Baráth Attila, a szabadkai Népszínház fiatal színésze Magyarkanizsán született 1988-ban. A szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Nyelvi Gimnázium elvégzése után felvételt nyert az újvidéki Művészeti Akadémián. A diplomázás után azonnal a magyar társulathoz szerződött. Szabadkán elsőként a Kreón című drámában — mely egyúttal a diploma-előadása is volt — láthatta a közönség. Ezután követte Anton Pavlovics Csehov klasszikus darabja, a Cseresznyéskert.
Baráth Attila a Népszínház produkcióiban más módon is közreműködik. Kreativitását, a kamera és a technika iránti érdeklődését kamatoztatva reklámokat készít az előadásokhoz, és közreműködik a kArc irodalmi kávéház munkájában. A fiatal művész máris kiérdemelte a szakma elismerését. Az elmúlt évad legjobb férfi epizódszereplőjének járó elismerést vehette át. Baráth Attila azt mondta, a díj meglepte, ugyanakkor meggyőzte arról, hogy jól döntött, amikor színészi pályára lépett.

* Mi volt az első gondolatod, amikor a Népszínházhoz szerződtél?
— Kicsit érthetetlenül fog hangzani, de körülbelül így reagáltam rá: „jipi-jájééééévuhúúúúdeszupeeeeerjesssszváááááááááááááááá” vagy valami hasonló. Szerintem a Művészeti Akadémia befejeztével mindenki így ujjongott volna, ha állásajánlattal állnak elébe. Nagy szerencsénk volt mind a négyünknek (négyen voltunk az osztályban), hogy azonnal el tudtunk helyezkedni, nekem pedig különösen kedvezett a sors, hogy épp Szabadkán és épp a Népszínházban (ráadásul két osztálytársammal együtt) kaptam munkát, hiszen a városhoz is és a társulathoz is kötődtem valamilyen módon. Szabadkán fejeztem be a középiskolát, így a Népszínház társulatát előbb ismertem meg, mint mondjuk az Újvidéki Színházét, és stílusában is a Népszínházat éreztem magamhoz közelebbinek.

* Könnyű volt a beilleszkedés?
— Nagyon könnyen ment, mivel nagyon gyorsan befogadtak bennünket, és úgy éreztem, örülnek nekünk. Természetesen mi is örülünk, hogy köztük lehetünk.

* Mely előadásban érezted a legjobban magad?
— Erre nem biztos, hogy pontos választ tudok adni, hiszen egyugyanazon előadásban sem érzem magam minden alkalommal egyformán jól, úgyhogy inkább úgy fogalmaznék, hogy szereptől függően éreztem magam rövidebb vagy hosszabb ideig jól egy-egy darabban.

* A színházban reklámok készítésével is foglalkozol. Mi motivál erre?
— Vonz a filmgyártás, vonz a kamera. Többnyire maga mögé, nem pedig maga elé vonz a kamera. Érdeklődöm a vizualitás, a vágás, a forgatás iránt, és egyre többet szeretnék ezen a téren is fejlődni, dolgozni.

* A szakma máris felfigyelt rád, az évad legjobb epizódszereplőjének járó elismerést ítélte oda neked. Mire ösztönöz ez a díj? Milyen álmaid, vágyaid vannak a szakmában?
— Meglepett, hogy én lettem az évad legjobb férfi epizódszereplője. A gála előtt számba vettem, hogy kik azok, akik esélyesek erre a díjra, de magamra nem gondoltam. Mindazonáltal nagyon örülök az elismerésnek, hiszen még taknyosként jelzést kaptam arra, hogy talán nem rossz az, amit csinálok, s hogy nem indultam el téves vágányon, amikor a színházat választottam. A jövőben továbbra is arra törekszem, hogy szeressem azt, amivel foglalkozom, nem szeretnék ráunni, és azon leszek, hogy ha már én jól érzem magam a különféle figurák bőrében a színpadon, akkor ez a jó érzés töltse el a nézőket is a széksorokban.