Mindenesetre a többórás együttlét után a fiatalok minden bizonnyal már másképp látták a világ történéseit, és más szemmel nézték a közös dolgaikat is.

A Kerekasztal Színházi Nevelési Központot Kaposi László drámapedagógus alapította 1992-ben. A közösség tagjai olyan „pedagógiai vénával” megáldott, színjátszásban, „színházcsinálásban” jártas fiatalok voltak, akik Kaposi tanítványaiként nőttek fel. A feladat és a cél, melyet magukra vállaltak — meggyőződésük ugyanis, hogy a színháznak és az alkotó gondolkodásnak helye van a fiatalok nevelésében, valamint hogy a pedagógiai szempontokat is figyelembe kell venni a színházi alkotómunka során — egyáltalán nem volt könnyű, hiszen úttörő munkát végeztek. Nem kevés szerencse kellett tehát hozzá, hogy akkor, 1992-ben minden együtt legyen ahhoz, hogy megkezdődhessen a módszer magyar viszonyokra történő adaptációja.

A „hozzávalók” épp megvoltak: fiatal társulat, egy alternatív színházi fesztiválon szerzett fődíj, egy angliai szakmai út, melynek során bepillanthattak a színházi nevelés módszerébe, egy innovatív önkormányzati vezető és egy kreatív gondolkodású igazgató, aki egy kevéske pénzből, karrierjét kockáztatva vállalta el a társulat irányítását. Így jött létre Közép-Kelet-Európában — és azon belül Magyarországon — elsőként egy színházi nevelési programok létrehozására vállalkozó társulat, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ.

A társulat hét évig Gödöllőn dolgozott, majd Budapestre költözött. A csoport a Marczibányi Téri Művelődési Központban lelt új otthonra, abban az intézményben, amelyben az első pillanatoktól kezdve örömmel és odaadó támogatással (valamint nem utolsósorban rendszeres játszási lehetőséggel) követték a Kerekasztal munkáját.

Az alternatív színházi műhelyként jegyzett közösség tehát két évtizede dolgozik. Az alapító, Kaposi László tizennégy év után vált meg a társulattól. A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ munkáját azóta az öt állandó tagból álló társulat vezeti, mely magas színvonalú színházi előadásokat és azokat drámapedagógiai módszerekkel feldolgozó színházi nevelési programokat kínál az érdeklődőknek.

Vajdasági portya

Nemrégen a Kerekasztal a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet meghívására több vajdasági iskolába ellátogatott: mi Kishegyesen csíptük el, miután bemutatkozott a Bosszú című színházi nevelési előadással. A produkció William Shakespeare Hamlet, dán királyfi című művéből készült a következő szereposztásban:

Hamlet, Dánia hercege —
Tárnoki Márk

Gertrud királyné, Hamlet édesanyja —
Lipták Ildikó

Claudius király, Hamlet nagybátyja —
Szivák-Tóth Viktor

Ophelia, Hamlet szerelme —
Bagaméry Orsolya

Polonius, a király tanácsadója —
Nyári Arnold

Rosencrantz, Hamlet barátja —
Farkas Atilla

Programvezető, rendező:
Hajós Zsuzsa

A történet röviden: A fiatal Hamlet apja, a király meghalt. Hamlet anyja újra férjhez megy, ezúttal az elhunyt király bátyjához. A gyerek képtelen megfelelni az új helyzetnek, ezért antiszociális viselkedést tanúsít. Őrültet játszik. „Nem én vagyok bolond — mondja —, a helyzet az, amelyben vagyunk.” Az anyának lelkiismeret-furdalása van („Úgy illenék, hogy szívünk gyászt viseljen...”), viszonya a nevelőapával pedig ellenségessé válik, elmérgesedik.  A most is időszerű helyzetek adják meg a közös játék alaphangulatát. A tanulók kisebb csoportokba verődve lehetőséget kaptak arra, hogy a színtársulat tagjai segítségével, az ő szemszögükből megtalálják a kapcsolódási pontokat a múlt és a jelen között. Töprenghettek magáról a történetről (a gyilkosságról), az identitáskeresésről, a társadalmi determinációról... „Fogadd a kritikát, és tartsd meg a magadét” — inti Hamletet a barátja, aki azonban néhány garasért mégis „eladja a lelkét”. „A legfontosabb: ne hazudj magadnak” — vallja Hamlet. Majd: „Fegyvert fogunk, és véget vetünk a bajoknak, vagy tovább tűrjük a kisembert érő száz rosszat, az igazságtalanságokat?”

A játék egyre oldottabb hangulatában a gyerekek felismerik saját környezetük gondjait, választ keresnek dilemmáikra, s talán kapnak is. Ezek tükrében értékelhetik aztán egy kamasz (önmaguk) lehetséges megpróbáltatásait, életpályáját.