Negyed évszázad szolgálat ünnepi méltatása
Martinek Imre és Györffi Réka
2018.10.29.
LXXIII. évf. 43. szám
Negyed évszázad szolgálat ünnepi méltatása

„Aki szolgál, az kész az odaadásra, aki szeret, az odaadja magát, aki áldoz, magából ad a másiknak, és ezt a másik el tudja fogadni.”

Karácsony Sándor idézetét választotta mottójául október 20-ai ünnepi összejöveteléhez a huszonöt esztendős, újvidéki székhelyű Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE).

 A Nemzeti ima, dr. Tőkéczki László és Jókai Tibor szép emlékű együttműködők előtti néma főhajtás, Szilágyi Zoltán pancsovai lelkipásztornak a 25. zsoltár 15. igeversére épített áhítata, illetve a fiatal nemzedék soraiból sarjadó előadó-művészi tehetségek (verset Bagi Natália középiskolás, továbbá a Nagybecskereki oktatási központ színeit képviselő Barna Léda, Kormányos Ákos és Sziveri Emese elemisták mondtak; énekszámmal a székelykevei Székeli Rigók leánycsapat, suliszínházas jelenettel a nagykikindai anyanyelvápoló csoport, hangszeres blokkal pedig a csantavéri Hunyadi János Udvari Zenekar érkezett) bemutatkozása után elsőként Nagy Margit, a VMPE elnök asszonya mondott köszöntőt. Tartalmi összefoglalót a tovaröppent huszonöt esztendő lényegesebb szakmai mozzanatairól.

— Tizenketten írtuk alá a belépési nyilatkozatot az alakuló ülésen 1993 októberében. A háborúban is végig kitartottunk, mert a munkatársaim hittek a céljainkban. Ma már a tagságunk létszáma megközelítőleg ezer fő. Többen átéltük a hatalom fenyegetéseit, a rendőrségi beavatkozásokat, az anyagi hátrányokat, a pénztelenséget. Nem nézte jó szemmel tevékenységünket az akkori hatalom, és nem csupán az, hanem magyar részről is támadások értek bennünket, mindez sok energiánkat emésztette fel. De átéltük azt is, hogy a gyermekeinkkel való foglalkozás nem volt hiábavaló, hogy még vagyunk a szórványban is, hogy az anyaország felkarolt, és most is támogat. Neki köszönhetően működünk.

A folytatásban a meghívásnak közvetlenül és közvetett formában eleget tevő Kárpát-medencei magyar pedagógusi társegyesületek küldötteinek gondolatai következtek. Romániából, Kárpátaljáról, Szlovákiából, Horvátországból, a Muravidékről és Vajdaságból. Az anyaországi politikumot dr. Lőrinczi Zoltán, a Kárpát-medence magyar oktatásának fejlesztéséért felelős helyettes államtitkára képviselte. Rendeltetésüknek megfelelően méltó helyükre kerültek továbbá a Kárpát-medencei Magyar Pedagógusgyűrű Díj, valamint a hazai kollégáknak odaítélt Magyar Pedagógusgyűrű Díj példányai is. Okmányilag is hitelesített lenyomatául a díjazottaknak az egységes magyar nemzet, illetve ezen pedig a vajdasági magyar oktatás megmaradásáért kifejtett tevékenységéért és a kitartó együttműködésért.

Az ünnepi zárszót Pap József költőnk megidézett verssorai („...az üdvösség, amelyért emberbe haraptál, kétrét görnyedtél, és magadra maradtál, most eláraszt, a váratlan kézfogásban”) adták meg, Kollár Mária tolmácsolásában. A szakmai és az emberi egymásra találás ünnepnapját a közösen elénekelt Szózat tette teljessé.


Még több kép:▼

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Oktatás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..