home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Na most akkor...
Orosz Ibolya
2014.12.03.
LXIX. évf. 49. szám
Na most akkor...

Tudom: elcsendesülni kellene. Lélekben készülődni — itt az advent, közeleg a karácsony. Próbálom, igyekszem. Nem sikerül. Szerbiában élek, a naptár pedig azt mutatja, hogy eljött ez a rettegett december. A nyugdíj- és a fizetéscsökkentés kezdete. Az a kezdőpont, ahonnan újabb lendületet kap a lecsúszás, az elszegényedés.

„Na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira...”

Tudom: elcsendesülni kellene. Lélekben készülődni — itt az advent, közeleg a karácsony. Próbálom, igyekszem. Nem sikerül. Szerbiában élek, a naptár pedig azt mutatja, hogy eljött ez a rettegett december. A nyugdíj- és a fizetéscsökkentés kezdete. Az a kezdőpont, ahonnan újabb lendületet kap a lecsúszás, az elszegényedés. Napokon belül kiderül, hogy kinek-kinek hány ezer dinárt vett el járandóságából/keresetéből az állam. Negyvenkét szolgálati év áll mögöttem (olyan munkahelyen, ahol nem volt se ünnep, se vasárnap), és üvölthetnékem van az igazságtalanságtól. Ezért nem csoda, hogy napok óta Erdős Virág felkavaró verse dübörög az agyamban. Szüntelenül a Na most akkor... verssoraitól lüktet a halántékom. 

„...ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel [...] ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is...”

Tudom, nem illik fél verset idézni egy olyan írásban, amelyet majd én magam írok alá. Tisztában vagyok vele, mégis erősebb a késztetés: ki kell beszélni a gondot (abban a reményben, hogy utána könnyebb lesz). Ráadásul olyan körülmények között, amikor szinte mindenki más hallgat. S hogy még nehezebb legyen: kibeszélni a fájdalmat, de ahhoz már elfogytak a saját szavak. Ez a mentségem, hogy olyan sorok után nyúlok, amelyek nem az enyémek. Viszont elmondják mindazt, amit gondolok, érzek. Elmondják, és olyan elemi erővel hatnak majd másra is (ezt remélem), mint ahogyan rám: „ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát [...] kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet [...] kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira [...] ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat [...] ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni...”

Aki nem olvasta volna a 2012. évi keltezésű vers teljes szövegét, az Erdős Virág honlapján könnyedén megtalálja. Jómagam a Na most akkor utolsó soraival kopogtatok sorstársaim virtuális ablakán: hahó, van otthon valaki? Ébresztő, emberek! Az nem lehet, hogy minderről se véleményetek, se mondanivalótok ne legyen (?!):

„na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe.”

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..