A vízre épült, titokzatos Orth-kastély a Traunsee tavon

Téved, aki azt hiszi, hogy tavaly azért látogatott több mint 2 millió turista a Salzach folyó két partján épült városba, mert akkor ünnepeltük Wolfgang Amadeus Mozart születésének 250. évfordulóját! Ha így lenne, akkor az idén eddig, amikor még le sem zárult az idény, miért keresték fel a világ minden tájáról Salzburgot ugyancsak kétmilliónyian? Óriási számok ezek, de ha valaki ellátogat Salzburg tartomány fővárosába, a zenezseni szülővárosába, akkor saját szemével is meggyőződhet a fentiek valóságáról.
Merthogy keveredik itt a nép, a bőrszín, a beszéd, az ének, a kacaj. A legtöbb a japán. Fegyelmezett kis csoportokba tömörülve kattogtatják gépeiket, filmfelvevőjüket és sajátos dallamos csicsergésükkel kommentálják a látottakat. S mindig mosolyognak. Ha ránézel és mosolyogsz, a japán biztosan visszamosolyog és meghajol. (Bezzeg egy európai! Egy kicsit dilisnek néz s elfordul tőled.) Szép számban vagyunk azonban mi magyarok is. A városnézést általában a csodálatos Mirabell kastély szemet gyönyörködtető parkjában kezdik a turisták. A kastélyt még a 18. század elején tervezte Fischer von Erlach, a neves építész, mégpedig Wolf Dietrich von Reitenau salzburgi hercegérsek megrendelésére, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a várost ,,észak Rómájává” varázsolja. Ez némiképp sikerült is neki, hiszen olyan páratlan barokk remekeket hozott létre, mint a salzburgi Dóm, a Püspöki palota vagy pusztán a város belső piactere. A Mirabell parkból egyébként a vendégek átballagnak a Salzach folyó gyaloghídján és a Getreidegasse 9. szám előtt állnak meg. Itt van ugyanis Mozart szülőháza, s a háromemeletes polgári ház homlokzatán nagy betűkkel díszeleg a felirat: Mozarts Geburtshaus. Azután aki csak teheti, meglátogatja a szülőházban berendezett kis múzeumot, ahol a világhírű komponista bölcsőjét, első hegedűjét és zongoráját, használati tárgyait állították közszemlére. Meg azokat a filmfelvételeket, amelyek az ő műveinek előadásain készültek a világ minden jelentősebb színpadán.
S akkor még nem is szóltunk arról a ,,látványosság”-ról, amelyet a szülőház és környéke kínál az odalátogatónak. Ez pedig nem más, mint a Mozartkugel, vagyis a kis marcipános-csokis golyóbis, amit ezerféle csomagolásban és színben kínálnak a díszes üzletek. S ha már ott van az ember, akkor nyilván a zsebébe is nyúl, és vesz az otthoniaknak egy dobozzal vagy zacskóval ebből a híres édességből. Igen ám, de nem árt tudni a kedves utazónak, hogy ha ugyanebben a városban odább ballag a 200 méterre levő édességárudáig, ott legalább 2 euróval olcsóbban hozzájuthat ugyanehhez a finomsághoz. Más városok önkiszolgáló boltjaiban még kevesebbet kérnek érte...
Salzkammergut, a turistaparadicsom
Persze, a Salzburgi Ünnepi Játékokra érkező hatalmas tömeg nemcsak a fesztiválvárost keresi fel ilyenkor, hanem a környéket is igyekszik megismerni. Merthogy látnivaló van bőven a Mozartvároson kívül is. A legtöbben a Salzkammergut nevű tájegységet látogatják, amelynek tórendszere, kicsi kastélyai, palotái, vízre épült várai, szédületes sebességgel alázúduló hegyi folyói igazi látványossággal szolgálnak. Ezek közé sorolható a Traunsee nevű tó északi csücskén lévő Gmunden városka is. Igazi ékszerdoboz. A 19. és a 20. század fordulóján épült rikítóan világos polgári házai, a tágas főtere, amelyhez a hajókikötő kapcsolódik, valamint a páratlan szépségű városháza -- az idelátogatók kameráinak állandó pergőtüzében állnak. A város egyébként porcelán készítményeiről is híres, ennek megfelelően a városháza tornyában levő porceláncsempés harangok játéka felejthetetlen élményt nyújt az odalátogatóknak. Kerek órában szólalnak meg az apró harangok, és kötelezően osztrák komponista műveinek rövid dallamaiból hallunk részleteket.
Nem messze a várostól áll a tavon -- 130 méterre a parttól -- a Seeschloss Orth (vízivár), amely nemcsak látványos, hanem misztikus története is van: a mesterséges sziget birtokosa egy Habsburg főherceg -- Szalvátor János -- a 19. század végén megunva az udvar képmutató magatartását és a kényszerű viselkedésformákat, hátat fordított a Habsburgoknak, magát polgári néven Orth Jánosnak nevezte, és a vízi várban egyedül élt. Aztán gondolt egy nagyot és felcsapott tengerésznek, kapitány lett belőle, de egy dél-amerikai útján (1893-ban) örökre eltűnt. Regényes életével a Habsburg-házban nem illett foglalkozni, ám az írók fantáziáját annál inkább megmozgatta. A nagy magyar mesemondó, Jókai Mór, szintén foglalkozott Szalvátor János történetével az Ahol a pénz nem Isten címmel írt regényében.
Természetesen az idelátogató nem elégszik meg ennyivel, űzi, hajtja a kíváncsiság. Nem is szabad megállni, hiszen olyan látványosságokban lehet része, mint a Liechtensteinklamm szurdok, amelyet évente százezrek keresnek fel, hogy megcsodálják a két 250--300 méter magas sziklafal közé szorított aprócska patakot, a Grossarlt, amely időnként szédületes sebességgel zúdul alá, utat keresve és találva magának a Salzach felé, amelybe később megszelídülve bele is ömlik. Vagy itt van a két páratlan szépségű kis falu -- Sankt Johann im Pongau és a Sankt Wolfgang --, amelyek fogadalmi templomaik különlegességeivel hívják fel magukra a figyelmet. Az előbbi egy hegytetőre emeltette Isten házát, hirdetve ezzel az ott élő bányászoknak a gyakori földrengésektől való megmenekülését. A St. Wolfgang-i templomban láthatjuk viszont az ország egyik legnagyobb szárnyas oltárát, amelynek pompás díszítése lenyűgözi a zarándoktemplomba betérőket.
De nem szabad megfeledkeznünk a Hallstätter-tó névadójáról, Hallstattról sem. A tóparti barokk falu alig ötszáz lakosa egykoron a sóbányászatból élt, ma kizárólag turizmussal foglalkozik. A hegyoldal szikláiba kapaszkodó házak igazi idegenforgalmi látványosság, különösképpen azoknak, akik a tóról is megszemlélhetik őket. A forgalmat teljesen kizárták a településről, úgyhogy gyakorlatilag egy nagy sétálóövezet az egész Hallstatt. Itt van egyébként az az egyedülálló csontház is, amely a falu elhunytjainak a megjelölt koponya- és lábszárcsontjait őrzi. Mivel ugyanis nincs hely a temetkezésre, a helyi tanács mintegy két évszázaddal ezelőtt úgy döntött, hogy a kicsiny temetőben 10 évvel a temetést követően exhumálják a halottakat, a koponyára ráírják a ,,tulajdonos' nevét és a csontházban helyezik el. (Amely egyébként belépővel látogatható...)
Ferenc József vadászkastélya
Salzkammergut egy leggyakrabban látogatott nevezetessége az Osztrák--Magyar Monarchia első emberének Bad Ischlben található vadászkastélya. Ferenc József 60 éven (!) keresztül itt töltötte a nyarat, itt dolgozott, fogadta a bécsi udvari előkelőségeket és sokat vadászott. A krónika feljegyezte azt is, hogy ebben a kastélyban jegyezte el Sissyt, azaz a későbbi Erzsébet királynét. (Aki egyébként nagyon szerette a magyarokat. Ellentétben az udvar más magas rangú személyiségeivel...) A királyné nem szerette Bad Ischlt, túlontúl unalmasnak találta az ,,Isten háta mögötti” helyet. Igaz, Bécsben sem szeretett, mert ott pedig az anyós, az anyakirályné idegesítette, így inkább a Trieszt melletti Miramare kastélyban vagy Korfu szigetén, esetleg Gödöllőn tartózkodott, később pedig a Genfi-tó partján, ahol 1898-ban egy őrült merénylő áldozata lett.
A vadászkastélyban egyébként rengeteg a trófea, amelyeket åcsászársága a környéken vagy a Monarchiához tartozó területeken szerzett be. Közöttük sok a magyar vadászatokon szerzett agancs is, mégpedig első osztályú szarvasok ,,fejdíszei”, amelyek a hosszú császári folyosókat és fogadószobákat díszítik.
Bad Ischlnek van még egy magyar vonatkozása. Itt élt a Komáromban született Lehár Ferenc, az operettirodalom egyik legnagyobb alkotóművésze is. Itt dolgozott, itt találkozott zenésztársaival és itt hunyt el -- magyar állampolgárként -- 1948-ban. Otthonában emlékmúzeumot rendeztek be.
Bad Gastein, az 1180 méteres magasságban levő híres fürdőhely ma is olyan népszerű, mint a 19. században volt, amikor ,,rangot jelentett” oda utazni. Gyógyvizes forrásai ma is ontják a meleg -- 41 fokos -- vizet, amelyre a helyi fürdőipar alapozza tevékenységét. Meg a sok vendéget a világ minden tájáról. Csodálatos sípályái vannak, amelyek nemcsak a nagy versenyek megtartására alkalmasak, hanem az amatőrök is kipróbálhatják őket. Érdekességként: az üdülőhelynek mindössze 6000 lakosa van, de az ott tartózkodók ,,tényleges” száma ennek a négyszerese!
Tirol, az utánozhatatlan
Kevés olyan hely van, ahol az ember szebb tájakat láthat, mint Ausztria Tirol nevű tartományában. (Talán csak az erdélyi lankák vetekszenek vele.) Az alpesi tartomány hegyein-völgyein keresztül haladva láthatunk haragoszöld legelőket, szőke szénakazlakat, békésen legelésző juhokat és teheneket, lombhullató és örökzöld erdőket, sietős hegyi patakokat és méltóságteljesen hömpölygő folyókat, meredek kopár hegyeket és hófödte magas csúcsokat. De elhaladunk piciny falvak mellett is, amelyek fehéren virítanak a zöld mezőben és piros muskátlis ablakuk olyan, mint egy szabályosan felhímezett dísz a leányzók szoknyáján...
Innsbruck. Az egyik legszebb alpesi település nemcsak Ausztriában, hanem az egész Alpok-vonulatában. A történelmi óváros fölé szinte behajol a Karwendel hegység, annak is a Patscherkofel és a Nockspitze nevű, félelmetes sötét sziklái. S hogy miféle látványosság adódik az Inn folyó partjára épült városban? Csak legyen ideje a kíváncsi vendégnek! Reggeltől estig róhatja az utcákat, látogathatja a különféle múzeumokat, templomokat, pompás tereket. Ott van mindjárt a Goldenes Dachl (Aranytetős ház), amelyet még a 16. században Miksa császár kezdett el építeni és a mindenkori uralkodó számára nyújtott fedelet ahhoz, hogy zavartalanul élvezhesse az alatta elterülő piactéren szervezett vitézi-lovagi játékokat vagy egyszerűen a pórnép nyüzsgését. Az aranytetős ház funkciója azóta megváltozott, ám a tető az évszázadok alatt is változatlan maradt. Talán azért is, hogy a kíváncsi idegenek gyönyörködhessenek az arany csillogásában és messze vigyék hírét e páratlan látványnak.
Ausztria legnagyobb reneszánsz műemléke is ebben a városban található. A Hofkircheben olyasmi várja az embert, amit még sehol sem látott: a templom közepén 40 életnagyságú bronzszobor áll, kizárólag Miksa császár családjának és udvarának jeles tagjai! Az embernek először az az érzése, hogy az egymással szemben álló alakok csak beszélgetnek, pihennek s mindjárt elindulnak... Ott van egyébként közöttük egy ,,magyarunk” is, nevezetesen Erzsébet, Zsigmond magyar király lánya. De ilyen hangzatos nevekkel is találkozhatunk, mint Szép Fülöp, Üreszsebű Frigyes, Pénzbengazdag Zsigmond, Merész Károly, Jó Fülöp, årült Johanna és még sokan mások.
Ha e látványosságok kimerítettek bennünket, akkor beülhetünk a gyönyörű, barokk Szent Jakab-templom hűvösébe, végigsétálhatunk a Hofburg (várkastély) szellős folyosóin, de megtekinthetjük a Tiroli Nemzeti Múzeumot is, amely gazdag anyagával igazi csemege a környék történelmi múltjára kíváncsiaknak.
Ezután felülhetünk egy város melletti felvonóra, hogy felröpítsen bennünket a 2600 méteres Hafelekar-csúcsra. Onnan láthatjuk az Inn folyó ölelésében nyújtózkodó várost, a távolban pedig -- ha szép az idő -- a Brenner-hágót, de Kufstein várát is.
Ha ez sem elégít ki bennünket, akkor nyugodtan belekezdhetünk egy kiadós hógolyózásba, hiszen azon a ,,szinten” már állandó a hó, s időnként friss, puha pelyhek is gazdagítják a meglevő hóréteget.