Nemes Fekete Edit alkotásai

A Bácsország c. vajdasági honismereti szemle, mely az l904-ben Csillag Károly szerkesztésében Szabadkán útjára indított első önálló politikai és szépirodalmi képes újság volt, l995-ben Magyar László (l937-l998), a szabadkai Történelmi Levéltár levéltárosa kezdeményezésére indult újra. Megújult koncepcióval, ma a Bácsország Honismereti Társaság kiadásában immár a l2. évfolyamába lép.
Legújabb száma, a 2006/4., egyike a legtartalmasabbaknak. Célunk, hogy ezt a számot, amelynek címlapját egy felújított, színpompás délvidéki műkincs fotója díszíti, ezúttal részletesebben mutassuk be olvasóinknak.
Nem először dönt úgy a Bácsország szerkesztőbizottsága, hogy közzétesz Vajdaság műkincseinek restaurálásáról szóló beszámolókat, hiszen a honismeret nem pusztán történelmi tények felkutatásából áll, hanem többek között művészi értékeinknek a bemutatásából is.
Szabadkán évtizedek óta egy olyan nagyszerűen képzett művészettörténész csapat dolgozik, amelynek tagjai felkutatják, restaurálják és közkinccsé teszik azokat a ritkábbnál ritkább kultúrkincseket, amelyekről keveset tudunk. Egyike elismert restaurátor szaktekintélyeinknek Korhecz Papp Zsuzsanna, aki restaurátori képesítését Budapesten szerezte.
l997-ben nagy szenzációnak számított az a felfedezés, hogy Madarász Viktor (l830-l9l7) elveszettnek hitt történelmi tárgyú képét, a 253x300 cm nagyságú Kuruc és labanc címűt megtalálták Szabadkán egy magát megnevezni nem kívánó tulajdonosnál, ahol ez a nagyszerű műkincs túlélte a Monarchia széthullását, átvészelt két világháborút és Jugoszlávia széthullását is. A képet és történetét Korhecz Papp Zsuzsanna a Bácsország l998. tavaszi számában mutatta be. A reprodukciót természetesen színesben közöltük. Legújabb számunkban művészettörténészünk mint sikeres restaurátor mutatkozik be (nem először).
Nemrég a dél-bácskai Bács község ferences templomának egy régen pusztulásnak indult Mária-képét restaurálta. A homlokából vérző Szűzanyát ábrázoló oltárképet több európai országban megtaláljuk, s a hozzá kapcsolódó legendákat és csodákat is. Ez a témája Korhecz Papp Zsuzsanna tanulmányának, melyet színes fotókkal illusztrált folyóiratunkban, s e számunk címlapján is a megmentett bácsi vérkép látható.
Szóljunk most XX. századi történelmünkről, mégpedig l956-ról, a tavaly megünnepelt ötvenedik évfordulóról és az annak kapcsán megjelentetett munkáról Katarina Kovačević, belgrádi történész tollából, melynek címe: Magyarországi menekültek Jugoszláviában l956-57-ben. A jugoszláv történetírás az 56-os menekültek kérdését elhanyagolta, sőt igyekezett azt teljesen elhallgatni - írja kimerítő, itt közölt munkájában a szerző. A nagylélegzetű tanulmány fejezetekre van osztva. Kezdve a jugoszláv-magyar kapcsolatok újjáéledésétől Sztálin halála után, a forradalom leverésén meg számadatokon át - melyek a menekültek létszámát, elhelyezését és a költségek fedezését taglalják - egészen a nemzetközi aktivitások sikeréig. Mindezt statisztikák és a jugoszláviai menekülttáborok térképének bemutatásával szemléltetve. Hiánypótló, alapos munkáról van szó, melyet minden érdeklődőnek csak ajánlani tudunk.
1848-ról és a szabadságharc délvidéki vonatkozásairól több munka látott már napvilágot a Bácsországban. Ez alkalommal a bácstopolyai Kocsis Antal Dembitz Vilmosról szóló írását közöltük. Dembitz Vilmos Ómoravica, ma Bácskossuthfalva községi orvosa volt 46 éven át. 1828-ban született és 1909-ben halt meg. A szabadságharcban mint honvéd főorvos vett részt. A falu izraelita sírkertjében még ma is áll az az obeliszk formájú síremlék, amelyet a család Dembitz Vilmosnak emelt. A helybeliek közül is csak kevesen ismerik ezt a 48-as emlékhelyet. Kocsis Antal kikutatta, hogy a falusi orvost nyugdíjaztatása alkalmából 1901 augusztusában a király arany érdemkereszttel tüntette ki.
A nándorfehérvári diadal évfordulójának apropóján e számunkban a szegedi Petrovics István munkáját olvashatjuk, mégpedig Hunyadi Lászlónak és Cillei Ulriknak a romos nándorfehérvári erődben való összetűzéséről szólót, mely összetűzés azután Cillei meggyilkolásához és végezetül Hunyadi László kivégzéséhez vezetett.
Visszatérve XX. századi történelmünkhöz, kiemeljük Galántha Gergely budapesti szerző alapos munkáját a háborús bűnösök kiadatási eljárásairól Magyarország és Jugoszlávia között 1944-től 1948-ig.
Itt jegyezzük meg, hogy szerkesztőségünknek nagy örömére szolgál az a tény, hogy szóban forgó számunkban a 23 szerző között, akik nagyrészt vajdaságiak, szerepelnek szegedi, budapesti, bácsalmási, kunhegyesi és orosházi szerzők is, akik közös történelmünk összefonódásából ragadtak ki egy-egy témát nagyban gazdagítva honismereti szemlénk tartalmát.
Nem célunk mind a huszonhárom munkát felsorolni és külön- külön elemezni. Az érdeklődő olvasóra bízzuk, hogy végigpásztázza számunk tartalomjegyzékét, melyből kitűnik a lap gazdag témakínálata, de főleg az, hogy vajdasági honismereti szemlénk újat is tud hozni történelmünket kutatva, és hézagpótló törekvésével egyetemes kultúrtörténelmünk problémáihoz is hozzá tud szólni.
Végül, de nem utolsósorban, hadd hívjuk fel a Bácsország olvasóinak figyelmét arra a képes beszámolóra, amely folyóiratunk fedőlapjának belső oldalán olvasható, látható, 2006 őszén ugyanis a szabadkai Városi Múzeum régészei: Ricz Péter (szerkesztőbizottságunk elnöke) és Szekeres Ágnes ásatásokat folytatott Szabadka község területén. Kispiac határában a régészcsoport szarmata és középkori településnyomokat tárt fel, valamint egy 8 méter mélységben fekvő mamut csontvázának a maradványait ásta ki. Úgy gondoljuk, hogy ez az archeológiai szenzáció és annak közzététele lényegesen hozzásegítheti a kutatókat Szabadka és vidéke régmúltjának a megismeréséhez.
Mondjuk el még azt is, hogy a Bácsország 2006/4. száma egy ritka, l664-ben Párizsban nyomtatott Magyarország-térképpel ajándékozza meg előfizetőit és olvasóit.