Ott aztán vidáman turkálnak a víz széli sárban, meg előszeretettel fekszenek bele a ragadós iszapba. Hűtik kimelegedett testüket, meg az élősködőktől is könnyebben szabadulnak meg így. A dagonyázó környékén sokszor látni ledörzsölt kérgű fákat. Tapasztalt vadászok a dörgölés magasságából értékes információkat tudnak szerezni. Például, hogy mekkora állat járt arra, milyen rendszerességgel érkezik, egyedül van-e vagy kondában stb. Különösen a fenyőt kedvelik, mert gyantájának a szaga számukra olyan, mint az embereknek a parfüm, elnyomja a testszagukat. Nálunk is vannak ilyen dagonyázó helyek, hát úgy gondoltam, majd az egyiken lövök egy, a konyhai személyzet elvárásának megfelelő disznót. Napsütéses meleg délután volt, könnyű öltözékben ültem fel a magaslesre. Bekentem magam jó vastagon szúnyogriasztó krémmel, mert nem akartam hadonászva, csapkodva riasztgatni a vízre érkező vadat.
Még világos volt, amikor a velem szembeni parton egy koca jelent meg a háta mögött két süldő malacával. Óvatosan hallgatóztak, szaglásztak, majd elindultak a víz felé. Szépen, lövésre álltak, de nem lőttem, mert féltem, hogy az elejtett vad beleesik a tóba, és mivel ott mély a víz, rossz lesz majd kiemelni. Vártam hát türelmesen. Végül az egyik süldő a lankás parton, egy méterre a víztől, oldalt állva, újra szaglászni kezdett. Fültövön lőttem. Helyben összerogyott. Ekkor a koca, megriadva a lövés zajától, nekiugrott, és belelökte a tóba! Aztán villámgyorsan eltűnt a tavat körülvevő erdőben. Elöntött a méreg. Pont ezt akartam elkerülni, ezért nem lőttem sokáig, most mégis mehetek bele a vízbe! Morogva kászálódtam le a lesről. Átmentem a lövés helyére, és szomorúan láttam, hogy a süldő bizony elmerült. Miután kimorogtam magam, gatyára vetkőztem, és behajoltam a vízbe. Hiába, mert nem értem el így sem. Kotorásztam a latyakban, majd egy óvatlan pillanatban megcsúszva az iszapban, elmerültem. A víz alatt végre megmarkoltam a disznó hátsó lábait, és ülve elkezdtem kihúzni a partra. Úgy-ahogy félig kicibáltam, amikor a túlparton, a bokrok közül, két idősebb hölgy dugta ki a fejét elkerekedett szemmel! Szép látvány lehettem úgy sárosan, majdnem meztelenül, ölemben a hanyatt fekvő, szétfeszített lábú disznóval! Tudtam, a helyzet önmagáért beszél, bármit mondok, az a hihetetlen kategóriájába fog tartozni. Szívem szerint kiabálva mondtam volna, mint az egyszeri tetten ért férj, hogy ne a szemüknek higgyenek, hanem nekem! Merthogy ez nem az, aminek látszik! De csak hüppögtem ott zavarodottan békanyállal a hajamban, mint egy félresikerült vízi manó, hang nem jött ki a torkomon. Az asszonyok meg eltűntek, ahogyan jöttek. Ma sem tudom, kik voltak, azt meg főként nem tudom, hogy mit kerestek odabent akkor. Talán engedély nélkül gombászhattak?
Megtörölköztem az atlétatrikómban, felöltöztem, elmentem a terepjáróért és bevittem a lőtt vadat a vadászházba. Mikor elmeséltem a történteteket a többieknek, azok a térdüket csapdosva hahotáztak! A két asszony meg szerintem, néha felriadva álmából, azóta is azon gondolkozik, hogy vajon mit láthattak akkor, vagy netán jobb esetben azt, hogy hol tanulhatta az a vadász, hogy így kell vaddisznót fogni a tóparton?!