Megkerestem az Idegen szavak szótárában, hogy pontosan mit is jelent az idegen natúr szó. Német-latin előtagként valaminek a természetes, eredeti, mesterkéletlen voltát jelöli. Én magamban mindig úgy értelmeztem, mint a természetes szó jelentését. Natúr adom a gyerekeknek a spenótot, natúr fogyasztjuk a karalábét és így tovább. A szexualitásra sohasem vonatkoztattam, mert azt úgy gondoltam, másként nem is lehet. Csak természetesen. Azután a világra való nyitottság bővülésével a nevelés is mind szabadabbá vált, s olyan képzéseken vettünk részt, amelyeken arról győztek meg bennünket, hogy mindent meg kell a gyermeknek magyarázni: nincs Jézuska, a babát nem a gólya hozza, nincs nyuszi meg miegymás, de van Télapó, mert az személyesen is megjelenik. Emlékszem, a középiskolában a Petőfi verseiben előforduló Isten szót ki kellett húznunk és helyette a természet szót olvasni. Igaz, nem rímelt, de ez volt a jó. S így, lépésről lépésre haladtunk a mi ''naturalizmusunk” felé.
A gondolat, hogy ezekről a dolgokról írnom kellene, már régen foglalkoztat. Mindig, amikor a gyermekek megerőszakolásáról vagy egymás közti leszámolásáról tudomást szereztem, készen álltam egy előadás megtartására a szülői társadalom részére. 2004-ben megadatott, hogy Jankovics Marcell előadását hallgathattam a gyermeki mesevilág fontosságáról. Arra kért bennünket, mondjuk el a szülőknek: semmiben sem hamarkodják el a dolgokat. Hagyjuk meg a gyermeknek a mesevilágot, éljen a képzeletében sokáig a gólyamese. Ha azt kérdezi, hogy ő hogyan született, tömören válaszoljunk, lehetőleg úgy, hogy ne tegyen fel további kérdéseket. S elmesélte egy barátjának a nevelési módszerét, amely abból állott, hogy a gyermeknek mindent natúr el kell mondani. A kislány már hároméves korában tudta, hogyan született, négyéves korában már azt is, hogyan jutott a mama pocakjába. (Jaj, ez a pocak szó, de csúnya!) Ebből a kislányból felnőtt lett, mára többszörösen elvált asszony, aki nem találja a boldogságát. Mert valami kimaradt az életéből.
Sok évvel ezelőtt történt, amikor egy vidéki óvodában az egyik kis tündérlányka közölte az óvó nénijével, hogy ő ''kúva” lesz. Az r hangot nem tudta kiejteni, így azt átugorva hozta nevelője tudtára pályaválasztási szándékát. Az óvó néni kifaggatta, tudja-e, mit jelent, amit mondott. Tudta. Pontos leírást adott a dolgokról, mert amikor szüleik nem voltak odahaza, ők elővették a pornófilmeket és végignézték őket. Szörnyű volt gyermek szájából hallani azt, ahogyan mesélte az aktusokat. Ebből a gyerekből felnőtt lett, már kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, az orvosok alig tudták visszahozni az életbe.
Mi még tudtuk a fattyú jelentését. Ha egy gyermekre azt mondták, hogy kakukktojás, az nagy szégyen volt. Gyermekmondókáinkban is szerepelt a fattyúgyerek. Ma az a dicsőség, ha apa nélkül vállal valaki gyermeket. Pedig hát a jó természet nem véletlenül találta ki, hogy a neveléshez kettő kell. Száműztük szótárunkból a fattyú szót, mert személyiségsértő.
Ismerőseim köréből sem hiányzik a szabadelvűség. Az egyik fiatal anyuka ''terhes” Barbie babát vett a kislányának, amely gombnyomásra hangosan szülési fájdalmakat imitál. Elgondolkodtató. Én is elgondolkodtam, mit akarok én a rongybabákkal meg a kukoricacsuhéval, meg a természetes anyagokkal. Kőkorszaki eszközök. Azoknak nincs hangjuk, pocakjuk. Az ötéves kislány nap nap után eljátszotta az óvodában a szülést a fiúknak, jajgatni is tudott, mert megtanulta a Barbie babától.
Régóta töprengek e sorok megírásán. Az elmúlt napok híradásai győztek meg arról, hogy vessem papírra gondolataimat. Tenni kellene valamit. Talán a sajtóban cikksorozatot indítani a natúr nevelés előnyeiről és hátrányairól. Talán, ha kevesebb politika kerülne a lapokba, s jó tanácsokkal és példákkal ostromolnánk a szülőket, akkor talán kivédhetnénk sok rosszat. Talán megmenthetnénk a jövő fiataljait az érzelemszegény életmódtól. Talán a pornófilmekről is kellene írni, vagy beszélni nekik. A közelmúltban -- felkérésre -- fiatal hallgatóknak tartottam előadást a gyermekkori szexualitásról. Megvallom, alaposan fel kellett készülnöm rá. Lehet, hogy megmosolyognak, de végignéztem néhány ún. szexfilmet, hogy jól tájékozott legyek. A filmek nem szóltak másról, csak az erőkifejtésről, az érzelem nélküli kapcsolatról. Egy gyengéd simogatás, egy habkönnyű puszi sem történt egyikben sem. Amikor befejeződött egy órákig tartó ''erőszak”, a kamera néhány esetben elkísérte a hölgyeket szálláshelyükre, s filmezte további időtöltésüket. Néhányan lezuhanyoztak, felöltöztek, s elmentek a barátnőjükhöz, ahol átadták magukat a gyengédségnek. Ezt most nem kommentálom.
Az ilyen filmeket a fiatalok ma már az interneten szabadon nézhetik. A példa ragadós, s azt hiszik, így kell ezt cselekedni. Erővel, érzelem nélkül, hogy holnap elmondhassa, kit dugott meg. Elnézést kérek a kedves olvasótól, de szembe kell néznünk a tényekkel. Bármilyen fájdalmas is, de ezekről a tényekről nyíltan kell beszélnünk a sajtó hasábjain, az iskolában, az óvodában a szülőértekezleteken, mert még sincs rendjén, hogy a hetedikes kislánynál a szülő tudtával ott alszik a szintén hetedikes fiú.
Valami szép befejezést kellene találnom, de csak ezt tudom tanácsolni: fordítsunk egy lapot, s többet foglalkozzunk ezzel a témával, mert nemcsak roma kérdés van, nemcsak politika van, hanem lassan Ninive is. Csak abban bízhatunk, hogy amint Isten megkönyörült a bűneit megbánó Ninivén, talán megkönyörül rajtunk is. Persze a niniveiek tettek is ezért valamit.