, és végre leteszünk valami komolyat Európa asztalára. Az Unió ugyanis kifejezte meggyőződését abban a tekintetben, hogy fiókjainkban vannak ilyesmik. Abból indulnak ugyanis ki, hogy nekünk tavaly kész csatlakozási és stabilizációs terveink voltak, amiket 2006 közepén alá lehetett volna írni, de erre a tárgyalások felfüggesztése miatt nem kerülhetett sor.
Mi az, amire az EU pénzbeli segítséget adna - némi szembehunyással? A demokratikus intézményrendszer kiépítésére és a regionális, az országhatárokat (az EU tagországaiét is) meghaladó regionális együttműködésre, amiben a gazdaságiak is benne foglaltatnak. Mondhatná valaki, az első tán nem ,,fontos', a másik meg kissé nehézkesen halad, no de a pénz az pénz, ezekre mindenképpen kénytelenek vagyunk költeni, s ha itt a ,,másét' vehetjük igénybe, miért pazaroljuk a magunkét? És mire lehetne azonnal pénzt kapni, ha elérhetnénk a tagjelölti státust? Elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésére - amiben cselekedeteink elég gyatrák -, no, meg szociális rendszerünk kiépítésére, juttatásaink növelésére, szerkezetének tökéletesítésére, benne tehát az emberi erőforrások (pl. az iskolák, az iskoláztatás) fejlesztésére. Hogy az utóbbi esetben mekkora támogatásról lehetne szó? Legalább a tízszeresére annak, amihez tavaly hozzájutottunk.
Nagyon sokba kerül nekünk politikusaink tökfejűsége...